Ferenc pápa beszéde a nunciusokhoz: Áldozatos pásztor-szívvel kísérjétek a helyi egyházakat!

„Nyissatok ajtót, teremtsetek kapcsolatokat, építsétek az egységet, legyetek az imádság emberei és ne engedjetek a bürokrácia logikájának!” – ezekkel a gondolatokkal fordult szombat délelőtt Ferenc pápa a Szentszék diplomáciai testületeinek a vezetőihez, ahhoz a 150 nunciushoz, akiket a Kelemen teremben fogadott kihallgatáson, római irgalmasság-jubileumuk alkalmából. Személyes hangvételű beszédében valójában a küldetésüket értelmezte a jubileum összefüggésében. Péter szolgálatát segítik ugyanis, ami ma a Pápában van és ezt a gondviselés akarta így: Péter az egyház kezdeteitől fogva van, marad holnap és mindörökre. Így akarta az Úr, hogy a tehetetlen emberiség, mely önmagából csak a botlás köve lehetne, az isteni rendelkezés folytán megingathatatlan szikla legyen. Megköszönte a pápa nekik, hogy hallgatnak az egyetemes pásztor szívére, ugyanakkor kezükkel érintve a helyi egyházakat, azokat a pápa számára jelenvalóvá teszik. Megemlítette, hogy naponta, már korán reggel olvassa a jelentéseiket és ő pedig a maga részéről minden nap személyesen is megemlékezik róluk, hiszen ők nem lévén egyházmegyés főpásztorok, nem részesülnek papjaik és híveik felajánlott imádságaiban.   

Szolgáljatok áldozattal, mint alázatos küldöttek        

Ferenc pápa először azt kötötte a lelkükre, hogy szolgáljanak áldozattal, mint alázatos küldöttek, vigyék magukkal annak a törődő szeretetét, akit képviselnek, legyenek készek inkább a támogatásra, semmint a kioktatásra. Előbb hallgassanak másokat, s csak utána hozzanak döntést, és ők tegyék meg az első lépést a megértés és a kiengesztelődés felé. Alázat nélkül a szolgálat lehetetlen és terméketlen. Szeressék azt az országot, ahová küldetést nyertek és ne várjanak vendégekre, hanem lépjenek ki, keressenek kapcsolatokat és építsenek barátságokat. A nuncius érezze jól magát abban az országban és ezt lássák is meg rajta. Nyomatékkal hangsúlyozta a nunciusoknak, hogy menjenek közel először az egyházi majd a különféle polgári közösségekhez, álljanak szabadon a rendelkezésükre és törekedjenek testvéri barátságra velük. A nunciatúrák legyenek a „Pápa Házai” szerte a világban, de ne csak az évi kötelező saját ünnepen.      

Kísérjétek az egyházakat a pásztorok szívével

Az a küldetésetek, emelte ki a következő pontként, hogy kísérjétek az egyházakat a pápa tekintetével. Ehhez pedig ki kell mozdulni otthonról, körül kell nézni, de ez sem elég, hanem be kell kopogtatni az egyházmegyék, a szemináriumok, a szerzetesházak, a plébániák ajtaján, hogy megértsék azt, mit gondol az Isten népe abban az országban. Ehhez szükség van éber figyelemre a találkozások során. Így kísérjék először a helyi egyház püspökeit, a velük való beszélgetés során tekintsenek a dolgok mélyére és törekedjenek a konkrét dolgokat megérinteni. Különös hangsúllyal kérte a segítségüket a leendő püspökök kiválasztásában. Legyen az új püspök Föltámodott tanúja, éljen az odafönt valókból de itt lenn építsen kapcsolatokat az Ország számára. Legyen türelmes pásztor és ne fejedelem! Sámuelként kérte a pápa őket, mint Dávid apját egykor a próféta: Van-e még másik? Menjetek, keressétek meg! És vannak mások, vannak, keressétek hát! – kért segítséget a pápa nunciusoktól.  

Kísérjétek a népeket, melyekben jelen van Krisztus egyháza

„Kísérjétek a népeket, melyekben jelen van Krisztus egyháza” – kérte végül a szentszéki diplomácia képviselőit. Forduljanak az adott ország felelős vezetőihez, szakembereihez, folytassanak párbeszédet velük, majd a lelkükre kötötte, hogy ne féljenek, mert az a gyengeség jele és átmeneti jellegű. A jövő a biztos, a jövő a miénk, mert Jézushoz tartozik! – zárta beszédét Ferenc pápa.

(vl)