Földi életünk az örökkévalóság nyitánya – Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

Vasárnap délben az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa, az evangéliumi szakaszt elemezte (Lk 12,32-48). Ebben Jézus elmagyarázza tanítványainak, hogy milyen magatartással készüljenek fel a Vele való végső találkozásra. A várakozás ideje legyen gazdag jócselekedetekben. Az Úr többek között így buzdítja őket: „Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly” (33).

A földi javakat használjuk Isten logikája, vagyis a szeretet szerint

Ez azt jelenti, hogy ha alamizsnát adunk a szegényeknek, akkor az irgalmasság cselekedetét hajtjuk végre. Továbbá Jézus arra szólít bennünket, hogy ne helyezzük bizalmunkat a mulandó javakba, a tárgyakat önzés nélkül, Isten logikája szerint használjuk, ami a másikra irányuló figyelem, a szeretet logikája. Hiába ragaszkodunk ugyanis olyan nagyon a pénzhez, a tárgyakhoz, végül nem vihetjük azokat magunkkal. Emlékezzetek rá, hogy a „halotti lepelnek nincs zsebe” – jegyezte meg Ferenc pápa.

Éberség, figyelem, virrasztás

Jézus három rövid példabeszéddel mutat rá az éberség jelentőségére. Az éberség, a figyelem, a virrasztás nagyon fontos az életben – folytatta Ferenc pápa.  

Az első példabeszéd azokról a szolgákról szól, akik virrasztanak éjszaka, várva uruk hazatértét. „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál”. Ez annak a boldogsága, hogy hittel várjuk az Urat, készen állunk szolgálatára. Ő minden nap jelen van, kopogtat szívünk ajtaján. És boldog az, aki kinyitja számára szíve ajtaját, mert nagy lesz a jutalma: az Úr maga lesz szolgáinak szolgája, országa nagy lakomáján Ő maga fog felszolgálni.

Életünk az örökkévalóság előjátéka

Ebben az éjszakai jelenetben Jézus úgy állítja be az életet, mint egy szorgalmas munkával teli virrasztást, amely az örökkévalóság ragyogó napjának előjátéka. Ahhoz, hogy beléphessünk az örökkévalóságba, készen kell állnunk, ébernek kell lennünk és el kell köteleznünk magunkat mások szolgálatában, annak vigasztaló távlatában, hogy ott, a „túlvilágon” már nem mi szolgáljuk Istent, hanem Ő maga fogad be minket asztalához.

Jézussal már most is találkozhatunk az imában, az Oltáriszentségben

Ha jól belegondolunk, akkor ez már most megtörténik minden alkalommal, amikor találkozunk az Úrral az imában, vagy a szegényeket szolgálva, és főleg az Eucharisztiában, ahol Ő Szavával és Testével táplál bennünket.

A második példa a tolvaj előre nem látható érkezéséről szól. Ez a tény éberséget igényel; Jézus erre buzdítja tanítványait: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (40). A tanítvány az, aki várakozik az Úrra és Országára. Az evangélium ezt a harmadik példázattal világítja meg: hogyan viselkedik a sáfár, amikor a ház ura távol van?

Csak egy gazdánk van, akit Atyának hívunk

Az első esetben a szolgák fölé rendelt intéző hűségesen elvégzi feladatát és ezért meg is kapja jutalmát. A második intéző visszaél hatalmával, veri a szolgákat, ezért az úr, visszatérte után megbünteti a hasztalan szolgát. Ez a jelenet olyan helyzetet mutat be, amely napjainkban is gyakori: milyen sok igazságtalanság, erőszak, gonoszság születik abból az elképzelésből, hogy mások életének urai vagyunk – jegyezte meg Ferenc pápa. Csak egy gazdánk van, aki nem akarja, hogy gazdának nevezzük, hanem azt akarja, hogy Atyának szólítsuk. Mi mindnyájan szolgák, bűnösek és gyermekek vagyunk: Ő az egyetlen Atya.

Az örökkévalóságra várakozva tegyük igazságosabbá a földi életet

Jézus ma arra emlékeztet bennünket, hogy az örök boldogságra való várakozás nem ment fel bennünket az alól az elkötelezettség alól, hogy ezt a világot igazságosabbá és lakhatóbbá tegyük. Sőt, éppen az a reményünk, hogy az örökkévalóságban az Ország részesei lehetünk, arra késztet bennünket, hogy munkálkodjunk a földi élet jobbá tételén, különös tekintettel gyöngébb testvéreinkre. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy olyan személyek és közösségek legyünk, amelyek nem korlátozódnak a jelenre, vagy még annál is rosszabb: nem süllyednek bele a múlt iránti nosztalgiába, hanem Isten jövője felé feszülnek, a Vele való találkozás felé, aki életünk és reménységünk.

A pápa imádkozott a szíriai háború áldozataiért – elfogadhatatlan annyi ártatlan ember halála

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett Szíria drámájára. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja szerint az elmúlt héten csaknem 700-an vesztették életüket a kormánycsapatok és a lázadók közötti összecsapásokban Aleppóban. Az áldozatok között sok a polgári személy. A pápa elfogadhatatlannak nevezte, hogy olyan sok védtelen ember, közöttük gyermekek életükkel fizetnek azért, mert a hatalmasok bezárják szívüket és hiányzik belőlük a béke megvalósítására irányuló akarat. A pápa imáinkról és szolidaritásunkról biztosította szíriai testvéreinket, majd Szűz Mária oltalmába ajánlotta őket. Arra kérte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy először csöndben imádkozzanak, majd közösen mondjanak el egy Üdvözlégy Máriát.

Végül a Szentatya köszöntötte a különböző zarándokcsoportokat, megjegyezve, hogy számos ország zászlója lobog a téren. Honfitársaihoz a következő szavakat intézte: „ezek az argentinok mindenütt nagy zajt csapnak!” Búcsúzáskor jó ebédet kívánt a híveknek, arra kérve őket, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.

(vm)