Amikor megmozdul a föld - P. Vértesaljai László SJ jegyzete

Terraferma – mondja az olasz a kontinensek szárazföldjére utalva. Szó szerint „szilárd földet” ért alatta, pedig ha van nép a földön, akkor az olasz igazán tudhatja, hogy az a bizonyos terraferma si muove, a szilárd föld mozog…

… mint tegnap, szerdán este a Vatikáni Rádióban. Már leadtam a napi adást, s a honlapunkon és a facebookon a köteles utómunkálatokat végeztem, amikor csendben megmozdult a föld alattam. De bennem is, a gyomromban, a sejtjeimben és persze leginkább körülöttem. Fölálltam és próbáltam ellenőrizni, hogy mindez valóság-e, vagy csak képzelődöm. Táncolt a fogas, a kabátok belengtek rajta és amikor lépni próbáltam, táncosat lejtettem. Másodpercek történése ez, miként az emlék fölbukkanása is: Amatrice, s akkor ott Giovanni a fiával, a kicsi Flavióval. Csak nem? – nyögtem hangosan és kiléptem a folyosónkra, ahol egyik szomszédos szerkesztőség jezsuita kollégája áll, mobiltelefonját kezében tartva, miként szinte mindig és persze ettől aztán nem lát és nem hall. Hiába is kérdezem tőle: Hai sentito?, üveges mobilszemekkel néz rám, hogy mit kellett volna éreznie. Hagyom a kübervilágában, ahová a föld tektonikus üzenetei nem érkeznek meg, aztán rögtön tájékozódni próbálok, a nagy rádiók honlapjain. Nehezen ocsúdik a világ. Legalább öt percnek kellett eltelnie, míg az első hírek fölbukkannak. „Földrengés Közép-Olaszországban, még Rómában is lehetett érezni”. De még mennyire, hogy lehetett! Az epicentrum pedig ezúttal Visso, hegyi városka, valahol Umbria és Marche határában. Gyönyörű főtere Sibilla névre hallgató kávéházában nem egy capuccinót ittam. Most rádőlt a szomszéd ház, törmelék fedi a teraszos előteret. Úgy néz ki, mint Amatrice főutcája!

Mozog és összedől. Ezt látom és tapasztalom, de nemcsak itt Közép-Olaszországban.

Ma reggel a kápolnánkban én misézem. Elemi erővel kapaszkodom Pál szavaiba, aki az efezusi híveinek, innen Rómából írja, bilincsbe vert kezekkel az erősítő szót: „Erősödjetek meg az Úrban az ő hatalmas ereje által! Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok a sátán támadásaival szemben! Nem emberi gyengeségeink ellen kell ugyanis küzdenünk, hanem a gonosz szellem túlvilági hatalmasságai és erői ellen, amelyek a sötétség hatalmába akarják hajtani a világot. Öltsétek tehát magatokra Isten teljes fegyverzetét, hogy a Gonosz támadása idején ellenállhassatok, és minden tekintetben helytálljatok! Készüljetek fel: derékövetek legyen az igazmondás, páncélotok az igazlelkűség! Legyetek útra készek, hogy a békesség örömhírét bárhová elvigyétek! Mindig tartsátok kézben a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a gonosz lélek tüzes nyilait! Végül pedig vegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét! Szüntelenül esedezzetek bensőséges könyörgéssel és imával a Szentlélekben! Legyetek éberek és állhatatosak az összes testvérekért mondott imádságban! Értem is imádkozzatok, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, és amikor megnyitom ajkamat, bátran hirdessem az evangélium titkát, amelynek a bilincsekben is hírnöke vagyok! Hadd hirdessem bátran, amint kötelességem!

Az igazi tektonikus erők nem is a Föld, a Terra feszültségeiből erednek, felette-alatta, de mindenképp benne vannak és valamiképp szellemi természetűek.  Megüt a szó: Legyetek készen! Legyetek készek az útra!

Az Apostol nem a végső útra gondol, hanem a békesség örömhírének az elvitelére. Ezt a bíztatást, hadd köszönjem meg neked, jó tarzoszi Pál!