Ferenc pápa homíliája Úrnapján: Amit ő maga tett, azt kéri tőlünk: adjuk oda magunkat másokért

Jóllehet Olaszországban, Európa számos országához hasonlóan vasárnap tartják Úrnapját, a Vatikán az ősi hagyományt követi és a Szentháromság vasárnapot követő csütörtökön tartja Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét. Ferenc pápa a székesegyháza, a Lateráni Szent János bazilika előtti téren este hét órakor kezdte a szentmisét, amire nagy szeretettel hívta a rómaiakat és a római zarándokokat. Szentbeszédében az Eucharisztia alapításának a gesztusairól elmélkedett.         

«Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre» (1 Kor 11,24-25) – utalt a pápa a homíliája kezdetén Pál apostolnak a korintusi közösséghez írt levelére, melyben kétszer is elmondja az eucharisztia alapítását. Jézus utolsó vacsorán mondott szavainak ez a legősibb tanúbizonysága.  

Az Eucharisztia alapításának gesztusa egészen hozzánk elér

«Ezt cselekedjétek!». Vagyis vegyétek a kenyeret, törjétek meg; vegyétek a kelyhet, adjatok hálát és adjátok közre. Jézus megparancsolja, hogy ismételjék meg a gesztusát, amivel megalapította Húsvétjának a kezdetét, és ami által nekünk adta Testét és Vérét. Ez a gesztus egészen hozzánk elér: ez az Eucharisztia „cselekvése”, melynek mindig Jézus az alanya, de ami mindig a Szentlélek által felkent szegényes kezeink által valósul meg.  

Kézbevenni és szétosztani, Jézus nevében

„Ezt cselekedjétek!”. Már korábban arra kérte Jézus a tanítványait, hogy „cselekedjék” azt, ami már nyilvánvaló volt a lelkében, az Atya iránti engedelmességben – folytatta homíliáját a pápa. A fáradt és éhes tömeg előtt mondja Jézus az apostoloknak: «Ti magatok adjatok nekik enni!» (Lk 9,13). Valójában Jézus az, aki megáldja és megtöri a kenyereket, hogy jóllakasson megannyi embert, de az apostolok nyújtják azt az öt kenyeret és két halat, mert éppen ezt akarta Jézus, vagyis a tömeg elbocsátása helyett bocsássák rendelkezésre azt a keveset, amijük volt. De van még egy másik gesztus is: azokat a kenyérdarabokat, melyeket az Úr tiszteletre méltó és szent keze tört meg, a tanítványok szegényes kezei osztják szét az embereknek. Ez is együtt „cselekvés” Jézussal, „étel adás” vele együtt. Világos, hogy ez a csoda nemcsak a napi éhséget akarja csillapítani, hanem annak jele, amit Krisztus be akar tölteni az egész emberiség üdvössége érdekében, miközben odaadja testét és vérét (vö. Jn 6,48–58). Mindazonáltal mindig a két apró gesztuson keresztül kell haladni: felajánlani a kevéske kenyerünket és halunkat, venni a Jézus keze által megtört kenyeret és szétosztani mindenkinek” – emelte ki a pápa.

Amit ő maga tett, azt kéri tőlünk: adjuk oda magunkat, törjük meg magunkat másokért

„Megtörni: ez a másik szó, amely megmagyarázza az „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” kérés értelmét. Jézust értünk megtörték, most ő töri meg magát értünk. Éppen ezt kéri tőlünk, hogy adjuk oda magunkat, törjük meg magunkat másokért. Valóban ez a „kenyértörés” lett Krisztus és a keresztények ikonjává, ismertetőjelévé. Emlékezzünk csak Emmauszra, amikor felismerték őt a „kenyértörésben” (Lk 24,35). Emlékezzünk az első jeruzsálemi közösségre: „Állhatatosak voltak a kenyértörésben” (ApCsel 2,42). Az Eucharisztia lesz kezdettől fogva az egyház életének középpontja és formája – hangsúlyozta a Szentatya.

Sok szülő megtöri önmagát, hogy felneveljék gyermekeiket

Ám gondoljunk az összes szent, ismert és ismeretlen férfira és nőre is, akik „megtörték” önmagukat, a saját életüket, hogy „enni adjanak” testvéreiknek. Mennyi az olyan anya és apa, akik a családi asztalon megszelt mindennapi kenyérrel együtt megtörték saját szívüket, hogy felneveljék gyermekeiket, méghozzá jól felneveljék őket! Hány olyan keresztény van, akik felelős polgárként megtörték saját életüket, hogy megvédjék minden ember méltóságát, főként a legszegényebbekét, a peremre szorítottakat és kirekesztetteket. Honnan merítenek erőt mindehhez? – kérdezte a pápa. Épp az Eucharisztiából: a feltámadt Úr szeretetének a hatalmából, aki ma is megtöri a kenyeret értünk és megismétli: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Bárcsak meg tudna felelni az eucharisztikus körmenet gesztusa is Jézus rendeletének! Emlékeztessen őrá, legyen olyan gesztus, amely enni ad napjainkban az embereknek; olyan gesztus, amely megtöri hitünket és életünket Krisztus szeretete jeleként, e város és az egész virág számára” – zárta homíliáját Ferenc pápa a csütörtöke esti úrnapi szentmise során.

Úrnapi eucharisztikus körmenet a Santa Maria Maggiore bazilikáig

Az áldás után indult a processzió a nyílegyenes Via Merulana-n a Santa Maria Maggiore bazilika felé. Egyszerű mozgó oltáron helyezték el az Oltárszentséget és a körmenetet Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke gyalog vezette. Ferenc pápa, a korábbi pápák gyakorlatától eltérően nem vett részt a körmenten, nehogy a személyének szóló tisztelet elvonja a hívek figyelmét a „nagy Szentségtől”. Amikor a szentségi körmenet megérkezett a Nagyobbik Mária templomhoz, Ferenc pápa szentségimádást követően az Oltáriszentséggel ünnepélyes áldást osztott a hívekre.

Úrnapja és a körmenet története  

Úrnapjának az ünnepe a XII. századra nyúlik vissza, amikor többfajta eretnekség is megkérdőjelezte az egyház kezdettől fogva vallott eucharisztikus hitét. A tévtanok ellensúlyozására 1200 körül Párizsban bevezették az Úrfelmutatást a szentmisében. Egy Ágoston-rendi szerzetesnő magán-kinyilatkoztatása pedig az Eucharisztia titka számára külön egyházi ünnepet kért. IV. Orbán pápa eleinte habozott, ám a bolsenai eucharisztikus csoda meggyőzte őt. A pápa ezek után megbízta a domonkosrendi Aquinói Szent Tamást, korának legnagyobb teológusát, hogy alkossa meg az ünnep zsolozsmájának és miséjének szövegeit. Ekkor született a „Tantum ergo sacramentum” szentségi énekünk. Orbán pápa 1264-ben elrendelte az ünnepet és az máig szerves része a katolikus egyház hitéletének.

(vl)