Ferenc pápa sajtókonferenciát tartott a Krakkóból Rómába tartó repülőgépen

Ferenc pápa szokásához híven a Krakkóból Rómába tartó repülőgépen sajtókonferenciát tartott: P. Lombardi szentszéki szóvivő bevezetője után rögtönzött válaszokat adott néhány, a kíséretében utazó  újságíró kérdéseire. Most ezekből a kérdésekből-válaszokból  ismertetünk néhányat, amelyek a lengyelországi napokra vonatkoznak. A többi kérdésekre keddi adásunkban visszatérünk.

Ferenc pápa mindenekelőtt köszönetet mondott P. Lombardinak, akinek ez az utolsó útja kíséretében: előzőleg 25 évig volt a Vatikáni Rádiónál, majd 10  évig  szentszéki szóvivő. „Végül még egy tortával mondunk köszönetet az Atyának”,-  mondta pápa; majd várta a kérdéseket. (Mielőtt folytatnám, megjegyzem: P. Lombardi, aki a jezsuita Kúria melleti  Kaniziusz-házban lakik, velünk, rádiósokkal, felajánlotta a tortát közösségünknek: reggelinél már megkóstolhattuk.)

Az első kérdést egy lengyel újságírónő tette fel: Utalva a pápa Wavelben elhangzott első beszédére, amelyben kijelentette: örül, hogy Közép-Kelet Európában  először Lengyelországot keresheti fel. „Milyen benyomásokat szerzett Lengyelországról az elmúlt öt nap során?”

Pápa: „Ez most különleges Lengyelország volt, mert elárasztották a fiatalok a világ minden részéről. Amit Krakkóban láttam, nagyon szép volt. A lengyel nép nagyon lelkes. És ma este az esőben nemcsak fiatalokat láttam az út mellett, hanem öreg asszonyokat is…Jóságos, nemes nép. Gyerekkoromban megismertem lengyeleket: ahol apukám dolgozott, oda a háború után jöttek lengyel munkások is. Jó emberek, így őriztem meg őket szívemben. Most is ezzel a jósággal találkoztam.”

Következő kérdés: a pápa beszédeiben a fiatalok nyelvén szólt. Hogyan készül fel erre?

Pápa: „Nekem tetszik, ha a fiatalokkal beszélhetek. Tetszik, ha hallgathatom őket. Gyakran zavarba hoznak, mert olyasmiket mondanak, amire én nem gondoltam vagy csak félig gondoltam. A fiatalok nyugtalanok, kreatívok…Ez tetszik nekem, és tőlük veszem nyelvezetemet. (…) Ők a mi jövőnk, ezért párbeszédet kell velük folytatnunk. Fontos ez a párbeszéd a múlt és a jövő között. Ezért hangsúlyoztam annyira a fiatalok és „nagyszülők”, idősek közötti kapcsolatot. (…) Mi is átadjuk tapasztalatunkat, hogy érezzék, megismerjék a múltat, azt átvegyék és bátran előrevigyék a jelenben, amint ezt ma este mondtam. Ez fontos! Ez fontos! Nekem nem tetszik, ha ezt hallom: ’De ezek a fiatalok ostobaságot mondanak!’ De hát mi is mondunk annyit! Nem? A fiatalok mondanak ostobaságot, de mondanak jó dolgokat is. mint mi, mint mindenki. Meg kell hallgatnunk őket, beszélni velük, mert tanulnunk kell tőlük, és nekik tanulniuk kell tőlünk. Így van. És így alakul a történelem, így növekszik nyitottan és cenzúra nélkül.”

A sajtótájékoztató második részét keddi adásunkban sugározzuk.

(szf)