Ferenc pápa pénteki reggeli homíliája: Légy talpon, figyelj és menj!

A keresztény élet három magatartásban foglalható össze: „Talpon állni” Isten meghallgatására, „türelmes hallgatásban”lenni szavának befogadására és a „kijáratban állni” mások meghallgatására. Ezekkel a képekkel magyarázta Ferenc pápa péntek reggel a Szent Márta Ház kápolnájában tartott szentmisén a napi isteni üzenetet. „Lehetsz megtért bűnös, aki eldöntötte, hogy újrakezdi az életét Istennel, vagy lehetsz a megszentelt életre kiválasztott személy, mindenesetre elfoghat téged is a félelem, hogy nem tudod már tovább csinálni és a depresszió olyan állapotába kerülhetsz, amikor a hit is elhomályosodik”.

Talpon és úton maradni           

Ennek a nehéz helyzetnek a jelzésére és az alagútból való kijutásra, Ferenc pápa egy pillanatra a „tékozló fiú helyzetéhez folyamodott, aki depressziójában és éhségében a disznókat szemléli, de a pápa főként a napi olvasmány főszereplőjére, Illés prófétára fordította a figyelmét”. „Illés egy győztes, aki sokat küzdött a hitért, vereséggel sújtva a Kármel hegyén a bálványimádók százait. Aztán  a sokadik üldöztetése során, amikor őt veszik célba, elcsügged. Bátorságát vesztve egy fa tövébe roskad, már a halált várva, de Isten nem hagyja ebben az elesett állapotban, hanem angyalát küldi hozzá ezzel a felszólítással: Kelj föl, egyél és menj! – hangsúlyozta a pápa.  

Ahhoz, hogy Istennel találkozzunk, vissza kell térnünk az embernek a teremtéssel adott állapotába, amikor talpon állt és járt. Így teremtett az Isten bennünket: saját fenségére, képére és hasonlatosságára és járására. Menj, menj tovább! Műveld a földet, gyarapítsad, te pedig sokasodj! Menj ki! Illés pedig kimegy a Hegyre, és megáll a Hegyen, az Úr jelenlétében” – tanította a pápa.

A beszédes csönd

„Kimenni és Isten hallgatásába helyezkedni . De hogyan halad el az Úr? Hogyan tudok biztosan ővele találkozni?” – tette fel a kérdéseket Ferenc pápa. „A Királyok könyve beszédesen válaszol” - folytatta. „Isten angyala felszólítja őt, hogy hagyja el Hóreb hegyének barlangját, ahol meghúzta magát Isten jelenlétében. Mindazonáltal nem a sziklákat szaggató szélvihar, sem pedig az azt követő földrengés vezette őt ki: Mégoly nagy zúgás, mégoly méltóság és mozgás, de az Úr nincs ott! És a tűz után, a könnyű szél suttogásában, mint a kezdetkor, a beszédes csend alig hallható hangjában Ő hozzánk szól”.

A küldetés órája

„Az angyal harmadik kérése Illéshez: Menj ki! A próféta arra kap küldetést – folytatta a pápa – , hogy térjen a korábbi lépteire a puszta felé, mert egy megbízatást kap. Ekkor megsarkantyúzza lépteit az úton, és nem marad már bezárva saját önző kényelmességébe, hanem bátran viszi a többieknek az Úr üzenetét, vagyis misszióba indul. Mindig keresnünk kell az Urat. Tudjuk mindnyájan, hogy vannak nehéz pillanatok, melyek lefelé húznak, hitetlen és sötét pillanatok, amikor nem látjuk a horizontot és nem tudunk felállni. Mindnyájan ismerjük ezt. De jön az Úr, kenyérrel táplál és megerősít, ezt mondva: Kelj fel, menj előre! Járj! Ez kell az Úrral való találkozáshoz: talpra állni és elindulni! Aztán várakozunk, nyitott szívvel, hogy szóljon hozzánk. Ő pedig szól hozzánk. Én vagyok és erős lesz a hited. Arra, hogy megőrizzed? Nem, hanem hogy menj és add át másoknak és kenj fel másokat a szolgálatra!” – fejezte be Ferenc pápa pénteki reggeli homíliáját.

(vl)