Emlékezet, bátorság, jövő – Ferenc pápa kötetlen beszéde az IVT önkénteseihez

Lengyelországi apostoli látogatásának utolsó programjaként Ferenc pápa az Ifjúsági Világtalálkozó önkénteseit köszöntötte a Krakkótól mintegy 10 km-re lévő Tauron Arena sportpalotában.  A 2014-ben felavatott létesítmény 15 ezer személy befogadására alkalmas.

Ezt megelőzően még sor került egy programon kívüli eseményre: a pápa krakkói tartózkodása alatt negyedszer, megjelent az érseki palota erkélyén, hogy még utoljára köszöntse és megáldja a fiatalokat, akik az épület előtt nagy számban gyűltek össze abban a reményben, hogy ismét megpillanthatják Ferenc pápát.

A pápa lengyelül búcsúzott el Krakkóban a fiataloktól: „Do widzenia!”

„Sok-sok köszönet társaságotokért, azért, hogy eljöttetek köszönteni engem. Sok-sok köszönet a meleg fogadtatásért, amelyben ezekben a napokban részesítettetek” – mondta a pápa, majd lengyelül búcsúzott:  „Do widzenia!” – Viszontlátásra!

Megemlékeztek az IVT júliusban elhunyt lengyel grafikusáról

Az önkéntesekkel való találkozás tanúságtételekkel kezdődött. Először egy lengyel lány, majd egy panamai fiú, a következő IVT-t vendégül látó ország képviselője szólt arról, hogy milyen ajándékot jelentett számára a krakkói találkozó, az egyházhoz való tartozás. Különösen megható volt annak a levélnek a felolvasása, amelyet Maciej Cieśla, fiatal lengyel grafikus írt nemsokkal halála előtt. A 27 éves művész tervezte az IVT logóit, a védőszentek képeit, a zarándokcsomagok díszítését, a találkozó városszerte kitűzött zászlóit. Sajnos egy novemberben diagnosztikált rákbetegség következtében július 2-án meghalt. Betegsége ellenére nagyon készült a Ferenc pápával való találkozásra, helyet biztosítottak számára is a pápai környezetbarát villamoson.  

Az önkéntesek Krisztus iránti szeretetből teljesítették szolgálatukat

Az IVT szervezésében és lebonyolításában 20 ezer önkéntes fiatal vett részt. A pápa megköszönte nekik elkötelezettségüket, nagylelkű, odaadó szolgálatukat, amellyel elkísérték és segítették a fiatal zarándokok ezreit. Megköszönte a hitről tett tanúságukat is, amely a világ minden részéről érkezett társaikéval együtt a remény nagy jele az egyház és a világ számára. Krisztus iránti szeretetből végzett munkájuk során megtapasztalták, milyen szép, ha egy nemes célért kötelezik el magukat – mondta a pápa, majd így folytatta:

„Megírtam ezt a beszédet, nem tudom, hogy szép-e, vagy csúnya. Öt oldal. Egy kicsit unalmas!” – majd, miután átnyújtotta a teleírt lapokat Damian Andrzej Muskus krakkói segédpüspöknek, az IVT püspök-felelősének, rögtönzött szavakkal fordult a fiatalokhoz spanyol nyelven.

Köszönet, hogy sok időt szenteltek az imának is

Megköszönte munkájukat, de mindenekelőtt imáikat, amelyek hozzájárultak a találkozó sikeres lebonyolításához. Külön kifejezte köszönetét a papoknak, szerzeteseknek, szerzetesnőknek, konszekrált személyeknek.

A fiatalok a jövő reménysége, a múlthoz és a jelenhez való viszonyuk feltételével

Ferenc pápa utalt Muskus püspök szavaira, amelyekkel az önkénteseket a jövő reménységének nevezte. Ez csak két feltétellel valósul meg. Az első, ha van emlékezetük, ha emlékeznek népükre, családjukra, egész történetükre. Egy emlékezet nélküli fiatal nem lehet remény a jövő számára. Ehhez arra van szükség, hogy sokat beszélgessenek szüleikkel, vegyék át a fáklyát nagyszüleik kezéből, akik a nép bölcsességét képviselik.

A második feltétel a jelen. Ha a jövő számára a reményt jelentik és emlékeznek a múltra, mi akkor a teendő a jelenben? Erre a válasz: a bátorság. Legyenek bátrak! Ne ijedjenek meg. A pápa itt visszautalt a fiatal grafikus tanúságtételére, aki szeretett volna jelen lenni az Ifjúsági Világtalálkozón, de legyőzte őt a betegség. Azonban volt bátorsága, hogy küzdjön a legnehezebb körülmények között is. Ez a fiatal ma már nincs itt, de elhintette a remény magvait a jövő számára.

Péter mindenképpen jelen lesz a panamai IVT-n

Végül a pápa a következő IVT-re fordította a szót: „Nem tudom, hogy ott leszek-e Panamában, de biztosíthatlak benneteket, hogy Péter ott lesz. És Péter megkérdez majd benneteket, hogy beszéltetek-e nagyszüleitekkel, hogy legyen emlékezetetek, hogy volt-e bátorságotok és merészen szembenéztetek-e a nehéz helyzetekkel és hogy elhintettétek-e a jövő magvait?”

(vm)