P. Federico Lombardi: egy szerzetes sosem vonul nyugalomba

Abból az alkalomból, hogy P. Lombardi, a Szentszék Sajtótermének igazgatója egy évtizedes szolgálata után átadja „vatikáni szóvivői”  hivatalát  Greg Burke amerikai  médiaszakembernek, eddigi helyettesének, a Vatikáni Rádió olasz tagozatának egyik munkatársa interjút készített vele, aki korábban a Vatikáni Rádió programigazgatója, majd főigazgatója is volt. A beszélgetésből, P. Lombardi válaszaiból  kiemelünk most néhány részletet.

FL: Őszintén szólva nem lepett meg ez döntés. Világos volt számomra, hogy ez a feladatom egyszer véget ér. Nem vagyunk örökéletűek…Az elmúlt három év során többször kifejeztem a pápának, hogy teljes készséggel folytatom szolgálatomat, de kész vagyok  más döntést is elfogadni.

VR: Hallottunk Dr. Burke nyilatkozatát itt, a Vatikáni Rádióban: félelemmel veszi át Lombardi atya nehéz megbízatását. Hogyan értelmezi szavait?

FL: Egy bizonyos tisztelettudó  félelem a pápa és az egyház szolgálatában mindig érthető. Valamennyien, akik ilyen szolgálatra hívattunk,  ismerjük korlátainkat, de ugyanakkor bízunk abban, hogy az Úr erőt ad feladatunk teljesítéséhez. Természetesen, munka közben sokat tanulunk. Én is tíz évvel ezelőtt igen sok dolgot egyáltalán nem ismertem ebből a szolgálatból, bizonytalanságok vagy nehézségek között találtam meg a szükséges információkészséget. Útközben tanul az ember, találja meg a bizonyosságot és a nyugalmat. Ez áll Dr. Burke-re és a fiatal Paloma García Ovejero-ra is. Biztos lesznek segítőik; én mindig segítőkre találtam a Vatikánban, a Kúriában, amikor információkat vagy tanácsokat kértem, az újságírók részéről is nagy rokonszenvet éreztem: becsültek, bizalommal fordultak hozzám.

VR : Az elmúlt tíz év alatt az a kiváltsága volt, hogy közelről követhette XVI. Benedek pápaságát, majd Ferenc pápa első éveit. Melyek voltak a legnehezebb pillanatok a vatikáni szóvivő számára?

FL : Mindenki emlékszik a hírforrásokból a feszültséggel és kritikákkal terhes pillanatokra. Fájdalmasan éltem meg a szexuális visszaélések kérdését. Ebben mély együttérzéssel részt vettem,  amikor  XVI. Benedek elkezdte az egyház megtisztítását, együttműködve azokkal, akik az átláthatóságért, az világos látásért, az igazság felderítéséért küzdöttek. Más nehéz, szenvedést okozó  ügyek: a  titkos vatikáni iratok kiszivárogtatása és a Vatikánban tapasztalt belső feszültségek. Az emberi gyengeségek megtapasztalása nem feledtette, hogy  az egyház teljesíti pozitív küldetését!

Az utolsó kérdésre válaszolva P. Lombardi megjegyezte: nem vonul nyugalomba. Ez a szó nem létezik egy szerzetes számára, aki mindig – egész életében, minden nap – készen áll Isten és az Egyház szolgálatára! Ha nem is zaklatnak az újságírók  telefonhívásaikkal, valószínű lesznek más feladatok, kapcsolatok, amelyekre igyekszem teljes szívvel válaszolni.

(szf)