Ferenc pápa beszéde a jereváni ökumenikus találkozón: Csak a szeretet tudja meggyógyítani az emlékezet sebeit

Római zarándokként köztetek az egyházaink közötti valós és benső egység jegyében

Helyi idő szerint kora este tért vissza Jerevánba Ferenc pápa Gyumriból és hét órakor a főváros Köztársaság terén ökumenikus imatalálkozón vett részt és hosszú beszédet mondott. Örömmel jegyezte meg, hogy „ellátogathatott ebbe az országba, mely a világon elsőként ölelte át a keresztény hitet. Erről beszélnek az itteni kőkeresztek és ezt üzeni az Ararát csendes beszéde is”. „Zarándokként jöttem hozzátok Rómából, hogy folytassam az elődeim által megkezdett intenzív kapcsolatokat, amit Szent II. János Pál pápa már úgy nevezett, mint az egyházaink közötti valós és benső egység”.

Az egység nem stratégiai előny, hanem Jézus kérésének a betöltése

A pápa ismét utalt a számtalan örmény mártír tanúságtételére, akik a vérükkel pecsételték meg a Krisztusba vetett közös hitet. Utalt Nerszész Shnorhali katholikoszra, aki fáradhatatlanul törekedett a keresztények közötti egységre. Az egység ugyanis nem stratégiai előny a közös érdekek keresésében, hanem annak a maradéktalan betöltése, amit Jézus vár tőlünk: minden erővel és jóakarattal elvégezni a küldetésünket, vagyis hogy egységes módon nyújtsuk a világnak az evangéliumot. Ehhez Szent Nerszész katholikosz szerint mindenekelőtt imára van szükség, mindnyájunk közös imádságára, húzta alá nyomatékkal Ferenc pápa. Ehhez kell társulnia a kölcsönös szeretetnek, mert csak a karitász, a szeretet tudja meggyógyítani az emlékezet sebeit. Csak a szeretet tudja eltörölni az előítéleteket és tesz bennünket képessé arra, hogy megnyíljunk a testvéreink felé annak a reményében, hogy ez a megnyílás megtisztítja és megjavítja a saját meggyőződéseinket.

Induljatok el az örmény és török nép közötti kiengesztelődés útján          

Ferenc pápa arról biztosította az örmény keresztény testvéreit, hogy „az ő szenvedéseik hozzánk is tartoznak, mert azok a misztikus Krisztust szenvedését jelentik”. Végül a fiatalok felé fordulva azt kérte tőlük, hogy „tegyék magukévá az idősek bölcsességét, hogy ne elégedjenek meg a jelenleg fennálló helyzettel, hanem induljanak el azon az úton, mely az örmény és török nép közötti kiengesztelődést szolgálja”.

(vl)