Isten meglepetése: a kommunisták által megkínzott albán pap, Ernest Simoni bíborosi kinevezéséről

Október 9-én, vasárnap délben mit sem sejtve imádkozta Ferenc pápával az Úrangyala imádságot a televízió képernyője előtt a 86 éves albán pap, amikor egyszer csak meghallotta az újonnan kinevezett bíborosok között a saját nevét: Don Ernest Simoni.

„Óriási meglepetés volt számomra, soha nem gondoltam volna! Hálát kell adnom az Úrnak életemért, melyet tőle kaptam és a sok-sok kegyelemért, amelyben részesített. Ez csak és kizárólag a Mi Urunk Jézus Krisztus és a Legszentebb Szűzanya műve és érdeme. S így, mint egy szegény misszionárius – Jézus kis misszionáriusa – minden nap imádkozom, hogy Jézus szeretete betöltse minden ember szívét”.

A világ két évvel ezelőtt, 2014. szeptember 21-én ismerte meg Ernest Simoni atyát. Ekkor mondta el tanúságtételét Ferenc pápának Tiranában, aki apostoli látogatáson tartózkodott Albániában. A Szentatya megkönnyezte az idős pap élettörténetét, akit az ateista kommunista rezsim bebörtönzött, megkínzott, kényszermunkára küldött és többször halálra ítélt. Ő azonban kitartóan bízott Jézusban, és túlélte, legyőzte a 27 évig tartó kegyetlen üldözést.

„Haec dies quam fecit Dominus exultemus et laetemur in ea. Éljen Krisztus, éljen az egyház. Ernest Simoni atya vagyok. 84 éves pap” – e szavakkal kezdte tanúságtételét az albán pap, majd fölidézte, hogy 1944 decemberében jutott hatalomra Albániában az ateista kommunista párt. „Elsődleges céljuk az volt, hogy felszámolják a hitet és a papságot. Azonnal megkezdődtek a letartóztatások, a kínzások. Papok és világi hívek százait lőtték agyon, hét éven át ontva ártatlan hívek vérét, akik közül a halálos sortűz előtt néhányan ezt kiáltották: „Éljen Krisztus Király!”.

1952-ben a kommunista kormány moszkvai politikai nyomásra megpróbálta összegyűjteni a még életben maradt papokat, és felajánlotta nekik, hogy szabadon gyakorolhatják a hitet azzal a feltétellel, hogy elszakadnak a pápától és a Vatikántól. A kormánynak ezt a szándékát soha nem fogadta el a papság.

„Én 10 évig folytattam a tanulmányaimat a ferences kollégiumban: 1938-tól 1948-ig. Az elöljáróinkat agyonlőtték a kommunisták, és ezért kénytelen voltam titokban befejezni a teológiát. Négy évre rá besoroztak a hadseregbe azzal a szándékkal, hogy eltüntessenek. Két évet töltöttem azon a helyen, ami szörnyűbb volt, mint a börtön. De az Úr megmentett engem és 1956. április 7-én pappá szenteltek. Másnap, Fehérvasárnap volt, az Isteni Irgalmasság ünnepe, amikor bemutattam az első misémet. Nyolc és fél éven keresztül szolgáltam papként. Ám a kommunisták elhatározták, hogy eltesznek láb alól”.

1963. december 24-én, az éjféli mise után a Shkodra közelében fekvő Barbullush faluban megjelent négy tiszt a biztonságiaktól és fölmutatták a letartóztatási és agyonlövetési parancsot. Bilincsbe verték, a kezét a háta mögé kötözték és berugdalták a kocsijukba. A templomból egy magánzárkába vitték, ahol három hónapig embertelen körülmények között tartották. Így megkötözve vitték kihallgatni. „A főnökük azt mondta: „Föl fognak akasztani, mint ellenséget, mert az mondtad a népnek, hogy mind meg fogunk halni Krisztusért, ha kell”. Olyan erősen szorították a bilincsvasat a csuklómra, hogy elállt a szívverésem és majdnem meghaltam. Azt akarták, hogy az egyház ellen és az egyházi hierarchia ellen valljak. Nem voltam hajlandó. A kínzástól csaknem holtan rogytam össze. Ekkor, látva állapotomat, elengedtek. Az Úr azt akarta, hogy tovább éljek”.

Az ellene felhozott vádak között szerepelt az is, hogy háromszor misét mutatott be John Kennedy elnök lelki üdvéért, akit Simoni atya letartóztatása előtt egy hónappal gyilkoltak meg. Ezeket a szentmiséket VI. Pál pápa rendelkezése alapján mutatta be, aki ezt kérte a világ összes papjától. Az albán pap abban az időben franciául járatta a „Szovjetunió”-című (képes havi társadalmi és politikai – a szerk.) folyóiratot. Mindezt akkor, amikor Albánia megszakított minden kapcsolatot a Szovjetunióval. A vád bizonyítékaként bemutatták a bírónak a folyóirat egyik számát, amelyik fotót közölt az amerikai elnökről. Az Isteni Gondviselés jóvoltából azonban halálos ítéletét nem hajtották végre.

„A magánzárkába behoztak egy másik rabot, egy kedves barátomat, hogy majd ő besúgjon engem. Elkezdett beszélni a pártról, de én csak azt válaszoltam neki, hogy Krisztus arra tanított, hogy szeressük ellenségeinket és bocsássunk meg nekik, és hogy a nép javáért kell dolgoznunk. Ez a diktátor fülébe jutott, aki öt nappal a kivégzésem előtt felmentett a halálos ítélet alól. Az ítéletet 18 év kényszermunkára változtatták, melyet a spagi bányában kellett letöltenem. Miután onnan kiszabadultam, újabb kényszermunkára küldtek: tíz évig, vagyis a rezsim bukásáig a szennycsatornában dolgoztam”.

A börtönévek alatt emlékezetből, latinul misézett, titokban gyóntatott és áldoztatott. Amikor eljött a vallásszabadság ideje, az Úr segítségéből 110 faluban szolgálhatott és sok embert kiengesztelt, akikben bosszúvágy élt, igyekezett megtisztítani az emberek szívét a gyűlölettől.

„Szentatyám, az összes jelenlévő nevében azért imádkozom, hogy Krisztus Szentséges Anyja közbenjárására, az Úr adjon neked életet, erőt és egészséget Krisztus egyházának nagy nyája vezetésére. Ámen”.

Tanúságtételét Ferenc pápa megkönnyezte két évvel ezelőtt. Most pedig, azzal, hogy bíborossá nevezte ki, mintegy elismerte annak a sok kereszténynek a szenvedését, akiket Albániában és szerte a világon üldöznek, amiért kiállnak a Krisztusban való hitért.

„Amint engem üldöztek, úgy üldöznek majd titeket is, akik követtek engem. De Jézus mindig is erős reményünk volt, aki vigasztal és segít minket, hogy szeressünk. Én találkoztam a Szentatyával, amikor Albániába jött és váltottunk pár szót. Jézus mentett meg engem, sok viszontagságon keresztül mentem: kétszer halálra ítéltek… Mindez Jézus műve!”

Ferenc pápa gyakran beszél Isten meglepetéseiről, ez a bíborosi kinevezés valóban az volt. Sokszor került a halál közelébe, börtönbe zárták, megkínozták és most a római egyház bíborosa lett, közel a pápához – mondta a Vatikáni Rádió olasz munkatársa az albán atyának, mire ő így válaszolt:

„Ez óriási meglepetés volt! Ötször csapott meg engem a halál szele. A börtönben megfogtak, hogy kivégezzenek, de Isten megmentett: Jézus mentett meg engem. Csakis Jézus, aki végtelenül szeret minket!”

(gá)