2016-07-12 10:50:00

P. Szabó Ferenc: Iszlám újjászületés és migráció Nyugatra


P. Szabó Ferenc nyári sorozata: Emberi jövő és üdvösség - kereszténység és vallások

3. Iszlám Újjászületés  és migráció Nyugatra

A tömeges migráció okai és megoldása (Huntington és Boulad SJ)

Napjainkban az Iszlám terjeszkedése, a félelmetes, Európába özönlő migráns-áradat, a terrorcselekmények, különösen is az ún.  Iszlám Állam embertelenségei a politika képviselői és a vallási vezetők figyelmét is egyre fokozottabban felkeltik. Fokozódik a keresztények üldözése: sorra gyilkolják a keresztényeket csak azért mert kereszténynek vallják magukat.

 „Huntingtonnak igaza lett” [1]

2016. februárjában újraolvasva Samuel P. Huntington  bestseller könyve „Iszlám Újjászületés” c. fejezetét,[2] megdöbbenve látom, hogy elemzése beigazolódott. Nem prófétai jövendölés ez, hanem a „civilizációk összecsapása”, a változó modern világ kihívásainak, benne az iszlám országok  gazdasági (olajárrobbanás), demográfiai (népesedés robbanás, fiatalok), vallási-politikai valóságának elemzéséből fakadó következtetések.

Iszlám is modernizálódni akar, de ez nem jelent feltétlenül „elnyugatosodást”, sőt, inkább a nyugati kultúra elvetését. Az „Iszlám Újjászületés” a muzulmánok számára „olyan széles szellemi, kulturális, társadalmi és politikai mozgalom, mely a teljes iszlám világban elterjedt. Az iszlám ’fundamentalizmus’ /két ága van: síita és szunnita/, melyet általában  az iszlám politikai mozgalmával azonosítanak, csak egyik összetevője az iszlám eszmék, gyakorlat és retorika által elkötelezettség lényegesen kiterjedtebb újjászületésének.” (171) Az Iszlám nem csupán vallás, hanem életmód is.

„A hetvenes évektől kezdve az iszlám szimbólumai, hiedelmei, gyakorlata, intézményei, stratégiái és szervezetei Marokkótó Indonéziáig és Nigériától Kazahsztánig  egyre nagyobb támogatást nyertek a milliárdnyi embert számláló muzulmán világban.” (174) Az iszlám mozgalmak kemény magját a népességnövekedés miatt megszaporodott fiatalok, diákok és értelmiségiek alkotják.  (176-177; 184-187).  A hetvenes és nyolcvanas években a demokratizálódás  hulláma söpört végig a világon. Ez a hullám a Szovjetunió és a nemzetközi kommunizmus összeomlását hozta; bár korlátozottan , hatással volt a muzulmán társadalmakra is: ezekben a kormánnyal szembeni ellenzék az iszlám mozgalom erősödését eredményezte. Huntington szerint az Iszlám Újjászületés” nem a nyugati hatalom és presztizs hanyatlásának következménye, tehát vezető szerepének, eszményeinek és intézményeinek  gyengülése. „Ennél pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy az Újjászületést a hetvenes évek olajárrobbanása indította el és tartotta életben; ez ugyanis jelentősen megnövelte számos muzulmánállam gazdagságát és hatalmát, és képessé tette őket arra, hogy változtassanak azon az alávetettségi viszonyon , mely addig jellemezezte a  Nyugathoz fűződő kapcsolataikat.” (183) Most már az olajkincs és a robbanásszerű népességnövekedés következtében felsőbbrendűvé vált iszlám törekvése az, hogy a keresztény Nyugat meghódoljon a muzulmán Kelet előtt. (184) „A népesség nyomása a gazdasági stagnálással együtt elősegíti a muzulmánok Nyugatra és más nem muzulmán országokba történő migrációját, s az érintett országokban a bevándorlás fontos és kényes kérdéssé válik.” Amikor az egyik kultúra lassan vagy egyáltalán nem növekvő népe és egy másiknak a gyorsan szaporodó népcsoportja egymás mellé kerülnek, az mindkét érintett társadalomban gazdasági és/vagy politikai természetű alkalmazkodást kényszerít ki.”(189)

Huntington a továbbiakban kifejti: „Egyetlen társadalom sem képes arra, hogy végtelen ideig kétszámjegyű gazdasági növekedést tartson fenn, így az ázsiai gazdasági virágzás /Japán stb./is alábbhagy valamikor a 21. század elején. (...) Hasonlóképpen, a vallási megújhodás és a hozzá kapcsolódó kulturális mozgalmak sem tartanak ki örökké, így egy ponton az Iszlám Újjászületés is megfeneklik és beolvad majd a történelembe. Valószínű, hogy ez akkor fog bekövetkezni, amikor a mozgalmat tápláló demográfiai erő a 21. század második, harmadik évtizedében gyengülni kezd. Ekkor az agresszív, harcos és bevándorló csoportok száma is csökkenni fog, és az iszlámon belüli, valamint a muzulmánok és más csoportok közötti konfliktusok is veszítenek erejükből. Az iszlám és Nyugat közötti kapcsolatban ugyan nem következik be közeledés, de kevésbé lesz feszültségektől terhes, és a  kváziháborús hangulat helyt ad egyfajta hidegháborúnak, esetleg ’hideg békének’.” (190-191) (A kiemelések tőlem, SzF.) Huntington  nem „prófétai”, hanem nagyon realista és találó elemzéséhez  még hozzáfűzném az egyiptomi jezsuita, Henri Boulad egészen friss előadásának néhány meglátását.[3] Az arab/iszlám világot és Európát is jól ismerő szerzetes „Európa lelke, kereszténység és migráció” c. kiegyensúlyozott előadásában hangsúlyozta:

Európában a keresztény hit elvesztése, az erkölcsi relativizmus egy széttöredezett világ tükörképe, amelybe az irány és az értelem elveszett; a nagy irányvesztés, a kapaszkodók megszűnése a nyugati világ legnagyobb válsága. Boulad SJ szerint „Európa krízise a politikai, gazdasági, migrációs válságoknál sokkal mélyebb, és belülről őrli fel a földrészt.” A megoldáshoz nincsenek előre kész, előre adott válaszok, belül, a lelkünkben kell megtalálnunk a normákat: magunknak kell megtalálnunk utunkat, a világ, életünk végső célját. És vezércsillag szimbóluma a betlehemi csillag, amely Krisztushoz, az egyetlen Üdvözítőhöz vezet. – Európa egyesülése, az Európai Unió létrejötte a II. világháború után csoda: Európa számtalan Ázsiai, keleti, babilóniai, egyiptomi római-görög, zsidó-keresztény civilizáció, az egyetlen emberi civilizáció örököse; a nagy veszély Európa belső kétsége önazonosságában: a relativizmus következtében ez az összetett hagyomány összeomolhat.

Boulad atya a migrációval kapcsolatban a közlekedőedények elvének ( a kiegyenlítődésnek)  hasonlatát alkalmazta: „Ha Európa maga jó szívvel nem ad a  többieknek saját gazdagságából, akkor Európát szándékainak ellenére is – pusztán matematikai (fizikai) alapon – el fogja árasztani a harmadik világ népeinek többlete. Lezárhatjátok határaitokat, úgysem fog sikerülni megállítani a migrációt.”

Ezután a közel-keletiek Európába áramlásáról - Huntingtonra emlékeztető realitásérzékkel és némi iróniával -  ezeket mondta az egyiptomi szerzetes:

Irak, Líbia, Szíria megszagolták az olajat / ? = ráébredtek olajkincsük értékére/,  és az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia éppen ezekben országokban kezdte el az emberi jogokat félteni, a demokráciát kiépíteni. Mindezt azzal, hogy elűzték az országok diktátorait, de ezáltal teljes káosz alakult ki, úgy, mint egy hangyabolyban, amit eltaposnak. Miért csodálkoztok akkor, ha a hangyák elindulnak és bemennek hozzátok?”

Az egyiptomi jezsuita megoldási javaslata reménysugarat kelt: tény az, hogy  a hatalmasok nem akarják alkalmazni az emberi jogok chartáját, az ENSZ döntéseit, ezért a menekültválság megoldását nemcsak a javak osztozásában és a jótékonyságban kell keresni, hanem abban, hogy a problémákkal küzdő szenvedők maguk vegyék kezükbe dolgaikat. Ahogy Kína, India, Dél-Korea vagy Japán talpra tudott állni, a harmadik világban is megvan az emberi tőke reménysége, ami kivezetheti a nyomorúságból. „A muszlim világ kicsit különbözik ettől, a stagnálás a legnagyobb problémája, úgy érzik, túlhaladta őket a világ, ráadásul a modernitás eszméjét ők sem kerülhetik el.” Boulad zseniális ötlete szerint egyfajta tranzakciós adót kellene alkalmazni világszinten a szegények megsegítésére.  Naponta ezermilliárd dollárnyi adásvétel meg végbe a világon, ha egy ezreléknyit adóznának, már naponta egymilliárd dollárt lehetne a világ szegényeire fordítani. mindez nem a gazdag országok jószándéka miatt fog megvalósulni, inkább a kényszer okán. A migránsválsággal az európaiak sem foglalkoztak addig, míg távolinak tűnt.  Most közvetlenül megélik a problémát, a migránsok befogadásának, beilleszkedésének nehézségeit. Európa annakidején bevándorlókból alakult ki: barbárok leszármazottjai vagyunk. Európa nemcsak integrálta, hanem felemelte a népeket. Az integráció legmeghatározóbb tényezője a felemelés: a kereszténység volt. Európának újra meg kell találnia keresztény lelkét. A változás akkor kezdődik, ha mi maguk megváltozunk, megtérünk, hangoztatja az egyiptomi jezsuita, Boulad atya  az argentin származású  jezsuita, Ferenc pápa nyomán

Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka történelmi találkozása Kubában (2016. febr. 12) után közzétett  közös nyilatkozata az emberi civilizáció új korszakának kihívásairól írva (a 8-10. pontokban) a keresztények üldözésére hívja fel a világ figyelmét:

„Tekintetünket először a világ azon térségei felé fordítjuk, ahol a keresztények üldöztetést szenvednek. Sok közel-keleti és észak-afrikai országban Krisztusban hívő testvéreinket és nővéreinket családostul kiirtják, általuk lakott egész falvakat és városokat kiirtanak. Templomaikat barbár módon lerombolják és kirabolják, a szent tárgyakat megszentségtelenítik, szobraikat ledöntik. Fájdalommal tapasztaljuk, hogy Szíriában, Irakban és más közel-keleti országokban a keresztények tömegével hagyják ott földjüket, ahonnan hitünk elterjedni kezdett, és ahol ők az apostolok kora óta együtt éltek más vallási közösségekkel.

Kérjük a nemzetközi közösséget, hogy sürgősen cselekedjen annak érdekében, hogy megelőzze további keresztények elűzését a Közel-Keletről. Amikor felemeljük hangunkat az üldözött keresztények védelmében, szeretnénk kifejezni együttérzésünket a más vallási hagyományt követő hívek szenvedéseivel, akik maguk is polgárháború, káosz és terrorista erőszak áldozataivá váltak.

Szíriában és Irakban az erőszaknak már sok ezer áldozata van, milliók maradtak fedél és élelem nélkül. Buzdítjuk a nemzetközi közösséget az összefogásra, hogy vessenek véget az erőszaknak és a terrorizmusnak, és hogy hozzájáruljanak a párbeszéd által a polgári élet békéjének gyors helyreállításához. Lényegi fontosságú, hogy nagyarányú humanitárius segítséget nyújtsanak a meggyötört népeknek és annak a rengeteg embernek, akik a szomszédos országokba menekültek.”

[1] Vö. Szabó László Zoltán cikkét a Napi Gazdaság  2015. június 23-i számában.

[2] Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa K.,Bp.  2001, 170-1929.

[3] Előadás a Párbeszéd Házában 2016. január 22-én a migránsválságról. (Magyar Kurír).








All the contents on this site are copyrighted ©.