Szüntelenül imádkozzunk az Isteni Irgalmasság győzelméig – Ferenc pápa homíliája a szentté avatáson

Imádkozzunk és küzdjünk, hagyjuk, hogy a Szentlélek imádkozzon bennünk. Ferenc pápa az ima értékére emlékeztetett homíliájában a Szent Péter téren vasárnap délelőtt bemutatott szentté avatási misén.

A vértanúság, a szegények és betegek gondozása, ezek a közös sajátosságok egyesítették a hét új szentet. A mexikói és francia forradalom vértanúi, papok, akik Latin-Amerikában és Olaszországban segítették a társadalom peremére szorultakat, egy francia szerzetesnő, aki betegsége ellenére a végsőkig a szenvedők mellé állt. Szentek, akik példát mutatnak és megtanítják az ima értékét, nem azért, hogy „győzzünk a háborúban, hanem azért, hogy elnyerjük a békét” - mutatott rá homíliájában Ferenc pápa.

Csak az ima segítségével alakíthatjuk át szívünket

A mai szertartás kezdetén a következő imát intéztük az Úrhoz: „Teremts bennünk nagylelkű és hűséges szívet, hogy mindig becsületesen és tiszta lélekkel szolgálhassunk téged” – kezdte szentbeszédét a pápa. Mi, a magunk erejéből nem vagyunk képesek arra, hogy szívünket így átalakítsuk, csak Isten teheti ezt meg, ezért az imában fohászkodunk ajándékáért. A vasárnapi szentírási olvasmányok középpontjában az ima témája áll, amely mindnyájunkat érint, akik itt összegyűltünk néhány új szent avatására. Ők célba jutottak, szívük, az imának köszönhetően nagylelkű és hűséges volt: imádkoztak minden erejükkel, küzdöttek és győztek.

Kölcsönösen támogassuk egymást az imában

Imádkozzunk tehát, mint Mózes, aki mindenekelőtt Isten embere, az ima embere volt. A mai olvasmány (Kiv 17,8-13) az amalekiták elleni harcról szól, amelyben Mózes a domb tetején ég felé emelt karokkal imádkozott, de időnként elfáradt és karja lehullt. Ilyenkor népe veszteségre állt. Áron és Hur ekkor leültették Mózest egy kőre és mindkét oldalról tartották felemelt karját egészen a végső győzelemig. Az egyház ilyen stílusú lelki életet kér tőlünk: nem azért, hogy győzzünk a háborúban, hanem hogy elnyerjük a békét! Mózes történetének fontos üzenete: az imában való elkötelezettség megkívánja, hogy támogassuk egymást. A fáradság elkerülhetetlen, néha már nem bírjuk tovább, de testvéreink támaszával folytathatjuk imánkat egészen addig, amíg az Úr véghez nem viszi művét.

Kitartóan imádkozzunk, hogy szilárdak maradhassunk a hitben

Szent Pál, Timóteushoz írt második levelében arra kéri tanítványát, hogy tartson ki amellett, amit tanult, és amiben szilárdan hisz (vö. 2 Tim 3,14). Timóteus sem volt képes erre önmagától: nem nyerhetjük meg az állhatatosság „csatáját” ima nélkül. Azonban nem szórványos, hellyel-közzeli imáról van szó, hanem ahogy Jézus tanítja a mai evangéliumi szakaszban: „szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1). Ez a keresztény cselekvés módja: maradjunk szilárdak az imában, hogy szilárdak maradjunk a hitben és a tanúságtételben.

Krisztus Teste, a szüntelenül imádkozó egyház tagjai vagyunk

Ilyenkor ismét megszólal bennünk egy belső hang: „De Uram, hogyan lehetséges, hogy ne fáradjunk el? Emberek vagyunk, Mózes is elfáradt!” Ez igaz, mindnyájan elfáradunk. De nem vagyunk egyedül, egy Test részei vagyunk. Krisztus Testének, az Egyháznak vagyunk a tagjai, akinek karja éjjel-nappal az ég felé emelkedik, a Feltámadt Krisztus és Szentlelke jelenlétének köszönhetően. Csak az egyházban és csak az egyház imája által maradhatunk szilárdak a hitben és a tanúságtételben.
Hallottuk az evangéliumban Jézus ígéretét: Isten igazságot szolgáltat majd kiválasztottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak (vö. Lk 18,7). Íme, ez az ima misztériuma: kiáltani, soha el nem fáradni, és ha elfáradsz, kérj segítséget, hogy felemelt karral imádkozhass.

Az ima nem menekülés a valóságból, hanem küzdelem a Szentlélek vezetésével

Ez az az ima, amit Jézus kinyilatkoztatott és nekünk ajándékozott Szentlelke által. Imádkozni nem azt jelenti, hogy egy képzeletbeli, eszményi világba menekülünk, nem vonulunk vissza egy hamis, önző nyugalomba. Éppen ellenkezőleg: imádkozni annyit jelent, mint küzdeni és hagyni, hogy a Szentlélek is imádkozzon bennünk. A Szentlélek tanít meg bennünket imádkozni, vezet bennünket és gyermekeiként imára késztet.

Az új szentek közbenjárására mi is szüntelenül imádkozzunk az Úrhoz

A szentek azok a férfiak és nők, akik a végsőkig elmerülnek az ima misztériumában. Férfiak és nők, akik teljes erejükkel imádkozva küzdenek és győznek, de nem egyedül: az Úr győz bennük és velük. Ez a hét tanú is, akik ma a szentek sorába kerültek, az imával harcolták meg a hit és a szeretet jó harcát. Ezért maradtak szilárdak a hitben, nagylelkű és hűséges szívvel. Példájuk és közbenjárásuk által Isten nekünk is adja meg, hogy az ima emberei lehessünk, hogy éjjel-nappal kiáltsunk Istenhez, anélkül, hogy elfáradnánk. Hagyjuk, hogy a Szentlélek imádkozzon bennünk és imádkozzunk egymást kölcsönösen támogatva, hogy égnek emelt karokkal imádkozzunk az Isteni Irgalmasság győzelméig.

(vm)