Minden város felett ugyanaz az égbolt feszül, ahol Jézus lakik – Ferenc pápa Regina coeli imádsága

Május 8-án, vasárnap délben több tízezer hívő töltötte meg a Szent Péter teret, hogy Ferenc pápával együtt elimádkozza a Mennyek Királynője Mária imát Urunk mennybemenetelének ünnepén. A Szentatya kifejtette, hogy ettől az eseménytől kezdve minden keresztény bárhol tanúságot tehet hitéről, mivel a világ minden városában reménnyel emelheti fel tekintetét a mennyboltra, ahol az emberré lett Isten lakik.

Jézus mennybemenetelekor magával vitte emberségünket

Olaszországban és több más országban ezen a napon ünnepelik a hívek Jézus mennybemenetelét, amelyre negyven nappal Húsvét után került sor. Szemléljük Jézus misztériumát, aki kilép földi létterünkből, hogy belépjen Isten dicsőségének teljességébe, magában hordozva emberségünket. Tehát emberségünk ekkor lép be először a mennyekbe. Lukács evangéliuma elbeszéli, milyen hatást váltott ki a tanítványok körében, amikor az Úr „...megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe” (Lk 24,51). Nem volt szívükben sem fájdalom, sem az elhagyatottság érzése, hanem „Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe” (52). Azoknak a visszatérése ez, akik nem félnek többé a várostól, amely visszautasította a Mestert, amely színhelye volt Júdás árulásának és Péter tagadásának, amely látta a tanítványok szétszóródását és egy magát fenyegetettnek érzett hatalom erőszakát.

Attól a naptól kezdve az Apostolok és Krisztus tanítványai lakhatnak Jeruzsálemben és a világ minden városában, azokban is, amelyeket legjobban sújt az igazságtalanság és az erőszak, mert minden város felett ugyanaz az égbolt feszül és minden lakója reménnyel tekinthet fel rá. Jézus, Isten és valóságos ember, emberi testével fent van a mennyben! Ez a mi reményünk és lelkünk erős horgonya, szilárdak vagyunk reménységünkben, ha az égre tekintünk – mondta a vasárnap déli Regina coeli elimádkozásakor Ferenc pápa.

Isten mindig velünk marad

Az az Isten lakik az égben, aki olyan közelről kinyilatkoztatta magát, hogy emberi arcot öltött a Názáreti Jézusban. Örökre a velünk-való Isten marad. Emlékezzünk rá: Emmánuel, a velünk-való Isten, aki soha nem hagy bennünket magunkra! Feltekinthetünk a magasba, hogy felismerjünk jövőnket. A keresztre feszített és feltámadt Jézus mennybemenetele magába foglalja részesedésünket az élet teljességében Isten mellett.

A Feltámadt Krisztusból új élet fakad

Jézus, mielőtt elvált volna barátaitól, utalással halálára és feltámadására, így szólt hozzájuk: „Ti tanúi vagytok ezeknek” (48). Vagyis a tanítványok, az apostolok tanúi Krisztus halálának és feltámadásának, és azon a napon Krisztus mennybemenetelének is. Valóban: miután látták, hogy az Úr felment a mennybe, a tanítványok visszatértek a városba, hogy mint tanúk, örömmel hirdessék mindenkinek a Feltámadt Krisztusból fakadó új életet, akinek „Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek” (47).

A hét minden napján tanúskodjunk életünkkel az élő Krisztusról

Ennek a tanúságtételnek – nem pusztán szavakban, hanem a mindennapok életével is – ki kellene lépnie templomainkból, hogy a hét minden napján belépjen az otthonokba, a hivatalokba, az iskolákba, a szórakozóhelyekre, a kórházakba, a börtönökbe, az idős otthonokba, a migránsokkal telezsúfolt helyekre, a külvárosokba. Minden héten tanúskodnunk kell erről: Krisztus velünk van; Jézus felment a mennybe, velünk van; Krisztus él!

Jézus a Szentlélek révén erőt ad a tanúságtételhez

Jézus biztosított bennünket, hogy az evangélium hirdetése és a tanúságtétel küldetésének teljesítése közben felöltjük majd magunkra „a magasságból való erőt” (49), vagyis a Szentlélek erejét. Ebben van küldetésünk titka: közöttünk jelen van a feltámadt Úr, aki a Szentlélek ajándékával továbbra is megnyitja értelmünket és szívünket, hogy hirdessük szeretetét és irgalmasságát még városaink legellenszegülőbb környezeteiben is. A Szentlélek a valódi megteremtője annak a sokszínű tanúságnak, amelyet az egyház és minden megkeresztelt tesz a világban.

Készüljünk fel a Szentlélek befogadására ezen a Pünkösdhöz elvezető héten

Soha ne hanyagoljuk el az imába merülést, hogy dicsőítsük Istent és fohászkodjunk a Szentlélek ajándékáért. A most következő héten, amely elvezet bennünket Pünkösd ünnepéhez, maradjunk lélekben a Cenákulumban, az Utolsó Vacsora termében, Szűz Máriával együtt, hogy befogadjuk a Szentlelket – mondta a pápa, majd felszólította a híveket: „Most is tegyük ezt, szereteteközösségben a pompeji kegyhelyen a hagyományos Könyörgésre összegyűlt hívekkel”.

(vm)