A meghallgatás képességében gyökerezik a béke – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében Ferenc pápa ismételten elítélte a nizzai terrortámadást, kifejezve lelki közelségét az egész francia néphez. Elmélkedésében a napi evangéliumi szakaszból kiindulva egy befogadó világ építésére buzdított.

„A mai evangéliumban Lukács elbeszéli, hogy Jézus, miközben Jeruzsálem felé folytatta útját, betért egy faluba, ahol Márta és Mária, két lánytestvér otthonában lelt befogadtatásra (vö. Lk 10, 38-42). Mindketten szívélyes fogadtatásban részesítették, de különböző módon” – mondta a pápa a Szent Péter téren összegyűlt nemzetközi zarándokseregnek. Mária leült Jézus lábához és hallgatta szavát, Márta azonban „teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal”. Egy idő múlva így szólt Jézushoz:

”Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” (40). Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle” (41-42).

A vendéget mindenekelőtt meg kell hallgatni

Márta, foglalatoskodás közben azt kockáztatja, hogy elfeledkezik a legfontosabbról, a vendég jelenlétéről, vagyis ebben az esetben Jézusról. A vendéget nem pusztán ki kell szolgálni, táplálni, minden módon ellátni. Mindenekelőtt meg kell hallgatni. Emlékezzetek jól erre a szóra – tette hozzá nyomatékosan Ferenc pápa – „meghallgatni”. A vendéget be kell fogadni egész személyével, történetével, érzelmekben és gondolatokban gazdag szívével, hogy valóban családban érezhesse magát. De ha te vendéget fogadsz otthonodba és tovább folytatod teendőidet, leülteted, de nem szólsz hozzá és ő is szótlan marad, mintha csak kőből volna – akkor egy kővendég - mondta a pápa, majd ismét hangsúlyozta: a vendéget meg kell hallgatni.

Hagyjuk, hogy Jézus szóljon szívünkhöz

Jézus Mártának adott válasza magának Jézusnak a szavaira utal, amelyek megvilágítják és alátámasztják mindazt, amik vagyunk, és amit csinálunk. Ha például egy feszület előtt imádkozunk, és csak hosszasan beszélünk, majd eltávozunk, akkor nem hallgatjuk Jézust! Nem hagyjuk, hogy Ő szóljon szívünkhöz. Meghallgatni: ez a kulcsszó. Ne feledjétek el! – hangzott a pápa buzdítása.

És ne felejtsük el, hogy Márta és Mária otthonában Jézus, mielőtt Úr és Mester lenne, zarándok és vendég. Tehát válaszának ez az első és közvetlen jelentése: „Márta, Márta, miért fáradozol annyit a vendégért, olyannyira, hogy elfelejted jelenlétét?”

A befogadáshoz nincs szükség sokmindenre. Sőt, csak egyetlen dolog szükséges: meghallgatni. Meg kell hallgatni, testvéri magatartást tanúsítva irányában, hogy észrevegye: családban van, nem pedig egy ideiglenes szálláson.

A meghallgatással párosuló vendéglátás keresztény erény

Így értelmezve a vendéglátás, amely az irgalmasság egy műve, valóban emberi és keresztény erény, olyan erény, amelyet a mai világban félő, hogy figyelmen kívül hagynak. A menhelyek és szeretetotthonok száma megsokszorozódik, de ezekben nem mindig gyakorolják a valódi vendégszeretetet. Létrehoznak különböző intézményeket a betegség, a magány, a kitaszítottság számos formájának kezelésére, de csökken annak a lehetősége, hogy az idegen, a peremre szorult, kitaszított személy találjon valakit, aki készségesen meghallgatja: mert idegen, mert menekült, mert migráns. Még saját otthonunkban, saját családunkban is előfordulhat, hogy könnyebben találunk mindenféle gondoskodásra, mint meghallgatásra és befogadásra.

A másik meghallgatásának a képessége a családban kezdődik

A mai frenetikus világban szüntelenül el vagyunk foglalva, és nincs időnk a másik meghallgatására. Manapság annyira elfoglaltak vagyunk, annyi problémánk van – amelyek közül néhány nem fontos, – hogy hiányzik a képességünk a meghallgatásra.

A pápa ekkor arra kérte a híveket, hogy tegyenek fel maguknak egy kérdést és szívükben válaszoljanak rá: te férj, van időd, hogy meghallgasd a feleséged? És te, asszony, van időd, hogy meghallgasd a férjed? Nektek, szülőknek, van „vesztegetni” való időtök, hogy meghallgassátok gyermekeiteket? Vagy a nagyszülőket, az időseket? „De a nagyszülők olyan unalmasak, mindig ugyanazt hajtogatják”... De szükség van rá, hogy meghallgassák őket! A pápa arra kérte a híveket, hogy tanuljanak meg meghallgatni másokat, szenteljenek rá időt. A meghallgatás képességében gyökerezik a béke.

Szűz Mária, a meghallgatás és a segítőkész szolgálat Anyja tanítsa meg nekünk, hogy befogadók és vendégszeretők legyünk testvéreinkkel szemben – hangzott a pápa fohásza az Úrangyala elimádkozása előtt.  

Soha többé senki ne merészelje kiontani testvére vérét

A Mária-ima és az áldás után Ferenc pápa a következő szavakkal fejezte ki ismét lelki közelségét a francia népnek: „Szívünkben élénk a fájdalom a mészárlás miatt, ami csütörtök este Nizzában olyan sok ártatlan életet kioltott, közöttük sok gyermekét is. Közel állok minden családhoz és az egész gyászoló francia nemzethez. Isten, a jóságos Atya, fogadja be békéjébe az összes áldozatot, nyújtson támaszt a sebesülteknek és vigaszt a hozzátartozóknak. Oszlassa szét a terror és a halál minden tervét, hogy többé egyetlen ember se merje kiontani testvére vérét. Atyai és testvéri ölelésem Nizza minden lakosának és az egész francia nemzetnek”.  A pápa ezután arra kérte a híveket, hogy először csendben, majd közösen imádkozzanak el egy Üdvözlégy Máriát. Végül köszöntötte a zarándokcsoportokat, közöttük az írországi Armagh és Derry egyházmegyék híveit, olasz szeminaristákat, zászlójukat lobogtató kínai katolikusokat.

(vm)