A világnak ma sokkal inkább, mint valaha, szüksége van Krisztusra – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Június 19-én, vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy minden nap vegyék magukra Krisztus keresztjét, emlékeztetett a menekültek június 20-án esedékes világnapjára, majd a hívekkel együtt imádkozott a Kréta szigetén vasárnap megkezdődött nagy összortodox zsinatért.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Lk 9,18.24) ismét arra késztet bennünket, hogy „szemtől szemben” álljunk Jézus előtt – mondta Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveknek. Egy ritka, nyugodt pillanatban, amikor egyedül volt tanítványaival, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” (18). Ők pedig így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki” (19). Tehát az emberek tisztelték Jézust és nagy prófétának tartották, de nem voltak még tudatában valódi önazonosságának, vagyis annak, hogy Ő a Messiás, Isten Fia, akit az Atya küldött el mindenki üdvösségére.

Az Apostolok megkapták az Atyától a hit ajándékát

Jézus ekkor közvetlenül az Apostolokhoz fordult és megkérdezte: „Hát ti?” Péter azonnal válaszolt mindnyájunk nevében: „Az Isten Fölkentje vagy” (20), vagyis te vagy a Messiás, Isten Felszenteltje, akit az Atya azért küldött el, hogy üdvözítse népét a Szövetség és az ígéret szerint. Jézus így meggyőződött róla, hogy a Tizenkettő, különösen Péter, megkapta az Atyától a hit ajándékát; ekkor nyíltan beszélt hozzájuk arról, hogy mi vár rá Jeruzsálemben: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnapra feltámad” (22).

Ma ugyanezek a kérdések hozzánk is szólnak: „Ki Jézus Krisztus korunk emberei számára?” De még ennél is fontosabb az a kérdés, hogy ki Jézus mindannyiunk számára, nekem, neked és így tovább...? Arra kaptunk meghívást, hogy magunkévá tegyük Péter válaszát, örömmel megvallva, hogy Jézus Isten Fia, az Atya Örök Igéje, aki emberré lett, hogy megváltsa az emberiséget, kiárassza rá az isteni irgalmasság bőségét.

Csak Krisztusban találhatjuk meg az igazi békét

A világnak ma sokkal inkább, mint valaha, szüksége van Krisztusra, üdvösségére, irgalmas szeretetére. Sokan légüres teret éreznek maguk körül és magukban, talán olykor mi is. Mások nyugtalanságban és bizonytalanságban élnek az ideiglenesség, a konfliktusok miatt. Mindnyájunknak szükségünk van megfelelő válaszokra a konkrét kérdéseinkre. Csak Krisztusban találhatjuk meg a valódi békét és minden emberi törekvés beteljesedését. Jézus mindenkinél jobban ismeri az emberi szívet. Ezért tudja meggyógyítani, életet és vigaszt nyújtva.

Krisztus keresztje az élet keresztje

Miután befejezte a párbeszédet az Apostolokkal, Jézus mindenkihez intézte szavait: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen” (23). Nem egy díszkeresztről vagy ideológiáról van szó, hanem az élet keresztjéről: a kötelességteljesítés keresztjéről, a szülőkért, gyermekekért, a családért, a barátokért és az ellenségekért való önfeláldozás keresztjéről, arról a készségről, hogy szolidárisak legyünk a szegényekkel, hogy elkötelezzük magunkat az igazságosság és a béke ügyében.

Ha elveszítjük önmagunkat Krisztusért, őt magát kapjuk cserébe

Amikor magunkra vesszük ezt a magatartást, ezeket a kereszteket, mindig elveszítünk valamit. Ne felejtsük Jézus szavait: „Aki (meg) elveszíti értem az életét, az megmenti azt” (24). Egy olyan veszteség ez, amiből nyereség származik nekünk. Emlékezzünk azokra a testvéreinkre, akik még ma is megvalósítják a gyakorlatban Jézus ezen szavait, feláldozzák idejüket, munkájukat, fáradozásaikat, sőt, még életüket is, hogy ne tagadják meg a Krisztusba vetett hitüket. Jézus, Szentlelke révén erőt ad nekünk, hogy előrehaladjunk a hit és a tanúságtétel útján: tegyük azt, amiben hiszünk; ne csináljunk mást, mint amit mondunk – hangzott Ferenc pápa figyelmeztetése. Ezen az úton mindig mellettünk áll és megelőz bennünket Mária: hagyjuk, hogy kézen fogjon bennünket életünk legsötétebb és legnehezebb pillanataiban.

(vm)