Erdő Péter bíboros ünnepi szentmiséje a londoni Westminster-katedrálisban

Becket Szent Tamás Esztergomban őrzött ereklyéje a londoni Westminster-katedrálisban

Erdő Péter bíboros május 23-án hétfőn szentmisét mutatott be a londoni Westminster-katedrálisban. Az ünnepi szentmisét Becket Szent Tamás Esztergomban őrzött ereklyéjének köszöntő szertartása és a vesperás imádság előzte meg. Az angol vértanú püspök (1118-1170) Esztergomban őrzött ereklyéjét a székesegyház főbejáratánál Erdő Péter bíboros és Vincent Nichols bíboros fogadta, majd a relikviát elhelyezték a katedrális oltárán, az Angliában őrzött Becket-ereklyékkel együtt.

Az ünnepi liturgikus eseményen jelen volt Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita. A vesperáson részt vett és a szentmisén koncelebrált Vincent Nichols bíboros, westminsteri érsek, valamint az angol-walesi katolikus püspöki konferencia tagjai. Továbbá jelen voltak az anglikán püspöki kar, a brit kormány, valamint a szellemi és a művészeti élet vezető képviselői.

A vesperás és a szentmise része volt annak a nagyszabású rendezvénysorozatnak, amelynek keretében e héten bemutatták Nagy-Britanniában Becket Szent Tamás, Canterbury mártír érseke Esztergomban őrzött ereklyéjét.

Erdő Péter bíboros a homíliája

A Becket Szent Tamás tiszteletére bemutatott szentmisén Erdő Péter bíboros a homíliájában Becket Szent Tamás és az esztergomi Lukács érsek küldetése és sorsa között vont párhuzamot, majd bemutatta a magyarországi Becket Szent Tamás tisztelet gyökereit.     

A vértanú közös tisztelete kapocs a két ország között  

Becket Szent Tamás tisztelete összeköti az angol és a magyar katolikus közösséget. A közös emlékezés hidat emel népeink között. Örömmel hoztam el ezért a vértanú püspök, Becket Szent Tamás ereklyéjét Esztergomból, hogy ezekben a napokban együtt fejezhessük ki iránta való tiszteletünket és kérjük pártfogó segítségét, hogy hiteles, keresztény módon tudjunk megfelelni mai életünk kihívásainak.

Canterbury és Esztergom érsekei diáktársak voltak Párizsban

Esztergomban Becket Tamás tisztelete ősi időkre nyúlik vissza. Lukács esztergomi érsek (+1181) Párizsban diáktársa volt Becket Tamásnak. Az élet úgy hozta, hogy Tamásból canterburyi érsek, Lukácsból pedig esztergomi érsek lett, így mindketten hazájuk egyházának első számú vezetői lettek. Európában pedig egyházi körökben akkor is élénkek voltak a kapcsolatok, szorosak a barátságok, és sokakban közös volt az Egyház iránti szeretet és felelősség érzése. Ahogyan Becket Tamás az uralkodó bizalmasa volt, de az Egyház szabadságának védelmében ellentétbe került a királlyal, úgy Lukács érsek is bizalmas munkatársa volt II. Géza magyar királynak. Később azonban ellentétbe került előbb III. István, majd III. Béla királlyal, az ellentéteket azonban újra és újra a kibékülés időszakai követték. A történészek Lukács érseket a VII. Gergely pápa nevéhez fűződő gregoriánus reform őszinte híveként tartják számon. Lukács érsek is az életszentség hírében halt meg, de nem nyerte el a vértanúság koronáját, mint Becket Tamás. Mindez megmagyarázza, hogy miért kezdődött el Becket Tamás kultusza Esztergomban az elsők között Európa egyházmegyéi közül. A székesegyházzal szemben lévő dombon, amelyet ma is Szent Tamás hegynek hívunk, hamarosan templomot építettek Becket Tamás tiszteletére, az angol vértanú érsek alakja a hitért és az Egyház szabadságáért elkötelezetten harcoló klerikusok mintaképe lett.

A püspök küldetése: Krisztus üzenetét közvetíti, figyel a valóságra, de nem napi megrendeléseket teljesít

Sok igényt támaszt a napi politika és a tömegtájékoztatás a vallási vezetőkkel szemben. A püspök azonban, mint az apostolok utóda, Krisztusra kell, hogy tekintsen, és az ő üzenetét kell képviselnie az új meg új korok társadalma felé. Ebben a tanúságtételben elevenen reagál a reális problémákra, de nem napi megrendeléseket teljesít. Figyel a mai ember gondjaira és érzékenységére, de üzenetének tartalmát Jézus Krisztustól veszi. Ebben a hűségben erősíti meg a világegyház szolidaritása, a ragaszkodás és a tisztelet Szent Péter mindenkori utóda iránt.

Krisztus-követésünk: szenvedésen és csalódáson keresztül az Isten elképzelése felé haladva

A mai evangéliumban (Mt 16,24-27) Jézus a tanítványokhoz szól, mégpedig közvetlenül az után, hogy Péternek és a többieknek megjövendölte a saját szenvedését. „Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24).  Így vagyunk mindnyájan a hitünkkel. A hitünknek sokszor szenvedésen, csalódáson keresztül kell tisztulnia, amíg a saját elképzelésünktől, az Isten elképzelése felé formálódunk. És ebbe a tisztulási folyamatba hív bennünket a mai evangélium, amelyik azt mondja, hogy Jézust kell követni, hogy társául kell szegődnünk mindenben, föl kell venni nekünk is mindennap a keresztet. Nemcsak az Emberfia volt az, aki Isten akaratából szenvedett az emberekért, hanem nekünk is el kell vállalni az életnek ezt az oldalát is, hozzá kell kapcsolódni, bele kell kapcsolni a mi életünket abba a műbe, ami az Övé, és akkor tudunk vele együtt eljutni a boldogságra. Isten akaratának követése tehát néha együtt jár a szenvedéssel is. Jézus saját kortársainak várakozásaitól függetlenül mondja meg, hogy kicsoda ő. Nekünk pedig nem marad más, mint tanulni tőle. Ezt megtanulni, így elfogadni, és eszerint építeni a magunk életét. Ha azt mondjuk, hogy elfogadtuk őt, hogy mi is a tanítványai közé tartozunk, akkor nem a saját önkényes elképzelésünk szerint kell járni azon az úton, amiről úgy hisszük, hogy az övé. Hanem figyelemmel kell szemlélnünk Jézus személyét. Újra és újra megfontolni, hogy ténylegesen mi is az ő útja. Hogy valójában mit is kíván tőlünk. És lehet, hogy ez nem lesz olyan tetszetős, mint amilyet szerettünk volna. Lehet, hogy nehezebb is lesz, de ha biztosan megérezzük, hogy ez az út az övé, akkor örömmel fogunk tudni ragaszkodni hozzá. Jézus mondja: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megtalálja azt.”

Lehetőségeink mértéke szerint nyitva áll a szívünk minden ember felé

Ebben a szellemben kell továbbadni hűséggel és alázattal Jézus szabadító üzenetét arról, hogy ki az ember, arról hogy mit jelent a házasság és a család értéke az ember számára, arról hogy szent az emberi élet. És arról is, hogy különös felelősséggel tartozunk gyermekeinkért, szüleinkért, családtagjainkért, a közvetlen környezetünkért, akár a saját népünkért vagy kultúránk tagjaiért is, de senkit nem zárhatunk ki szeretetünkből. Lehetőségeink mértéke szerint nyitva áll a szívünk minden ember felé. Ha valóban egyek vagyunk ebben a hitben, akkor megértéssel kísérjük azokat a keresztény testvéreinket, is, akik más országokban, más körülmények között, de ugyanezekért az értékekért és ugyanezzel a szeretettel dolgoznak. Adja Isten, hogy az egyetértés és a kölcsönös szeretet erősítse ma is püspökeink és minden keresztény ember tanúságtételét szerte a világon! Ehhez kérjük Becket Szent Tamás közbenjárását. Ámen”.

Kedden az Esztergomból hozott Becket-ereklyét az Angliában őrzött relikviákkal együtt a Westminster-apátság, az anglikán egyház londoni koronázó főtemploma fogadja ünnepélyes szertartással.

Forrás: Westminsteri Főegyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Kép: Westminsteri Főegyházmegye

(vl)