Ferenc pápa: nem az elvont szegénység, hanem a konkrét szegény ember szólít meg

A Szent Péter téren október harmadik szerdáján is több tízerzes hívősereg gyűlt egybe, de köztük is kiemelkedett a sok argentin zarándok, akik a vasárnapi ünnepre érkeztek, amikor Ferenc pápa szentté avatta Borchero atyát, aki egy csapásra nemzeti szimbólum lett. Ennek is köszönhető, hogy a lelkes argentinok egy derék öszvért hoztak magukkal a tengerentúlról, annak a jelzésére, hogy a Szent egy ilyen jószág hátán járta be Argentína sierráit évtizedeken át, úttalan utakon járva, csakhogy elvigye mindenkinek Jézus ajándékait, a szentségeket.

Ferenc pápa az irgalmasság katekézis sorozatának mostani 39. alkalmát a jól ismert biblia témának szentelte: enni adni az éhezőnek és inni adni a szomjazónak, ahogy azt a Jakab levél is szorgalmazza: A hit a cselekedetek nélkül holt dolog (Jak 2,17).

Nem elég a kampány-karitász!

Katekézise kezdetén az úgynevezett jólét egyik következményére utalt, mely bezárja az embert önmagába és érzéketlenné teszi mások igényei iránt. Az élet valóságához tartozik pedig, hogy gyakran olyan sürgős szükséghelyzetekkel szemben találjuk magunkat, mint az éhség és a szomjúság. A hírközlés gyakran számol be erről a jelenségről és a közvélemény sokszor megérintve érzi magát, el is indul sok dicséretes kampány a szolidaritás jegyében. A karitásznak ez a formája is fontos – hangsúlyozta a pápa – de ez nem érint bennünket közvetlenül.

A konkrét szegénység megérint

Ellenben amikor kimegyünk az utcára és szükséget szenvedő emberekkel találkozunk, vagy amikor ők kopogtatnak az ajtónkon, az egy teljesen más helyzet, mert így óhatatlanul belekeveredünk a dologba. Nem marad távolság köztük és köztünk, hiszen direkt megszólítanak. Az elvont szegénység nem érint meg, csak elgondolkodtat, de amikor a szegénységet egy konkrét emberben megtestesülve látjuk, az megérint és megszólít. Milyen válaszokat adunk ilyenkor? – tette fel a kérdést a pápa. Elfordítom a fejem és elmegyek onnét? Vagy pedig megállok és beszélgetni kezdek vele a helyzetéről? – kérdezett tovább. Lehet, hogy ő csak a legszükségesebbet kéri, enni vagy inni akar. Gondoljunk ilyenkor a Miatyánk kérésére: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

A segítséget senki másnak nem delegálhatom

A Bibliában a 136. zsoltár Istenről beszél, aki eledelt ad minden élőnek. Az éhség egy kemény dolog, csak az tud róla valamit, aki háborút vagy éhínséget élt át. Csakhogy a szegénynél ez a tapasztalat napról napra megismétlődik, ami gyakorta a bőség és a tékozlás mellett él, azokkal együtt. Mind időszerűbbek tehát Jakab apostol szavai, utalt a pápa a katekézis igéjére: Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti vajon a hite? Hiszen mindig vannak körülöttünk, akik éheznek és szomjaznak. A segítséget senki másnak nem delegálhatom, mert ennek a szegénynek rám van szüksége, az én segítségemre, az én szavamra, az én elkötelezettségemre. Mindnyájan érintve vagyunk! – szögezte le a pápa.      

Ha a keveset Jézus kezére bízzuk és hittel szétosztjuk, az bőségesen elegendő lesz!

Ferenc pápa ekkor Jézusra utalt, aki az éhes tömeg láttán a tanítványainak mondja: Ti adjatok nekik enni! (Mk 14,16). Megáldja a náluk lévő keveset és kéri, hogy osszák széjjel. Ez nagyon fontos lecke számunkra. Azt tanítja, hogy ha a keveset Jézus kezére bízzuk és hittel szétosztjuk, az bőségesen elegendő lesz.  

Végül a pápa XVI. Benedek Caritas in veritate enciklikájából idézett: Enni adni az éhezőknek, ez morális parancs az egyház számára… Az élelemhez, illetve a vízhez való jog lényeges szerepet tölt be más jogok, elsősorban és mindenekfelett az élethez való jog érvényesítésében. Ezért szükséges, hogy megérlelődjön az a közösségi tudat, amely az élelemhez és a vízhez való jogot minden mérlegelés és megkülönböztetés nélkül valamennyi emberi lény egyetemes jogának fogja fel (CV 47). Ne felejtsük Jézus szavait: Én vagyok az Élet kenyere! Aki szomjazik, hozzám jöjjön inni! Ezek a szavak minden hívő számára provokáló szavak, és arra utalnak, hogy az éhezőnek nyújtott eledel, és a szomjazónak nyújtott ital gesztusán át halad a mi Isten-kapcsolatunk, azé az Istené, aki a Fián keresztül nyilatkoztatta ki az irgalmas arcát.

Boldog Popiełuszko atya példájával építsetek egy igazságosabb  társadalmat!

 A katekézis végén Ferenc pápa a lengyel zarándokokat a nap szentjére, Boldog  Popiełuszko atyára emlékeztette. Ő személyesen állt ki a munkások mellett, igazságosságot és emberhez méltó életet kért számukra, valamint polgári és vallásszabadságot igényelt a haza számára. Sokatmondóan kérte a pápa a lengyel zarándokoktól: Ne engedjétek, hogy legyőzzön a rossz benneteket, inkább ti győzzétek le a rosszat jóval (Róm 12,21). Ezek a szavak az ő jelmondata, melyek ma minden lengyel család és az egész lengyel nép számára egy kihívás, hogy építsenek egy igazságosabb  társadalmat a hétköznapokban az evangéliumi értékek keresésével.

Pásztorbot a nyomorúság bádog-lomjaiból

A kihallgatás végén a pápát megajándékozták az „Irgalmasság pásztorbotjával”, valamint egy tabernákulummal, melyek a Művészetek és a Lélek Alapítványi Háza kérésére születtek meg. A kenyai Kibera nyomornegyedében készültek, a bádogváros ócska bádoglemezeiből. A pásztorbot egyúttal jelképezi azt a több mint egymilliárd embert, aki az egész világon ilyen bádogvárosokban él, és amelynek a harmada Afrika nyomornegyedeiben lakik. Egyedül csak Nairobi peremkerületén kétmillió ember él, szélsőségesen nyomorúságos körülmények között: áram, ivóvíz, csatornázás és rendes élelem nélkül. A Ferenc pápának ajándékozott pásztorbot hamarosan egyfajta staféta-vándorútra kel és Olaszországban egyházmegyéről egyházmegyére jár és hirdeti a szegények iránt elköteleződő irgalmas szeretetet.

(vl)