Ferenc pápa beszéde az új püspökök római szemináriumához: a megérintettség mámorával szolgáljatok!

Ferenc pápa pénteken délben ismét fogadta a közelmúltban kinevezett új püspökök római továbbképzőjének a tagjait. A Szentatya a múlt pénteken, szeptember 9-én már találkozott azzal a 115 új püspökkel, akik szeptember 12-től 17-ig, hétfőtől szombatig szemináriumon vesznek részt, amelyen elmélyítik küldetésük legfontosabb pasztorális és egyházkormányzási ismereteit. Ferenc pápa most hosszú beszédében a püspöki küldetés mai, lényegi szempontjaira mutatott rá. 

A megérintettség öröme, hogy Isten már előzetesen kiválasztott benneteket

A megérintettség öröméről szólt a pápa először, mellyel az Isten már előzetesen kiválasztja az övéit. „Igen, Isten megelőzött benneteket szeretettel teli ismeretében, kihalászott benneteket meglepő irgalmának a horgával. A hálók egyszer csak titokzatosan szorongatni kezdtek benneteket és ti nem tudtatok mást tenni, mint hogy a foglyai lettetek. Tudom, hogy micsoda mámoros érzés jár át benneteket most is, amikor a meghívástokra emlékeztek, melyet az egyház, Krisztus jegyese közvetített a számotokra”.

Hagyjátok magatokat destabilizálni, ez jó és hasznos egy püspök számára!

„Ez a megmámorosodás töltötte el Mózest is, amikor az Isten magához vonzotta őt és önmagát feltárva, rábízta a Nevét, a népe számára. Isten rátok bízza az ő nevét, de a népe számára, ezt ne felejtsétek el!” – nyomatékosította  pápa. „Mámoros jó érzés emlékét őrzi Nátánáel, mert őt meglátta az Úr már akkor, amikor még a fügefa alatt állt. Sokan nem élték még át ezt a mennyből érkező kegyelmet, de ti közelről láttátok és most ti vezessétek őket a cél felé, de meg ne álljatok félúton! Ugyanezt élte át a szamariai asszony is, akit a falu kútjánál az élő vizek Mestere már „ismert”. Legyetek tudatában annak, hogy egyházmegyéitekben nem kell tengertől tengerig keresgélni azt, mert a Szó, amire szomjazik a nép, már ott van az ajkatokon. Ez remegtette meg az apostolokat is, amikor feltárta nekik a szívük érzéseit, amikor szabad utat találtak Isten titkaihoz. Ezt az érzést még a farizeusok is megtapasztalták, amikor az Úr leleplezte rejtett szándékaikat. Isten mentsen meg benneteket, hogy hiába vegyétek a megérintettségnek ezt a mámorát, hogy megszelídítsétek és kiüresítsétek az ő destabilizáló hatalmát. Hagyjátok magatokat destabilizálni, ez jó és hasznos egy püspök számára!” – fűzte hozzá szabadon a pápa, a rá jellemző, szándékosan kiélezett fordulattal.      

Csodálatos engedékenység!

A „Csodálatos engedékenység” gondolat jegyében „Isten szeretetteli ismeretéről” beszélt a pápa. „Vigasztaló annak a tudata, hogy ő nem retten meg a mi kicsinységünktől és megbékít minket a hangjának a szívünkben megőrzött emléke. Így bátran őrá hagyatkozhatunk, az egyedüli bizonyosságra, aki teljességre viszi bennünk azt, amit egyszer már megkezdett. Ne építsetek a ti szegényes erőforrásaitokra, hanem hagyjátok, hogy ez a mámoros érzés átjárjon benneteket és ne csitítsátok el!

Lépjétek át Krisztus Szívét, az Irgalmasság igaz Kapuját    

Amikor most vasárnap átlépitek az Irgalmasság Jubileumának Szent Kapuját – buzdított a pápa – tegyétek azt nagy személyes hálaadással, kiengesztelődéssel, teljes és fenntartás nélküli ráhagyatkozással a pásztorok Pásztorára. Tekintsetek az ő tekintetébe, hagyjátok, hogy ő maga – és a pápa itt saját jelmondatára utalt – miserando atque eligendo, irgalomra indulva kiválasszon benneteket. A legnagyobb gazdagság, amit Rómából hazatérve magatokkal vihettek, éppen az isteni irgalmasság megtapasztalása, amiért éppen kiválasztást nyertetek. Az egyetlen kincs, ami soha meg nem rozsdásodhat, az annak a tudata, hogy ő soha nem hagy magatokra benneteket a ti erőitekkel. Az egyház püspökei vagytok, az oszthatatlan kollégium tagjai, szilárdan belegyökerezve a szőlőtőbe, vegyétek fel hát a vállatokra a nyájatokat, de ne egyedül menjetek, hanem a vállatokon lévő nyájjal együtt és hordozzátok a szívetekben a Jegyes, az Egyház szívét”.

Feladatotok lelkipásztorivá tenni az irgalmasságot

Ferenc pápa az új püspökökre bízta a feladatot, hogy „tegyék lelkipásztorivá az irgalmasságot”. „De ehhez ne engedjetek a követelményekből, ne adjátok el bóvliként a drágagyöngyöt, hanem nyújtsátok azoknak, akik mindent becserélnek érte, csakhogy megszerezzék azt”. Utalt tiszteletreméltó és bölcs elődje, XVI. Benedek tanítására: „Az irgalom határt szab a rossznak. Benne különös módon fejeződik ki Isten természete, azaz a szentsége, az igazság és a szeretet hatalma. Az a mód, mellyel Isten ellenáll evilág sötétségeinek, éppen az irgalmasság.

Végül Ferenc pápa három kicsi, konkrét ajánlást tett, amelyek segítenek lelkipásztorivá formálni az irgalmasságát.

Legyetek olyan püspökök, kérte elsőként, akik megigézik és magukhoz vonzzák az embereket. Az irgalmasság ikonja, a kereszten vérző Jézus még az utolsó óráján is tudott magához vonzani, ahogy a jobb latorral tette. De ne magatokhoz vonzzátok az embereket! – intett a pápa. Nem kellenek divat papok, vagy divat püspökök! Isten soha nem adja meg magát, őrá mindig számíthatunk.

Legyetek kezdeményezőek azokkal, akiket rátok bíztak! – folytatta a pápa. Elég, hogy az Irgalmassága egyszer megérintsen bennünket, az máris folytatást igényel, bevezetést, további előrehaladást. Mennyi gazdagsága van a szentségeknek! Tekintsünk aztán Krisztusra, az Irgalmasság arcára. Mutassátok meg az egyháznak szeretete örvénylő erejét!

Végül arra kérte a püspököket, hogy „tudják kísérni az embereket, főként a papjaikat a lelki útjukon. Tegyék meg ezt azzal a lelkülettel, ahogy az irgalmas szamaritánus a fogadóba kísérte a bajbajutottat és jelenéről majd a jövőjéről is gondoskodott. Tegyék ezt bölcsességgel és felelősséggel!” – kérte az újonnan felszentelt püspököket Róma püspöke.  

(vl)