„Jócselekedetek nélkül halott a hitünk” – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Július 10-én délben, a nyári forróság ellenére, többszázezer hívő gyűlt össze a Szent Péter téren, hogy Ferenc pápával elimádkozza az Úrangyala imát.
A Szentatya beszédében a vasárnapi evangéliumi szakaszt, az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet elemezte (Lk 10, 25-37). Az egyszerű és ösztönző elbeszélés egy életstílust tár elénk, amelynek középpontjában nem mi, hanem azok állnak, nehézségeikkel együtt, akikkel életünk során találkozunk, és akik kérdést intéznek hozzánk. Ha a többiek nem szólnak lelkiismeretünkhöz, akkor valami nem működik; szívünkben akkor valami nem eresztény.

A kettős parancsolat: Isten és a felebarátok szeretete

Jézus ebben a példabeszédben egy törvénytudóval folytat párbeszédet a kettős parancsolatról, amely lehetővé teszi, hogy belépjünk az örök életbe: szeressük Istent teljes szívünkből, felebarátunkat pedig, mint önmagunkat (25-28). Igen, - válaszolja Jézusnak a törvénytudó, - de mondd meg, hogy ki az én felebarátom? (29). Mi is feltehetjük magunknak a kérdést: ki a felebarátom? Kit kell úgy szeretnem, mint önmagamat? Rokonaimat? Barátaimat? Honfitársaimat? Hittársaimat? Ki a felebarátom? Jézus ezzel a példabeszéddel válaszol a kérdésre.

Az irgalmas szamaritánus az igazi felebarát

Egy embert, a Jeruzsálemből Jerikóba tartó út mentén rablók támadták meg, kifosztották, megverték, majd az út mentén hagyták. Azon az úton előbb egy pap, majd egy levita haladt el. Bár látták a sebesültet, nem álltak meg, hanem folytatták útjukat (31-32). Ezután arra járt egy szamaritánus, vagyis Szamária egy lakosa, akit a júdeaiak lenéztek, mivel nem az igazi vallás követője. Azonban éppen ő, amikor megpillantotta a szerencsétlenül járt embert, „megesett rajta a szíve". Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Szállásra vitte és gondját viselte. Másnap reggel a szállás gazdájára bízta a sebesültet, pénzt is adott neki ezekkel a szavakkal: „Viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek”. Jézus a történet végén a törvénytudóhoz fordult és megkérdezte: „Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?” A pap, a levita vagy a szamaritánus?

Tőlünk függ, hogy felebarátai vagyunk-e a többi embernek

Mivel a törvénytudó intelligens volt, így válaszolt Jézusnak: „Aki irgalmasságot cselekedett vele”. Jézus így teljes egészében megfordította a törvénytudó – és egyben a mi – kezdeti perspektívánkat: nem kell katalogizálni a többieket, hogy eldöntsem, ki a felebarátom és ki nem. Tőlem, az én döntésemtől függ, hogy a felebarátja vagyok-e annak, akivel találkozom, és akinek segítségre van szüksége, még akkor is, ha idegen, esetleg ellenséges.

A szavak helyett tettekre van szükség

Jézus ezekkel a szavakkal zárja le a példabeszédet: „Menj és tégy hasonlóképpen”. Ez egy szép lecke! És Jézus mindannyiunknak ismétli: menj és tégy hasonlóképpen. Légy felebarátja fivérednek vagy nővérednek, aki nehézségekkel küzd. Tégy jócselekedeteket, ne csak szavakkal, amelyeket elfúj a szél - mondta a pápa, majd utalt egy olasz slágerre, amelynek címe: szavak, szavak, szavak. Ehelyett cselekedjünk. Ha szeretettel és örömmel teszünk jót felebarátainknak, akkor hitünk kicsírázik és gyümölcsöt hoz. Tegyük fel magunknak a kérdést és válaszoljunk rá szívünkben: termékeny-e a mi hitünk? Terem-e jótetteket hitünk? Vagy pedig meglehetősen meddő, vagyis inkább halott, mint élő? Felebarátként viselkedem, vagy csak elhaladok embertársaim mellett? Azok közé tartozom, akik tetszés szerint kiválogatják az embereket? Jó, ha ezeket a kérdéseket gyakran feltesszük magunknak, mert életünk végén az irgalmassági cselekedetek révén ítélnek meg majd minket.

Isten van jelen a szenvedőkben, éhezőkben, migránsokban, magányosokban, betegekben

Az Úr így szólhat hozzánk: „Emlékszel a Jeruzsálemből Jerikóba vezető útra? Az a félholt ember én voltam. Az az éhező gyermek én voltam. Emlékszel? Az a migráns, akit sokan el akarnak üldözni, én voltam. Azok a magányos nagyszülők, akiket az idősotthonban magukra hagytak – én voltam. Az a beteg a kórházban, akit senki sem látogat meg - én voltam. 

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy a mások iránti nagylelkű szeretet, az Irgalmas Szamaritánus útján járjunk. Segítsen bennünket, hogy megéljük a Krisztus által ránk hagyott fő parancsolatot. Ez az út, amelyen beléphetünk az örök életbe – mondta Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor.

A pápa köszöntése „zajos” honfitársainak és a lengyel zarándokoknak

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya köszöntötte a Szent Péter téren megjelent híveket, közöttük honfitársait, akik „nagy zajt csapnak” – jegyezte meg tréfásan a pápa. Üdvözölte a lengyel zarándokokat, akik Krakkóból érkeztek. A város a hónap végén vendégül látja a Szentatyát az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából. A pápa köszöntését kiterjesztette azokra is, akik a Mária rádió családjának immár 25. éve megrendezett zarándoklatán vettek részt a częstochowai Mária szentélyben.

A pápa emlékeztetett továbbá rá, hogy ez a vasárnap a „Tenger Vasárnapja”. Bátorította a tengerészeket és halászokat, akik gyakran kemény és veszélyes munkát végeznek, továbbá elismerését fejezte ki a tengeri apostolkodásban elkötelezett lelkészeknek és önkénteseknek értékes szolgálatukért. Mária, a Tenger Csillaga őrködjön felettük.

(vm)