A jezsuita rend 36. Rendi Nagygyűlése elé

- Beszélgetés P. Adolfo  Nicolas rendfőnökkel

A jezsuita rend Sajtóirodája tette közzé a most ismertetett interjút.

2016. október 2-án nyílik meg a Jézus Társasága 36. Nagygyűlése (Congregatio Generalis). P. Nicolas bejelentette, hogy benyújtja lemondását a Nagygyűlésnek, amely azt szabadon elfogadhatja, vagy nem. P. Patrick Mulemi SJ erről és az előkészületekről  kérdezte P. Generálist.

K: Világos, hogy  a Szentlélek és a választók döntenek, de P. Generális mit remél a következő Nagygyűléstől?

V: Azt szeretném várni, ami reálisan egy Nagygyűléstől várható. A II. vatikáni zsinat után szükséges volt  megreformálni a szerzetesi élet számos szempontját és dimenzióját, és ez történt a 31. és 35. Kongregációinkon. Ezek a nagygyűlések több kevesebb sikerrel igyekeztek bevezetni a reformokat figyelemmel az egyház új helyzetére. Most ismét foglalkozunk azokkal a feladatokkal. Úgy vélem, a nagygyűlésnek nem kell hosszú dokumentumokat megfogalmazni. Inkább az egész Társaság képviseletében megkülönböztetést végezni: hogyan tudjuk tökéletesíteni szerzetesi életünket, hogyan tudjuk jobban szolgálni  az Egyházat és az Evangéliumot, a lelkek javát. Ezzel összefoglaltam az én várakozásomat. Remélem, hogy a Nagygyűlés gyümölcsei lesznek a szerzetesi élet megjavítása az Evangélium szellemében és új képesség küldetésünk megvalósításához.

K: Úgy gondolja, hogy ez a Nagygyűlés különböző lesz az előzőtől, amely Önt megválasztotta rendfőnöknek?

V: Igen, úgy gondolom, hogy nagyon különböző lesz. Változtak az idők; a Társaságban tudatosult, hogy szükség van merészségre, képzelőerőre és bátorságra, hogy szembenézzünk küldetésünkkel, amely részét képezi az Isten világhoz szóló nagyobb küldetésének. A rendi Nagygyűlésnek is már új szabályzata van, új módon fogjuk fel szerepét. Csak október elején ülünk össze, de a Nagygyűlés igazában már 2015 szeptemberében elkezdődött az Előkészítő Bizottság találkozóival, majd decemberben a Koordináló Bizottság találkozóival. Ez nagy változás, és bizonyára hatással lesz az októberi tanácskozásra.

K: Mi történne, ha a Nagygyűlés nem fogadná el az Ön lemondását?

V: Ez igazi meglepetés lenne. Úgy gondolom, hogy az egész Társaság tudatában van annak, hogy szükség van készségre, merészségre, hogy szembenézzünk a jövővel, és nem szolgálná a Társaság javát, ha megmaradnánk a két utolsó év bizonytalanságában az általános elöljáró szolgálatát illetően. Konkrétan: a Kongregáció szabadon elfogadhatja vagy nem lemondásomat. Ha nem fogadná el, meg kellene választania egy Vikáriust (Helyettest) a következő évekre, amelyek során az én képességeim biztosan állandó jelleggel csökkennek, és ez a folyamat – érzem – már elkezdődött.

K: Ferenc pápa beszédet intéz a Nagygyűléshez?

V: Reméljük. De a pápa szabad, és biztosíthatom, hogy élni fog a szabadságával. Valamennyien reméljük, hogy a pápa beszédet intéz a Nagygyűléshez, kifejezve érzéseit és aggodalmait.

(szf)