Jézus útja a gyöngédség útja: Ferenc pápa rögtönzött válaszai a római egyházmegyei találkozón elhangzott kérdésekre

Június 16-án, csütörtökön este Ferenc pápa a lateráni Szent János székesegyházban beszédet intézett a római egyházmegyei találkozó mintegy tízezer résztvevőjéhez, majd válaszolt három hívő kérdésére.

Az összetett kérdések számos aktuális témát érintettek, mint a korunkat jellemző individualizmus, a kiterjesztett családok, a gyöngédség forradalma, a házasság szentsége, az irgalmas befogadás, a kettős erkölcs.

Hogyan küzdhetünk az individualizmus vírusa ellen?

Az első kérdést egy római plébános tette fel. Utalt Ferenc pápa Evangelii Gaudium, illetve Amoris Laetitia k. apostoli buzdításaira, amelyekben a Szentatya többek között szólt a korunkat jellemző „kényelmes és fukar” individualizmusról, valamint a „kiterjesztett család” fogalmáról, annak a szükségességéről, hogy meg kell teremteni a gyöngédség forradalmát, a misztikus testvériséget. Hogyan lehet megvalósítani a plébániákon, a közösségekben a családok közötti kapcsolatok hálózatát, leküzdve régi beidegződéseket, megosztottságokat, sértődéseket?

Az „átkozott jólét” okozza a születések csökkenését

Ferenc pápa válaszában leszögezte: az individualizmus napjaink kultúrájának tartótengelye. Számos neve, önző gyökere van, az egoista emberek mindig csak magukkal foglalkoznak, nem veszik figyelembe a többieket, a családokat. Az individualizmus olykor még „lelkipásztori kegyetlenséghez” is vezethez – mondta a pápa, majd elmesélt egy epizódot Buenos Aires-i tapasztalatai közül.

A félelem helyett merj kockáztatni!

Egy szomszéd egyházmegyében néhány plébános nem akarta megkeresztelni lányanyák gyermekeit. Talán állatok voltak? Ez individualizmus, nemde? Az élvhajhászás is individualizmus. Az az „átkozott jólét” – így, idézőjelben mondva – okozza a születések csökkenését is. Olaszországban ez ma rettenetes, mínuszban van. Ez 20 évvel ezelőtt kezdődött a jólét kultúrájával. „Ismertem olyan családokat” – folytatta a pápa – „de kérem az állatvédőket, hogy ne vádoljanak, mert nem akarok senkit sem megsérteni” – ismertem olyan családokat, ahol inkább két-három macskát, egy kutyát tartottak gyermek helyett, mert nem könnyű egy gyereket felnevelni. A kutya, a macska szeretetet adnak, de ez egyfajta „beprogramozott” érzelem, nem szabad választás. A gyermekek pedig személyek, akik szabadok lesznek és az életben azt teszik, amit akarnak, a kockázatokkal együtt. Ez az a kihívás, amely félelmet kelt: a szabadság. A lelkipásztorkodásban is a szabadságtól félünk – tette hozzá Ferenc pápa. A félelem helyett kockáztass! Amikor döntened kell, kockáztass! Ha tévedsz, ott van a gyóntató, ott van a püspök, de kockáztass! – a római papság tapssal fogadta püspöke szavait.

A kiterjesztett családot az evangéliumi egyszerűség jegyében kell értelmezni

A tiszta kezek, a „minden a helyén van” lelkipásztori tevékenység a farizeusoké. Itt minden szép, de ha kilépünk környezetünkből, milyen nagy a nyomor, a szegénység, milyen sok a fájdalom! A hedonista individualizmus fél a szabadságtól, „ketrecbe zár”, nem hagyja, hogy szabadon repülj.

A kérdés másik témájára utalva a pápa megállapította, hogy olaszul a „kiterjesztett család” kifejezés valóban nem hangzik túl jól, de függ a különféle kultúráktól és ő az apostoli buzdítást spanyolul írta. Ismét egy epizóddal támasztotta alá mondanivalóját: néhány hete egy nagykövet járt nála, hogy bemutassa megbízólevelét. A nagykövettel és hozzátartozóival együtt jelen volt a takarítónő is, aki már sok éve volt alkalmazásban a családnál. Ez egy kiterjesztett család. Ez az asszony a családhoz tartozott, és amikor eljöttek a pápához, őt is elhozták. Ez az evangéliumi egyszerűség példája a kiterjesztett családra.

Az evangéliumi gyöngédség: lehajolni testvéreinkhez, mint ahogy Jézus tette ezt velünk

A kérdező kulcsszavai közül a pápa ezután a „gyöngédségre” tért rá. Egy püspöki szinóduson felmerült, hogy szükség van „a gyöngédség forradalmára”. Egyes szinódusi atyák szerint ez nem hangzott jól, de ma állíthatjuk, hogy hiányzik a gyöngédség. Nemcsak a gyermekeknek, a betegeknek van szükségük simogatásra, hanem mindenkinek, a bűnösöknek is. A gyöngédség az a nyelvezet, amelyet a kicsinyek is megértenek, és az apukák és anyukák is gyermeki hangon beszélnek hozzájuk. Ez a gyöngédség: lehajolni a többiekhez. Ez Jézus útja. Nem tartotta kiváltságnak, hogy Isten, hanem lehajolt hozzánk, beszélte nyelvünket. Jézus útja a gyöngédség. A hedonizmus, a szabadságtól való félelem, ez napjaink individualizmusa. Lépjünk a gyöngédség, a másik meghallgatásának útjára, kísérjünk el másokat kérdezés nélkül. Ez az a nyelvezet, amelyik növeli a családokat.

Ragaszkodunk a család evangéliumának radikalitásához

A második kérdés szintén a házasság kérdését érintette: „Szentatyánk, mi, mint keresztény közösségek, nem akarunk lemondani a család evangéliumának radikális követelményeiről, mint a házasság szentsége, felbonthatatlansága, a házastársi hűség, az irgalmassággal teli befogadás minden nehéz helyzetben. Hogyan lehet elkerülni, hogy a keresztény közösségekben kettős erkölcs legyen jelen, egy igényes és egy engedékeny?”

Befogadni, elkísérni, integrálni, felismerni a jót és a rosszat, anélkül, hogy belemártanánk magunkat mások erkölcsi életébe

„Egyik sem igazság – sem a rigorizmus, a szigorú merevség, sem az engedékenység. Az evangélium másik utat választ” – hangzott a pápa tömör válasza, majd bővebben, példákkal illusztrálva fejtette ki mondanivalóját. Hallgatósága megnyugtatására közölte, hogy mindaz, ami az Amoris laetitia k. apostoli buzdításban szerepel tomista, biztos tanítás. Valójában mi azt szeretnénk, ha a tanítás matematikai bizonyosságot adna, ez azonban nem lehetséges, sem a bőkezű engedékenység, sem a szigorú merevség esetében. Amikor Jézus a néphez beszélt, az emberek érezték, hogy nem úgy beszél, mint az írástudók, hanem mint akinek tekintélye van. Az írástudók ismerték a törvényt – minden helyzetre volt egy törvény, összesen csaknem 600 parancsolat szabályozta életüket.

Az erkölcs mindig Isten és testvéreink szeretete

A pápa elmondta: nagy hatással van rá Máté evangéliumának 23. fejezete. Isten haragja nyilvánul meg Jézus beszédében a farizeusok és írástudók ellen. Jézusnak mindig csapdát állítottak, mint például a házasságtörő asszony esetében. Az erkölcs szerint meg kellett volna kövezni, de Jézus nem ítélte el. Tehát nem beszélhetünk merevségről, matematikai bizonyosságról az erkölcs esetében. Ferenc pápa felidézte a szamariai asszonyt is, aki apostollá lett. Menjünk tehát az evangéliumhoz, Jézushoz. Ez nem azt jelenti, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntjük! Nem! Azt jelenti, hogy keressük az igazságot. Az erkölcs mindig a szeretet megnyilvánulása Isten és testvéreink iránt. Nem ítél el, hanem alkalmat ad a megtérésre.

Aramburu bíboros tanácsa Bergoglio érseknek

A Szentatya ismét személyes tapasztalatait elevenítette fel: Juan Carlos Aramburu bíboros, a pápa egyik előde (a Buenos Aires-i „Mindszentynum” magyar központ épületében ő szentelte fel a Szent István kápolnát 1978-ban), amikor Jorge Bergoglio püspököt érsekké nevezték ki, egy jó tanácsot adott neki. „Ha látod, hogy egy papod csúszós útra lép, hívd magadhoz és mondd neki: hallottam, hogy egyfajta kettős életet élsz. Ekkor a pap tiltakozni fog, hogy nem igaz. Ne hagyd szóhoz jutni, hanem küldd el azzal, hogy jöjjön vissza két hét múlva. És a papnak így van ideje, hogy Jézus előtt elgondolkozzon helyzetéről”. Az erkölcs ezt mondja: de ez a pap szentmisét mutatott be és halálos bűnben élt két hétig. Mi a jobb? A püspök nagylelkűen adott neki két hetet, hogy elgondolkozzon, azzal a kockázattal, hogy halálos bűnben mutat be szentmisét, vagy a szigorú, merev erkölcs? – tette fel a kérdést a pápa, majd tréfásan megjegyezte: Kérlek benneteket, ne vádoljatok be engem ezekért a gondolatokért Müller bíborosnál, a Hittani Kongregáció prefektusánál!

Ma az ideiglenesség kultúráját éljük

A harmadik kérdés a házasság válságát a fiatalok oktatása szempontjából közelítette meg. Hogyan lehet ma szeretetre nevelni őket, különös tekintettel a házasság szentségére, leküzdve ellenállásukat, kételyeiket, csalódásaikat, a végleges döntéstől és végleges állapottól való félelmeiket?

A házassági előkészítő problémái

A pápa a kérdés utolsó szavára válaszolva megállapította, hogy ma az ideiglenesség kultúráját éljük. Ez jellemző a papi, szerzetesi életre is. Néhány hónapja történt: egy friss diplomás fiú felkereste püspökét a következő kéréssel: „Pap szeretnék lenni, de csak tíz évre”. A szentségi házasságok többsége úgymond „semmis”, mivel a felek, bár egy egész életre elkötelezik magukat, nem tudják, hogy mit mondanak, mert más kultúrában élnek. Egy Buenos Aires-i hölgy a következő szemrehányással fordult Bergoglio érsekhez: „Ti nyolc évig tanultok, hogy papok legyetek, de ha a papnak megtetszik egy lány, felmentést adtok neki, hogy megnősüljön és családot alapítson. Nekünk, világiaknak négy jegyesoktatás után pedig egész életre szóló, felbonthatatlan, szentségi házasságra kell lépnünk”. A pápa elismerte, hogy számára a házassági előkészítő egyike a nagy problémáknak. Ugyanis szorosan kapcsolódik a társadalmi tényezőhöz. Egy Róma környéki fiút tavaly a pápa közelgő esküvőjéről kérdezett. „Keressük a megfelelő templomot a menyasszonyi ruhához, az éttermet, hogy ne legyen túl messze, az ajándékot a vendégeknek” – volt a válasz. Ezek voltak a fő aggodalmak!

A pusztán a gyermek érkezése miatt házasulandók nem szabadon döntenek

A pápa Buenos Aires-ben megtiltotta az úgynevezett kényszerházasságokat, amelyeket a gyermek érkezése miatt akartak sürgősen megkötni. A felek ilyenkor ugyanis, bár talán szeretik egymást, nem szabadok. Azután lehet, hogy pár év múlva megtartják a templomi esküvőt, papa, mama és a kisgyermek is megjelenik a templomban: akkor már tudják, hogy mit akarnak. A házasság azért van válságban, mert a jegyesek nem tudják, hogy mi a szentség, nem ismerik a szentség szépségét: nem tudják, hogy felbonthatatlan, hogy egész életre szól.

Küzdeni kell a házassághoz fűződő babonák ellen

Ugyancsak Buenos Airesben tapasztalta Ferenc pápa, hogy a jegyesoktatáson megjelent 12-13 pár, többsége már együtt élt. El kell kísérni a párokat, meg kell várni, hogy megérlelődjön bennük az elhatározás, a hűségre való készség. Argentína észak-keleti vidékén van egy babona: a jegyespárok, akiknek gyermekük van, együtt élnek. Amikor a gyermek iskolába megy, megtartják a polgári esküvőt. És amikor nagyszülők lesznek, akkor kötnek szentségi házasságot. Ez babona, mert azt mondják: az egyházi esküvő megrémíti a férjet. Küzdenünk kell az ehhez hasonló babonák ellen – mondta a Szentatya, majd így folytatta:

„Ezeknél az együtt élő pároknál nagyon sok hűséget láttam. Biztos vagyok benne, hogy ez valódi házasság. Megkapták a házasság kegyelmét, éppen a hűség miatt”. Azonban sok a helyi babona. A legnehezebb pasztoráció éppen a házasságra való felkészítés.

Soha ne érjen véget a nap kibékülés nélkül

Azután nagyon fontos a családi béke: mindig tanácsoljuk, hogy soha ne érjen véget a nap anélkül, hogy ki ne békülnének egymással a házastársak. A hidegháború másnap sokkal rosszabb. Vagy amikor beavatkoznak a rokonok, az apósok, anyósok – nem könnyű ugyanis a szerepük. A római egyházmegyei találkozó résztvevői ismét tapssal fejezték ki egyetértésüket, amire a pápa egy újabb tréfás történettel válaszolt. „Amikor egy nő megtudja az ultrahangos vizsgálatnál, hogy fiút vár, már attól a pillanattól kezdve elkezdi tanulmányozni az anyós szerepét”. Majd ismét komolyra fordította a szót. A házassági előkészítőt félelem nélkül, a jegyesek elkísérésével kell elvégezni. A megtérés útjáról van szó sok esetben. Azonban vannak tiszta lelkű fiúk és lányok, akik nagyon szeretik egymást és tudják, hogy mire vállalkoznak. Csak kevesen vannak. Nekünk el kell kísérni a fiatalokat egészen az érettség pillanatáig. És akkor lépjenek szentségi házasságra, de mindig örömmel! Ehhez nagy türelemre van szükség. Ugyanolyan nagy türelemre, mint ami a hivatáspasztorációhoz kell. És kérem, ne ijedjünk meg. „Nem tudom, hogy válaszoltam-e a kérdésre, de tapasztalatból szóltam, amit plébánosként éltem meg. És kérlek benneteket, imádkozzatok értem!” – hangzott végül Ferenc pápa kérése. 

(vm)