2016-04-11 17:15:00

Interjú Molnár Antallal, a Magyar Akadémia igazgatójával a római nemzeti templomok konfereciáról


Interjú Molnár Antal történésszel, a Római Magyar Akadémia igazgatójával a „Templomok és nációk Rómában a pápák világi hatalma alatt” címmel tartott konferenciáról a Római Magyar Akadémián

Április 8-án, pénteken reggeltől estig tartó konferenciát tartottak a Római Magyar Akadémián „Templomok és nációk Rómában a pápák világi hatalma alatt: Skandináviától a Balkánig a 15. századtól a 18. századig” címmel.

Egész napos történész konferencia a római nemzeti templomok szerepéről

A Római Magyar Akadémia által szervezett történész szakmai konferencián tizenhárom előadó vizsgálta meg különböző európai példákon keresztül, a Brit Szigetektől Skandináviáig, Közép-Európától a Balkánig, a “nemzeti templom” fogalmát, valamint annak fejlődését a XV-XVIII századi Rómában. A félórás előadások során kitértek a “nemzeti templomok” közös jegyeire, azok jogi és adminisztrációs jellegzetességeire. Rávilágítottak arra, hogy ezek a templomok más egyházi intézményekkel (kollégiumokkal, szemináriumokkal, ispotályokkal) együtt mennyiben járultak hozzá Rómában az egyes “nációk”, vagyis nemzeti templomok kialakulásához. A konferenciáról Molnár Antal igazgatót a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt kérdezte P. Vértesaljai László SJ.

Mi adta az alapötletét a konferencia megteremtésének?

A konferencia egy kicsit önző módon született, körülbelül két-három kezdtem el levéltári szinten is foglalkozni a magyar nemzeti templom, a magyar nemzeti jelenlét történetével Rómában. Tudjuk, hogy Róma nem csak egy nagyváros, nemcsak Olaszország fővárosa csupán, hanem nyugodtan állíthatjuk, hogy a világ legnemzetközibb városa. Tehát ha nemzeti jelenléttel foglalkozik egy kutató, akkor természetes,  hogy megnézi a többi nemzetet is, azt, hogyan viszonyul a magyar nemzeti jelenlét a többi nemzet jelenlétéhez Rómában. Ekkor vettem észre döbbenten, a szakirodalomban elmélyedve, hogy ilyenfajta, komparatív, összehasonlító vizsgálatok tulajdonképpen nem léteznek. Nem arról van szó, hogy a francia, a spanyol vagy a német nemzeti templomokról nincsenek kitűnő művészettörténeti összefoglalások, hanem arról van szó, hogy ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mit jelent egy nemzeti templom, akkor bizony igen komoly problémákba ütközünk. Ezt a kérdést elméleti igénnyel - gyakorlatilag magát a kérdést - nem tették fel, nemhogy megválaszolták volna!

Ha a fogalomtisztázás az egyik szerepe a konferenciának, akkor kikerülhetetlen igény visszanyúlni a régi időkhöz, az előzményekhez. Ekkor ugyanis a nemzeti templomok elődeit régi latin szóval „Schola”-nak hívták…  

Így van, ezek a scholak voltak a nemzeti templomoknak az elődjei: olyan zarándokházak, nemzeti insula-k, szigetek, ispotályok, vagy ospiziok, amelyek egy adott nemzet zarándokait szolgálták. A nemzet itt abban az értelemben szerepel, ahogy azt abban a korban érteni lehetett, tehát a királyság vagy a pátria fogalmának felel meg, nem pedig a 19. század nemzet-fogalmának. Ezeket a schola-kat nagyjából a hetedik századtól a kilencedik századig alapítják meg, longobárdok, frankok, angolszászok és frízek schola-i alakulnak meg a vatikáni Szent Péter bazilika körül és ezek közé illeszkedik bő száz évvel később a magyarok schola-ja, vagyis a magyarok zarándokháza, amit Szent István alapított 1020 körül.

Ez azt jelenti, hogy a magyar királyság ebben a korban rögtön belépett abba a sorba, ahová a nem sokkal korábban született többi királyság megteremtette a maga scholait?

Így van. De talán éppen ez is volt az oka a mi „tragédiánknak”, mert hogy „túl korán” érkeztünk. Ez ugyanis azt jelentette, hogy Magyarországnak 1020 óta van egy nemzeti temploma, ez a kisebb Szent István templom, a Sanctus Stephanus minor, a Szent Péter bazilika déli oldala mellett, illetve van egy saját zarándokháza, illeszkedve ezekhez a scholakhoz, amelyek  mégis csak egy korábbi történelmi korszaknak voltak a „termékei”. Amikor pedig a nemzeti templomok virágkora van, ez igazában a 14-15-16. század, akkor a magyarok már nem alapítanak nemzeti templomot, hiszen nekik már van egyfajta scholajuk, zarándokházuk a Szent Péter bazilika mellett. Igazában véve a nemzeti templom, mint fogalom, alapjában véve a 14., de inkább 15-16. század terméke, ekkor alakulnak meg tömegével a nemzeti templomok, részben a nagy államok, királyságok, így Franciaország, Spanyolország, Portugália és a Német-Római Birodalom nagy nemzeti templomai, illetve részben a kisebb országok nemzeti templomaiként. Van még egy nagyon erős része a nemzeti templomoknak, ezek pedig az itáliai régiók, tartományok nemzeti templomai, mint a picenumiaknak, a piemontiaknak, a bolognaiaknak, a firenzeieknek a nemzeti templomai. Igazából véve a konferencia igazi célja az volt, hogy ehhez a fogalom-tisztázáshoz hozzájáruljon, hogy mit jelent egy nemzeti templom a történelem folyamán. Ugyanis a korábban említett két korhoz később a 16. századtól kapcsolódik az a kor, amikor megalapítják a római kollégiumokat, amelyekhez kapcsolódó templomoknak is van egy, a nemzeti templomhoz hasonló funkciója. Az előadások során éppen erről szólt az egyik előadó a görög kollégiumhoz kapcsolódó nemzeti templom kapcsán.

Sikerült-e a konferencia során valamilyen quasi közös hangot találni abban, hogy mit értünk nemzeti templom alatt?    

Igazában véve a konferenciának pontosan ez volta célja, hogy egyfajta definícióhoz kerüljünk közelebb, mit is értünk nemzeti templom alatt. Tudniillik - és ezt nagyon fontos kihangsúlyozni - akármilyen hihetetlennek is tűnik, ez volt Rómában az első olyan konferencia, amelyik ezt a kérdést feltette. Ez nagyon furcsán hangzik és mégis így van. Két konferenciáról tudok, amelyek a nemzeti templomokat - tehát nem egyet – komparatív módon vizsgálták: egy művészettörténeti és egy zenetörténeti konferencia, de egyik sem tette fel azt a kérdést, hogy mi is egy nemzeti templom. Ezt a kérdést mi tettük fel először, viszont éppen az erőink végessége tudatában, mi egy határozott földrajzi, kultúr-antropológiai szűkítéssel éltünk, ez azt jelentette, hogy direkt nem tárgyaltuk sem az itáliai nemzeti templomokat, sem pedig a nagy monarchiák nemzeti templomait, hanem a kisebb, Európa peremén, annak határvidékén levő nemzetek nemzeti templomait tárgyaltuk. Elkezdtük tehát Skandináviával, a Brit-szigetekkel, Kelet-Európával, tehát lengyel, rutén, cseh, magyar, horvát és albán nemzeti templomokkal, kollégiumokkal. Véleményem szerint nagyon sokban hozzájárultunk a nemzeti templom definíciójához, de amint több résztvevő és előadó történész kolléga elmondta, igazában véve egy ilyen definícióról, talán szerencsésebb lett volna, ha a nagy nemzeti monarchiák utódai rendezik meg először ezt a konferenciát. Tehát egy spanyol, francia,  portugál és német összehasonlító történész konferencia történik először és utána rendezünk mi, kisebb nemzetek egy ilyet. Ez most azt jelenti, hogy kivételesen nem a nagy nemzetek alkotják meg most a paradigmát, amihez a kis nemzetek igazodnak, hanem a kis nemzetek alkotnak egy „római nemzeti egyház” paradigmát és így a nagy nemzetek kénytelenek tudomásul venni, hogy ebben a kérdésben mi bizony most megelőztük őket.

Milyen lépések várhatók e kezdeményezés után?                       

A legfontosabb az, hogy a konferenciát kötetben megjelentessük. Nagyon jó volt a konferencia végén a nyilvános vita, aminek számos megállapítását be tudjuk építeni a konferencia-kötet előszavába, tehát nekem az az ambícióm, hogy ennek a kötetnek olyan előszava legyen, hogy a nagy nemzeti monarchiák és az itáliai régiók nemzeti templomait is tipológiailag besorolja ebbe a rendszerbe és azt gondolom, hogy a történeti kutatásban ez egy nagyon idézett kötet lesz, ezek után az a sejtésem, hogy azok a nagy nemzeti monarchiák utódállamainak római intézetei is tárgyalni fogják a kérdést, akik eddig erre a kérdésre nem fordítottak nagyobb figyelmet.

 

(vl)

    








All the contents on this site are copyrighted ©.