Ferenc pápa szerdai katekézise Jézus irgalmas együttérzéséről az emberek iránt

A nagy nyári olasz vakációk teljében ismét a VI. Pál teremben tartotta meg Ferenc pápa a szokásos szerdai általános kihallgatását, témaként követve a jubileumi szentév irgalmasság gondolatát. A világnyelveken felolvasott Máté evangélium a kenyérszaporítás történetét (Mt 14, 14-20) mondja el, melyből a pápa azt a gondolatot emelte ki, hogy Jézus „könyörültre indult és meggyógyította a betegeket”.

Jézus könyörületre indul az emberek iránt

„A kenyérszaporítás csodájáról szeretnénk ma elmélkedni” – kezdte beszédét a pápa. „A mátéi elbeszélés kezdetén Jézus, amint hírét vette Keresztelő János halálának, bárkába szállva áthalad a túlsó partra, hogy magányos, félreeső helyet keressen. A tömeg nem érti őt és utánamegy gyalog, ő azonban a tavon keresztül, az emberek pedig gyalogosan. Így amikor a bárkába szállt, látta a nagy tömeget és könyörületre indult irántuk és meggyógyította a betegeiket. Ilyen volt Jézus, mindig könyörületes, mindig gondol másokra. Megérinti a tömeg elszántsága, mely attól tart, hogy egyedül marad. Keresztelő János, a karizmatikus próféta halála után Jézusra bízzák magukat, akiről maga János mondta, hogy „aki utánam jön, az erősebb nálam”. Ezért a tömeg követi őt bárhová, hogy hallgassa őt és hozzá vigye a betegeit” – emelte ki a pápa.

Jézusnak nem fagyos a szíve, képes arra, hogy meginduljon

„Amikor Jézus meglátja ezt, megrendül. Jézus nem hideg, neki nem fagyos a szíve, képes arra, hogy meginduljon. Egyfelől érzi, hogy kötődik ehhez a tömeghez, és nem akarja, hogy elmenjenek, másfelől szüksége van neki magányra, elcsendesülésre és az Atyjával való imádságra, hiszen oly sok éjszakát töltött imádságban vele együtt. Azon a napon is a Mester az embereknek szentelte magát. Együttérzése nem egy ködös érzés, ellenkezőleg, akaratának teljes erejét mutatja meg, hogy közel álljon hozzájuk és üdvözítse őket. Nagyon szeret bennünket, Jézus annyira szeret bennünket!” – nyomatékosította Ferenc pápa.

Jézus gondját viseli azoknak, akik követik őt

„Mikor beesteledik, Jézus gondoskodik arról, hogy legyen mit enniük a fáradt és éhes embereknek. Jézus gondját viseli azoknak, akik követik őt. Tanítványait bele akarja vonni ebbe, ezt mondja nekik ugyanis: „De ti adjatok nekik enni!”. Aztán megmutatta nekik, hogy az a kevés kenyér és hal, amijük volt, a hit és az imádság erejével, elegendő lehetett arra, hogy kiosszák az összes embernek. Jézus csodát tesz, a hitnek, az imádságnak, a megosztásnak és a szeretetnek a csodáját. Jézus megtörte a kenyeret, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a népnek. Vették a kenyeret, megtörték, kiosztották és a kenyér mégis ottmaradt, vették tehát még egyszer, így csinálták a tanítványok. Az Úr elébe megy az emberek szükségleteinek, de mégis mindannyiunkat konkrétan az ő együttérzése részeseivé akar tenni”.     

Jézus minden hívőt az irgalmasság művének szolgájává tesz  

„Álljunk meg most Jézus áldó gesztusánál – kérte a pápa. Ő fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintet az égre és megáldotta azokat”. Láthatjuk, ugyanazok a jelek, melyeket Jézus az utolsó vacsorán betölt. És ugyanazok, amiket minden pap betölt, amikor bemutatja a szentmisét. A keresztény közösség állandóan ebből az eucharisztikus közösségből születik meg és belőle születik újjá. A Krisztussal való közösséget élni teljesen más, mint passzívnak maradni és elidegenedni a hétköznapi élettől. Ellenkezőleg,  egyre jobban beilleszkedik a korunk embereivel való kapcsolatokba, hogy az irgalmasság és a krisztusi figyelem konkrét jeleit nyújtsa nekik. Miközben Krisztus táplál  bennünket, az általunk ünnepelt eucharisztia lassanként átformál bennünket Krisztus testévé és a testvéreknek szánt lelki eledellé. Jézus el akar érni mindnyájunkat, hogy mindnyájunknak elhozza Isten szeretetét. Éppen ezért tesz minden hívőt az irgalmasság művének szolgájává. Jézus látja a tömeget, könyörületre indul, megszaporítja a kenyeret és ugyanezt teszi az Eucharisztiával. Minket híveket pedig, akik megkapjuk ezt a kenyeret, Jézus arra ösztönöz, hogy vigyük tovább ezt a szolgálatot mások felé, mégpedig magának Jézusnak az együttérzésével” – hangsúlyozta a pápa.  

Amikor Jézus átölel és szeret bennünket, soha nem félig-meddig teszi, hanem teljes egészében

„A kenyér- és a halszaporítás története azzal a megállapítással zárul, hogy mindnyájan ettek és jóllaktak, a maradékot pedig összegyűjtötték. Amikor Jézus, együttérzésével és a szeretetével kegyelmet ad nekünk, megbocsátja a bűneinket, átölel és szeret bennünket, ő ezt soha nem teszi csak úgy félig-meddig, hanem teljes egészében. Mint ahogy itt is történt. Mindnyájan jóllaktak. Jézus betölti a szívünket és az életünket a szeretetével, megbocsátásával és együttérzésével. Jézus tehát megengedte a tanítványainak, hogy kövessék az ő rendjét. Ilyen módon ismerik ők az előttük álló utat: jóllakatni és egybetartani a népet”.

A tanítványok álljanak az élet és a közösség szolgálatában

„Álljanak tehát az élet és a közösség szolgálatában. Kérjük az Urat – fohászkodott a pápa – hogy tegye az egyházat mindig képessé erre a szolgálatra, hogy közülünk mindenki a közösség eszköze lehessen a saját családjában, a munkában, a plébánián, a közösségi csoportokban, legyünk látható jelei Isten irgalmasságának, aki nem akarja, hogy bárki is magányban vagy szükségben maradjon. Így szülessen meg a közösség és a béke az emberek között és a közösség az Isten és az emberek között, azért, hogy ez a közösség élet legyen mindenki számára!” – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során.

(vl)