Ferenc pápa szerdai katekézise: Az ima átalakítja a vágyat és az Atya akaratához igazítja

Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott katekézisén folytatta az irgalmasságról szóló sorozatát, ezúttal az állhatatos imádságról, mellyel Isten irgalmáért esdekelünk. A felolvasott bibliai szöveg a Lukács evangéliumból az igazságtalan bíróról szól, bár valójában a történet közepe egy szegény özvegyasszony állhatos kérős imája (Lk 18-18). „Az állandó imádság szükségéről van szó itt és arról, hogy bele ne fáradjunk abba” – foglalta össze rögtön beszéde elején Ferenc pápa a mondanivalóját.

Állhatatos kitartással elérni a célt 

„A bíró egy nagyhatalmú személyiség – folytatta – akinek a hivatása, hogy Mózes törvénye nevében szolgáltasson igazságot. Éppen ezért a bibliai hagyomány azt ajánlotta, hogy a bírók legyenek istenfélő emberek, hitelreméltóak, részrehajlás nélküliek  és feddhetetlenek. Jó lenne ezt ma is figyelembe venni! – tette hozzá szabadon a pápa.  De ellenkezőleg, ez a bíró «Istentől nem félt, embertől nem tartott», hamis, gátlástalan ember volt, aki nem vette figyelembe a törvényt, hanem azt tette, amit akart, a saját érdeke szerint. Hozzá fordul egy özvegy az igazságért. Az özvegyek, az árvákkal és az idegenekkel együtt akkoriban a társadalom legvédtelenebb csoportjai voltak” – emelte ki a pápa. A Törvény adta jogaikat lábbal tiporhatták, mert egyedülállók és védtelenek voltak, véleményüket nehezen tudták érvényre juttatni. A bíró közömbösségével szemben az özvegy egyetlen fegyvere, hogy továbbra is állhatatosan alkalmatlankodik, benyújtva neki az igazság iránti keresetét. És valóban ezzel a kitartásával éri el a célját. A bíró ugyanis egy ponton meghallgatja őt, nem az irgalmasság indíttatására, sem pedig lelkiismereti okokból, hanem mert egyszerűen elfogadja: „Már annyira terhemre van nekem ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön”.

Mennyivel inkább meghallgat a jó és igaz Isten!

Jézus ebből a példabeszédből kettős következtetést von le. Először is, „ha az özvegynek sikerült az igazságtalan bírót megindítani, mennyivel inkább meghallgatja a jó és igaz Isten azok kiáltást, akik hozzá fohászkodnak éjjel és nappal és nem várakoztatja meg őket. Másodsorban Jézus arra buzdít, hogy imádkozzunk szüntelenül, főként akkor, amikor az imádságunk hatástalannak tűnik. Ám Jézus biztosít bennünket: szemben az igaztalan bíróval, Isten meghallgatja a gyermekeit, még ha ez nem is jelenti azt, hogy időre és azon a módon teszi, ahogy azt mi kértük. Az imádság az nem egy varázspálca!” – szögezte le a pápa. „Segít abban, hogy megőrizzük a hitünket Istenben és hogy rábízzuk magunkat, amikor nem értjük az akaratát. Jézus, aki maga sokat imádkozott, példát ad nekünk. A Zsidókhoz írt levél említi, hogy „földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált”(Zsid 5,7). Első rátekintésre ez a megállapítás valószínűtlennek tűnik,  mert Jézus meghalt a kereszten. Ám a Zsidókhoz írt levél mégsem téved: Isten tényleg megszabadította Jézust a haláltól, a felette aratott győzelem révén, csak éppen a hozzá vezető út keresztülhaladt a halálon. A könyörgésre hivatkozás, amit Isten meghallgatott, Jézusnak a getszemáni kertben mondott imádságára utal. A ránehezedő félelem támadása alatt Jézus az Atyjához imádkozik, hogy szabadítsa meg ettől a keserű kehelytől, de az imádsága, az Atya iránti bizalomtól áthatva, fenntartás nélkül ráhagyatkozik az akaratára”.

Az imádság átalakítja a vágyat és az Atya akaratához igazítja

„Ezért mondja Jézus, hogy «mindazonáltal ne az én akaratom teljesedjék, hanem ahogyan te akarod». Az imádság tárgya, amit kér, az a második szinten marad, ami pedig számít, az az Atyával való kapcsolata. Mit is csinál tehát az imádság? – tette fel a kérdést a pápa: «Átalakítja a vágyat és az Atya akaratához igazítja, mert aki imádkozik, az mindenekelőtt az Istennel való egységre vágyik, ami pedig az irgalmas szeretet».

A példabeszéd egy kérdéssel ér véget: „Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”.  Ez a kérdés arra int bennünket – figyelmeztetett a pápa –, hogy soha ne hagyjunk fel az imádsággal, még ha nem is érkezik válasz. Az imádság az, ami megőrzi a hitet, ima nélkül ugyanis a hit ingadozik. Kérjünk az Úrtól olyan hitet, mely állhatatos, kitartó imádsággá lesz, mint a példabeszédbeli özvegyé. Az imádságban pedig megtapasztaljuk az Isten együttérzését, aki Atyaként elébe jön az övéinek irgalmas szeretetében – fejezte be katekézisét Ferenc pápa.

Felhívás a múlt hétfői szíriai terrortámadások kapcsán

A kihallgatás végén Ferenc pápa felhívással fordult a múlt hétfői szíriai terrortámadások kapcsán, melyek védtelen polgári lakosok százainak az életét követelte. A pápa mindenkit arra buzdított, hogy imádkozzunk az irgalmas Atyához, hogy adjon örök nyugodalmat az elhunytaknak, megvigasztalódást a családtagoknak és térítse meg azok szívét, akik a halál és a pusztítás magvait hintik széjjel”.           Felhívás az eltűnt gyermekek világnapja alkalmából    

Felhívás az eltűnt gyermekek világnapja alkalmából 

Az „eltűnt gyermekek világnapja” alkalmából Ferenc pápa azt hangsúlyozta, hogy „mindnyájunk kötelessége megvédeni a gyermekeket, különösen akiket kizsákmányolnak, akikkel kereskednek és akiket alantas célokra használnak fel”. Arra szólította fel a polgári és vallási hatóságokat, hogy tegyék fogékonnyá az emberek lelkiismeretét, hogy elkerüljék a közömbösséget az egyedül maradt, kihasznált és családjaiktól megfosztotta gyermekek iránt, akik nem tudnak derűsen szembenézni a jövővel”.

Végül a pápa megemlítette, hogy „Úrnapján, csütörtök este kerül sor a hagyományos eucharisztikus körmenetre a Lateráni Szent János bazilikától és arra kérte a római híveket és a zarándokokat, hogy vegyenek részt a hit és szeretet e nyilvános eseményén, mely Jézus  valóságos jelenlétét vallja az Oltáriszentségben”.

(vl)