Ferenc pápa jubileumi katekézise: a pietás, a jámborság az irgalmasság megnyilvánulása

Népes tömeg a szakadó eső ellenére

Ferenc pápa május tizennegyedikén tartotta meg a szokásos havi egy, jubileumi szombati általános kihallgatását, lehetővé téve így a részvételt azok számára is, akik hétközben egyébként nem érnének rá erre. Ez alkalommal bőséges tavaszi esőben került sor a kihallgatásra, amelyre Olaszországból számos község és város elküldte a rezesbandáját. Minthogy az ő díszfelvonulásuk már korán reggel elkezdődött, még az eső előtt harsonázva tudtak bevonulni a Szent Péter térre. Ferenc pápa a kihallgatás kezdetén megdicsérte a zarándokok bátorságát, hogy az esővel dacolva megérkeztek. A betegeket a mostoha idő miatt a VI. Pál terembe kísérték, ahol nagyképernyőn követték az eseményeket.

A pietás, a jámborság érzületévek azok iránt, akiknek szeretetre van szüksége

Ferenc pápa katekézisét a pietás, a jámborság lelkülete elemzésének szentelte. „Az irgalmasság számos szempontja között van egy, mely a pietás-jámborságban ölt testet azok iránt, akiknek szeretetre van szüksége” – kezdte beszédét a pápa. „Ez a pietás jelen volt a görög-római világban, ahol azonban alávetettséget jelentett a feljebbvalók iránt. Mindenekelőtt az isteneknek kijáró tiszteletet jelentette, aztán a gyerekek tiszteletét a szülők és főként az idősek iránt. Ma azonban figyelnünk kell arra –  intett a pápa – hogy ne azonosítsuk a meglehetősen elterjedt pietizmussal, amely nemcsak egy felületes érzés, hanem sérti a másik méltóságát. Hasonlóképpen nem szabad összekeverni az együttérzéssel, szánalommal, melyet főként a köztünk élő állatok iránt mutatunk. Gyakran megtörténik ugyanis, hogy miközben ilyen érzéssel viseltetünk állatok iránt, közömbösek maradunk embertestvéreink szenvedésével szemben. Milyen gyakran látjuk, hogy miközben macskákhoz és kutyákhoz ragaszkodunk, segítség nélkül hagyjuk a közelünkben az éhezőket.    

A pietás, a jámborság az irgalmasság megnyilvánulása  

Az a jámborság, amiről szeretnék beszélni – folytatta a pápa – az irgalmasság egyik megnyilvánulása. Egyike a Szentlélek hét ajándékának, melyet „ő a tanítványoknak oszt, hogy tanulékonnyá legyenek és engedelmesek legyenek az isteni sugallatok iránt” (KEK 1830) – idézett a pápa a katolikus egyház katekizmusából. Néha a Szentírásban úgy szerepel, mint egy spontán kiáltás, amellyel a beteg, ördögtől megszállt, szegény vagy éppen szomorú ember fordul Jézushoz: „Uram, irgalmazz, könyörülj rajtam!”. Jézus mindenkinek az irgalmasság és az ő jelenlétének megerősítő tekintetével válaszol. Ezekben a segítségért és irgalmasságért esdő fohászokban mindenki kifejezte a Jézusban való hitét, amikor őt „Mesternek, Dávid Fiának és Úrnak” nevezte – tanított a pápa.

Az irgalmasság kimutatása egyenértékű a mások fájdalmában való osztozással

Megsejtette, hogy van benne valami rendkívüli, ami segített őket, hogy kiszabaduljanak a vigasztalan szomorúság állapotából, amelyben voltak. Megérezték benne magának az Istennek  a szeretetét. Ha pedig a tömegben majd agyontaposták egymást, Jézus észrevette az irgalomért esdeklést és könyörületre indult, főként amikor látta a szenvedő és a méltóságukban sértett embereket, mint például a vérfolyásos asszony esetében. Megszólította őt, hogy bízzon benne és a szavában. Jézus számára az irgalmasság kimutatása egyenértékű annak a fájdalmában való osztozással, akivel éppen találkozik, de ugyanakkor személyesen cselekszik, hogy örömtelivé alakítsa az életüket.    

A Szűzanyára a hívő ember számára a pietás, a jámborság ikonja

A mi hivatásunk is abban áll, hogy ápoljuk magunkban az irgalmasság magatartásformáit az élet különféle helyzeteiben, lerázva magunkról a közömbösséget, mely megakadályozza, hogy felismerjük a testvéreink szükségleteit, akik körülöttünk élnek, és hogy megszabadítsuk magunkat az anyagi jólét rabszolgaságától. Tekintsünk a Szűzanyára – kérte a pápa –, aki gondjába veszi az ő gyermekeit és aki számunkra, hívő embereknek a pietás, a jámborság ikonja. Dante Alighieri Isteni Színjátékának a Paradicsom képéből vett idézetével fejezte be Ferenc pápa a jubileum-szombati katekézisét, amelyet a nagy költő imádságban a Szűzanyához intéz: „Jóság és nagyság benned egybenőnek, és irgalmasság, s ami csak erénye lehet teremtett lénynek, földi nőnek”.  (Par XXXIII. 19-21).

(vl)