Jézus az út, de sok keresztény múmiaként vagy csavargóként él – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Jézus a keresztény élet helyes útja. Szükséges, hogy szüntelenül ellenőrizzük: következetesen azon járunk-e, vagy útközben hitélményünk elveszett, megrekedt-e?

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok liturgikus ünnepén, kedden reggel Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén erről a kérdésről elmélkedett homíliájában.

A hitélet előrehaladás egy útvonalon. Menet közben különböző típusú keresztényekkel találkozunk: múmia keresztényekkel, csavargó keresztényekkel, önfejű keresztényekkel, akik félúton megállnak, gyönyörködve egy szép táj látványában. Olyan emberek ők, akik különféle okok miatt elfelejtették, hogy az egyedüli „helyes út” Jézus – ahogy erre János emlékeztet az evangéliumi szakaszban (Jn 14,6-14). Búcsúbeszédében Jézus, Tamáshoz és Fülöphöz fordulva megerősíti: „Én vagyok az út” és „Aki engem lát, az látja az Atyát is”.

A spirituális múmiák

Ferenc pápa a zavaros keresztények felsorolt típusai közül elsőnek azokat elemezte, akik nem haladnak előre, azt a benyomást keltve, hogy kissé be vannak balzsamozva.

„Egy keresztény, aki nem indul útnak, nem halad előre, nem keresztény keresztény. Nem tudni, hogy micsoda. Egy kissé „elpogányosodott” keresztény: egy helyben áll, nem halad előre a keresztény életben, nem virágoztatja ki a nyolc boldogságot életében, nem hajt végre irgalmassági cselekedeteket.

„Bocsássátok meg nekem ezt a szót, de olyan, mintha múmia lenne, egy spirituális múmia” – tette hozzá a Szentatya. Nem tesznek semmi rosszat, de jót sem tesznek.

A makacsok és a csavargók

A pápa elemzésében ezután az önfejűek következtek. Menet közben előfordul, hogy utat tévesztünk, de ez nem a legrosszabb, ami történhet – állapította meg a Szentatya. Az a tragédia, ha önfejűek vagyunk és makacsul hajtogatjuk: ez a helyes út. Nem hagyjuk, hogy az Úr hangja megmutassa, hogy nem ezen az úton kell járnunk: „fordulj vissza és térj rá a helyes útra!”

Végül a kóborlók közé azok tartoznak, akik ugyan mennek, de nem tudják, hogy hová. A csavargók egész élete kóborlás innen-oda. Így nem tapasztalják meg annak a szépségét, hogy közeledjenek Jézushoz. Utat veszítenek, mert ide-oda bolyonganak, és ez zsákutcába vezeti őket: a túl sok keringés labirintussá alakul, ahonnan nem találják meg a kivezető utat. Jézus hívását elmulasztották. Nincs náluk iránytű és csak keringenek tovább. Másokat útközben elkápráztat valami nagyon szép, ezért megállnak félúton; elbűvöli őket valami, amit látnak, vagy egy gondolat, egy javaslat, egy szép táj. És megállnak! A keresztény élet nem bűvölet: egy igazság! Jézus Krisztus!

Elérkezett a kérdések ideje

Tegyük fel a kérdést: hogyan haladok előre a keresztény úton, amelyet a keresztségben kezdtem el? Állok egy helyben? Utat tévesztettem? Egyfolytában csak keringek, és nem tudom, merre menjek lelki életemben? Megállok a mondén dolgok, a hiúság előtt, vagy mindig haladok előre, megvalósítva a nyolc boldogság tanítását és irgalmassági cselekedeteket hajtva végre? Mert Jézus útja tele van vigasszal, dicsőséggel, de kereszttel is. De mindig a lélek békéjével.

Tegyük fel ma a kérdést, áldozzunk rá öt percet: milyen vagyok ezen a keresztény úton? Mozdulatlan vagyok? Eltévedtem? Kóborlok?  A nekem tetsző dolgok előtt állok-e meg, vagy Jézus előtt, aki maga az Út? Kérjük a Szentlelket, tanítson meg bennünket, hogy mindig jól haladjunk előre! Amikor elfáradtunk, akkor egy kicsit lepihenük és utána ismét megyünk előre. Kérjük ezt a kegyelmet – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)