Ferenc pápa katekézise a jubileumi szentév mottójáról: irgalmasnak lenni mint az Atya

Szerdán délelőtt tíz órakor Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást és a mostani, 30. jubileumi katekézisében a szentév mottójáról elmélkedett: „Legyetek irgalmasok mint az Atya”. Ezt hirdette a felolvasott Lukács evangélium is: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6,36-38).

Az ember tökéletessége az irgalmas szeretet

„Ebből az evangéliumi szakaszból vettük a rendkívüli szentév mottóját – kezdte beszédét Ferenc pápa: Misericordes sicut Pater! A teljes szöveg így hangzik: Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! Nem egy szlogenről van szó, hanem életre szóló elköteleződésről. A kifejezés jó megértéséhez össze kell vetni a Máté evangélium párhuzamos helyével: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). Az úgynevezett Hegyi beszédben, mely a boldogmondásokkal kezdődik, az Úr azt tanítja, hogy a tökéletesség a szeretetben áll, a Törvény összes parancsának a beteljesítésében. Ebben a távlatban Szent Lukács pontosítja, hogy a tökéletesség az irgalmas szeretet: tökéletesnek lenni annyit tesz, mint irgalmasnak lenni. Irgalom nélkül az ember nem tökéletes és irgalom nélkül az ember nem jó! – fűzte hozzá szabadon a pápa. A jóság és a tökéletesség az irgalmasságban gyökerezik. Biztos, az Isten tökéletes. Mindazonáltal, ha a kérdést így szemléljük, akkor az ember számára lehetetlenné válik, hogy erre a tökétességre jusson. Ellenben ha az irgalmasságát tartjuk a szem előtt, akkor ez jobban érthetővé teszi, hogy miben is áll a tökétesség és az arra ösztönöz, hogy olyan legyünk mint Ő, szeretettel, együttérzéssel és irgalommal teli.

Legyünk Isten irgalmasságának a jele, közvetítő csatornája és tanúja

Vajon Jézus kérése reális? – tette fel a kérdést a pápa. Tudunk-e szeretni mint az Isten és tudunk-e irgalmasok lenni, mint Ő? Ha az üdvösség történetét nézzük, azt látjuk, hogy az egész isteni kinyilatkoztatás valójában fáradhatatlan szeretet az emberek iránt. Isten mint apa és mint anya kifürkészhetetlen szeretettel szeret és ezt minden teremtményére kiárasztja. Jézus halála a kereszten, Isten emberek iránti szeretetének a csúcspontja, mely olyan nagy, hogy egyedül Isten tudja csak azt megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy ez a szeretet mérhetetlen, míg a mi szeretetünk mindig hiányos – hangsúlyozta a pápa. De amikor Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk irgalmasok, mint az ő mennyei Atyja, akkor nem valami mennyiségre gondol! Azt kéri a tanítványaitól, hogy legyenek az irgalmasságának a jele, közvetítő csatornája és tanúja.

Minden keresztény hivatása, hogy az irgalmasság tanúja legyen

Az egyház tehát legyen Isten irgalmasságának a szentsége a világban, minden időben az egész emberiség felé – kérte Ferenc pápa. Ennélfogva minden keresztény hivatása, hogy az irgalmasság tanúja legyen, ez pedig a szentség útját járva történik meg. Gondoljunk csak a számos szentre, akik azért váltak irgalmassá, mert engedték, hogy szívük megteljen az isteni irgalmassággal. Testet adtak az Úr szeretetének, amikor azt a szenvedő emberiség sokféle szükségleteire fordították. A szeretetnek ebben a sokféle formájú kivirágzásában észre lehet venni Krisztus irgalmas arcának a vonásait. De mit is jelentett a tanítványok számára irgalmasnak lenni? – tette fel a kérdést a pápa. Jézus maga válaszol a kérdésre, két igével: megbocsátani és adni. (Olaszul a két kifejezés nagyon beszédes és egymásra utaló: per-dono és dono)

Megbocsátani a vétkesnek és elkísérni őt a megtérés útján

Az irgalom mindenekelőtt a megbocsátásban fejeződik ki: Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Jézusnak nem szándéka felforgatni az emberi igazságszolgáltatás folyamát, mindazonáltal arra emlékezteti a tanítványait, hogy a testvéri kapcsolatok számára fel kell függeszteni az ítélkezést és a büntetést. A megbocsátás ugyanis az az oszlop, mely a keresztény közösség életét tartja, mert abban kifejezésre jut az a szeretet, mellyel Isten előbb szeretett minket. A kereszténynek azért kell megbocsátani, mert neki megbocsátottak – fűzte hozzá ismét szabadon a pápa. Nekünk, itt ezen a téren, mindnyájunknak megbocsátott az Isten, hiszen soha nem voltunk híján az ő bocsánatának. Ezt imádkozzuk a mindennapi Miatyánk-ban: „Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Vagyis megbocsátani a sok sértést, mert ő megbocsátotta  már a mi számos sértésünket és vétkünket. Megítélni és megbüntetni a testvért, mert vétkezett, hibás dolog. Nem mintha nem kellene elismerni a bűnt, hanem mert a bűnös elítélése megtöri a testvériség kötelékét és megveti Isten irgalmasságát, aki pedig egyetlen fiáról sem akar lemondani. Nincs hatalmunkban elítélni a vétkező testvérünket, mert nem vagyunk fölötte, ellenben kötelességünk, hogy visszaszerezzük neki istengyermeki méltóságát és elkísérjük őt a megtérés útján.

A következetes logika alapja: amilyen mértékben kapunk…

Egyházának vagyis nekünk Jézus egy másik oszlopot is megjelöl, ez pedig az adás – folytatta a pápa. Az első oszlop a megbocsátás, a második az adás. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Isten a mi érdemeinken fölül ad, de még inkább nagylelkű azokkal, akik itt a földön nagylelkűek lesznek. Jézus nem mondja meg, mi történik azokkal, akik nem adnak, hanem a „mérték” képében ad figyelmeztetést: a szeretet mértékében, amit adunk, fogjuk mi magunk eldönteni azt, hogyan leszünk megítélve és hogyan szeretnek majd bennünket. Ha jó értjük, akkor ebben van egy következetes logika: amilyen mértékben kapunk az Istentől, adunk a testvérünknek és amilyen mértékben adunk a testvérnek, olyan mértékben kapunk az Istentől.     

Az önző, az indulatos szív megkeményedik 

Az irgalmas szeretet tehát az egyetlen járható út – összegezte a pápa. Mennyire szükségünk van mindnyájunknak arra, hogy egy kicsit irgalmasok legyünk, hogy ne beszéljük ki a másokat, hogy ne ítélkezzünk. Nem, hanem legyünk irgalmasok, éljük az életünket szeretetben és odaadásban. Ez a karitász, ez a szeretet engedi meg Jézus tanítványainak, hogy ne veszítsék el a tőle megkapott identitást és hogy egymást egyazon Atya gyermekeinek ismerjék el. Így a szeretetben, melyet az életben gyakorolnak, az az irgalom visszhangzik, mely soha meg nem szűnik. Ne felejtsük el ezt! Irgalom és adás, megbocsátás és adás! Így kitágul a szív a szeretetben. Ellenben az önzés, a düh, kicsivé, egészen kicsivé teszi a szívet, mely megkeményedik,  mint egy kő. Mit is akartok? Kőszívet? – Vagy egy szeretettel teli szívet? Ha tehát  szeretettel teli szívet akartok, legyetek irgalmasok! – zárta szerdai katekézisét a Szentatya.

Felhívás az Alzheimer kór világnapján

Ferenc pápa a kihallgatás végén a következő felhívással fordult a hívekhez: A mai napra esik az Alzheimer kór 23. Világnapja, melynek témája: „Emlékezzetek meg rólam!”. Mindenkit arra hívok fel, hogy Mária buzgalmával és az irgalmas Jézus gyengédségével emlékezzék meg azokról, akik ebben a betegségben szenvednek és a családtagjaikról is, hogy érezzék meg a közelségünket. Imádkozzunk azokért a személyekért, akik a betegek mellett állnak, hogy megérezzék a szükségleteiket, még a legnehezebben észrevehetőket is, mert szeretettel teli szívvel nézik őket.

(vl)