Ferenc pápa az olasz újságírókhoz: részérdek nélkül az emberi személy és közösség szolgálatában

Szeptember 22-én csütörtökön délben Ferenc pápa az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta az Olasz Újságírók Rendje Nemzeti Tanácsának 400 tagját, akik az olasz újságíró-szervezeteket, a legfőbb újságokat és sajtóügynökségeket képviselik.

A média világának változásai idején az újságírók továbbra is tartóoszlopok maradnak

Kevés olyan hivatás van a világon, mint az újságíróké – kezdte beszédét a pápa – ami ilyen nagy hatást gyakorol a társadalomra. Az újságíró nagy jelentőségű szerepet hordoz, ami egyidejűleg nagy felelősséggel is jár. Valamiképpen ti írjátok a történelem első vázlatát, szerkesztitek a hírek naptárát és bevezetitek az embereket az események magyarázatába. Az idők pedig változnak, a nyomtatott sajtó és a televízió után egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a digitális világ új médiafelületei, de az újságírók továbbra is „tartóoszlopai” maradnak a szabad és pluralista társadalom életerejének.

A Szentszék maga is átalakítja a kommunikáció rendszerét

A média világának változásaival szemben a Szentszék maga is a kommunikációs rendszer átalakulásának az idejét éli, melynek ti magatok is haszonélvezői lesztek, amennyiben a Kommunikációs Titkárság természetes hivatkozási pont lesz az értékes munkátok számára.              

Ferenc pápa az újságírókkal megosztotta néhány alapvető szempontját, melyek segítik a társadalom megjavítását abban, amit csinálnak és ahogyan csinálnak. A lelkiéletben szükséges elvonuláshoz és benső elmélyüléshez hasonlóan az újságíróknak is szükségük van a megállásra az örökös határidők és lapzárták között. Azt javasolta nekik a pápa, hogy szeressék az igazságot, éljék a szakmaiságot és tiszteljék az emberi méltóságot.

Az újságíró ne mondjon vagy írjon olyan dolgot, amiről tudja a lelkiismeretében, hogy nem igaz  

Az igazság szeretete nemcsak annak megállapítását jelenti, hanem élni is kell az igazságot, tanúságot tenni róla a saját munkával. Élni és dolgozni, a közvetítő szavak iránti tisztelettel. Nem az a kérdés, hogy hívők vagy nem hívők vagyunk. Itt az a kérdés, hogy vajon becsületesek vagyunk-e önmagunkkal és másokkal? A kapcsolat az összes kommunikáció szíve. De különösképpen érvényes ez azokra, akiknek hivatása a kommunikáció. Semmiféle kommunikáció nem támaszkodhat és nem is maradhat fenn hosszú távon, ha becstelenségre épül. A mostani napi és heti híráradattal szemben nem is olyan könnyű az igazsághoz eljutni, mert az életben nem minden fehér és fekete. Az újságírásban is meg kell különböztetni a szürke árnyalatait. A politikai viták és a konfliktusok a legritkábban különböztethetőek meg színtiszta dinamikák mentén, amelyekben tisztán fel lehetne ismerni, hogy kinek van igaza és ki tévedett. A szembesülés sokszor szembenállás és alapvetően ebből születik a szintézis nehézsége a különféle szempontok között. Az újságírónak pedig ez a nehéz, de szükségszerű munkája, hogy mind közelebb jusson a tények igazságához és ne mondjon vagy írjon olyan dolgot, amiről tudja a lelkiismeretében, hogy nem igaz.  

Ne vesse alá a saját hivatását a politikai vagy gazdasági részérdekek logikájának

Az újságíró szakmaisággal élje a hivatását, túl a szakmai etikai kódexeken, értse meg és tegye bensőségessé saját munkájának mély értelmét. Ebből adódik, hogy ne vesse alá a saját hivatását a politikai vagy gazdasági részérdekek logikájának. Az újságíró feladata, sőt hivatása, hogy fordítson figyelmet az igazság kutatására és így gyarapítsa az ember társadalmi dimenzióját, építse az igazi polgári közösséget. Nagyobb távlati összefüggésben ne szorítkozzék csak egy-egy kategóriára, hanem viselje szívén a demokratikus társadalom szerkezetének a tartógerendáit. Mindig szem előtt kellene tartani, hogy a történelem során a bármiféle színű diktatúrák mindig arra törekedtek, hogy kisajátítsák a kommunikációs eszközöket és hogy új szabályokra kötelezzék a hivatásos újságírókat.

Az újságírónak mindig tiszteletben kell tartania az emberi személy méltóságát

Az emberi személy méltóságának a tisztelete fontos minden hivatás számára, de különösen az újságírás esetében, mert az események egyszerű elbeszélése mögött is érzelmek, indulatok állnak, végeredményben maga az emberi élet. Sokszor beszéltem a pletykálásról, mint „terrorizmusról”, arról, hogyan lehet megölni egy embert a nyelv, a beszéd segítségével, hiszen a szó mindenkit elér, ennélfogva hatalmas fegyver. Az újságírónak mindig tiszteletben kell tartania az emberi személy méltóságát. Egy mai cikk helyébe egy másik kerül holnapra, de az igaztalanul hírbe hozott ember élete egyszer s mindenkorra tönkremegy. Biztos, a kritika jogos, sőt szükséges, mint a rossz szóvátétele, ám ezt mindig a másik ember élete és érzései iránti tisztelettel kell tenni. Az újságírás nem válhat a pusztítás eszközévé, sem a személyek, még kevésbé a népek esetében. Nem szabad a félelmet táplálnia a változásokkal vagy olyan jelenségekkel szemben, mint a háború vagy az éhség előli kényszermigrálás.

Emlékeztessetek a konfliktusok megoldásának a lehetőségére   

Ferenc pápa beszéde végén arra mutatott rá, hogy az újságírás álljon az építés szolgálatában, legyen a közjó eszköze, gyorsítsa a megbékélés folyamatait, de tudjon ellenállni a konfliktusokra felbujtás kísértésének, egy olyan nyelvezettel, mely a találkozás kultúráját szolgálja. Ti újságírók, minden nap és minden embert tudtok arra emlékeztetni, hogy nincs olyan konfliktus, amit jóakaratú emberek ne tudnának megoldani – zárta az olasz újságírókhoz intézett beszédét Ferenc pápa.

(vl)