A pápa az önkéntesekhez: a keresztény nem „lép túl” a nyomoron

Isten irgalmassága sosem „egy szép gondolat”, hanem mindig egy konkrét cselekedet, amely láthatóvá teszi Isten szeretetét elsősorban a szegények között. Ez volt Ferenc pápa beszédének egyik kulcsmondata az önkéntesek jubileuma során. Közel 40 ezer önkéntes volt jelen a Szent Péter téren szeptember 3-án, szombaton délelőtt a nekik szentelt szentévi eseményen, Kalkuttai Teréz anya szentté avatásának vigíliáján.

A Szent Péter tér egy napra azok otthonává vált, akik nem mennek át az utca másik oldalára, mert meglátnak előbbre egy kolduló bevándorlót vagy egy könyörgő romát vagy egy félmeztelen gyermeket kezében tartó anyát vagy egy hajléktalant, aki koldul és mindenkihez odamegy. Azok gyűltek össze a téren, akik nemcsak a maguk előbbre jutásával törődnek, hanem ingyenesen segítenek azoknak, akik egyébként lemaradnának.

Tévedhetetlen bizonyosság

A pápa szeretettel és elismeréssel fordult az önkéntesekhez, akik a világ minden részéről érkeztek illetve, akik közvetlenül a földrengés sújtotta olasz területekről jöttek a jubileumi találkozóra. „Az irgalmasság kézművesei” – így nevezte őket a pápa, akik mint egy gyémánt minden irányba sugározzák és nagy érzékenységgel láthatóvá teszik a „tévedhetetlen bizonyosságot”. Isten szeretete sosem szűnik meg életünkben és a világ történelmében. Olyan szeretet ez, amely mindig fiatal, aktív, dinamikus és összehasonlíthatatlan módon magához vonz. Hűséges szeretet, amely nem csal meg ellentmondásaink ellenére sem. Termékeny szeretet ez, amely minden lustaságon túllép.

A keresztény nem „lép túl”

Nincs benne félelem, vagy szégyenkezés vagy számítgatás, mint a levitában vagy a papban az irgalmas szamaritánus történetében, akik átmennek az út másik oldalára, hogy elkerüljék a minimális kapcsolatot is az előttük heverő félholt drámájával. Nem lehet elvonni a tekintetet vagy más irányba fordulni, hogy ne vegyük észre a szegénység számos formáját, amelyek irgalmasságot igényelnek. Nem lehet nem látni az éhezést, a betegségeket, a kihasznált személyeket… Ez súlyos bűn! Ez modern és mai bűn! – mutatott rá Ferenc pápa. Mi keresztények nem engedhetjük ezt meg magunknak. Nem lenne méltó az egyházhoz vagy egy keresztényhez, ha „túllépne” és helyén érezné a lelkiismeretét azért, mert már imádkozott vagy elment vasárnap a misére. Nem!

Ott, ahol a rossz van

Az önkéntes egy hatalmas világ lakója, aki úgy érezte, hogy irgalmas akar lenni és ezt is tette. Egyrészt azért, mert a Kálvária mindig aktuális valóság, nemcsak egy szép festmény templomainkban. Másrészt és elsősorban azért, mert felfedezte és megértette, hogy Isten szeretete nem valami elvont és körvonalazhatatlan dolog.

Sosem fáradok bele, hogy elismételjem: Isten irgalma nem egy szép gondolat, hanem egy konkrét cselekedet – hangsúlyozta Ferenc pápa. Nincs irgalmasság konkrétum nélkül. Az irgalmasság nem egy átmeneti jócselekedet, hanem elköteleződés ott, ahol a rosszat látjuk, ahol a betegség, az éhezés, az emberek kihasználása van. Az emberi irgalmasság nem válik azzá, amíg nem éri el konkrét megvalósulását a mindennapokban.

Krisztus kinyújtott keze

Mielőtt Ferenc pápa elmondta volna beszédét meghallgatta egy volt olasz banktisztviselő megdöbbentő történetét, akit hamisan megvádoltak zsarolással, üzérkedéssel, uzsorázással. Börtönre ítélték, az alvilág valódi vezetői mellé került és annak köszönhetően „támadt fel”, hogy eldöntötte, idejét a fogvatartottaknak szenteli. A Szeretet Misszionáriusai egyik nővére történetét is meghallgatta a pápa. Teréz anya szentté avatásának vigíliáján így folytatta beszédét: Az „irgalmasság kézművesei” vagytok kezetekkel, szemetekkel, a meghallgatás, az emberi közelség és a simogatás által. Kifejezitek az emberi szív egyik legszebb vágyát, hogy éreztesse a szenvedővel, hogy szeretik. A rászorulók között jelenlétetek Krisztus kinyújtott keze, ami mindenkit elér. Gondoltatok erre? – tette fel a kérdést.

A szolidaritás konkrét

Az egyház hitelessége meggyőző módon az önkéntesek szolgálatán keresztül mutatkozik meg, amelyet az elhagyott gyermekek, a betegek, az éhező és munkanélküli szegények, a hajléktalanok, az elítéltek, a menekültek és a bevándorlók, a természeti katasztrófák által sújtott személyek érdekében végeznek. Kezükkel megérintik Krisztus testét. Legyetek mindig készek a szolidaritásra, a lelki közelségre, igyekezzetek örömöt fakasztani az emberekben és legyetek meggyőzőek a vigasztalásban – kérte a pápa. A világnak a szolidaritás konkrét jeleire van szüksége, elsősorban a közöny kísértése láttán. Olyan emberekre van szükség, akik képesek életükkel szembe szállni az individualizmussal, az önzéssel és a szükségben levő testvéreink mellőzésével.

„Engem nem érint, engem nem érdekel”

A zárógondolat a csendben fogalmazódott meg a találkozón. Ferenc pápa a Szent Péter téren egybegyűlt önkénteseket ugyanis arra kérte, hogy imádkozzanak a társadalom kiselejtezettjeiért és azokért, akik őket segítik. Azokért is, akik észre veszik a nyomort, de hátat fordítanak, mert belül egy másik hang azt mondja nekik: Engem nem érint, engem nem érdekel”.

(sv)