Irgalmasság és alamizsna – a pápa szombati rendkívüli jubileumi katekézise

Ferenc pápa április 9-én, szombaton megtartotta a szentévben elindított, minden hónapban egy szombaton megtartott rendkívüli általános kihallgatását. Több mint 50 ezren gyűltek össze a Szent Péter téren a napos és kissé szeles tavaszi időben, hogy találkozhassanak a Szentatyával. A pápa Máté evangéliumának az alamizsnálkodásról szóló részéről beszélt katekézisében.

„Ügyeljetek, hogy ne az emberek szeme láttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt 6,1-4)

Egyszerű dolognak tűnhet az alamizsnálkodás

Az evangéliumi idézet segít, hogy felfedezzük az irgalmasság egy alapvető aspektusát: az alamizsnát. Egyszerű dolognak tűnhet az alamizsnálkodás, de figyeljünk oda, hogy ne üresítsük ki ennek a gesztusnak a mély tartalmát, amellyel rendelkezik. Valójában az „alamizsna” kifejezés a görög nyelvből származik és „irgalmasságot” jelent. Az alamizsna tehát magával kellene, hogy hozza az irgalmasság minden gazdagságát. Ahogy az irgalmasságnak ezer útja és módja van, így az alamizsna is sokféleképpen juthat kifejeződésre, hogy enyhítsük azoknak a nehézségét, akik rászorulnak – fogalmazott Ferenc pápa.

Isten dicsőíteni az áldozattal és az alamizsnával

Az alamizsnálkodás kötelessége olyan ősi, mint a Biblia. Az áldozat és az alamizsna a vallásos ember két kötelessége volt. Az Ószövetségben vannak fontos oldalak, ahol Isten különleges figyelmet kér a szegények iránt, akik időnként nincstelenek, idegenek, árvák és özvegyek személyében jelennek meg. Ezek állandóan visszatérő szereplők a Bibliában – tette hozzá kötetlen szavakkal a pápa. Isten ezzel azt akarja, hogy népe rátekintsen embertársaira, testvéreire. Vagy még inkább úgy fogalmaznék, hogy ők állnak üzenetének középpontjában: Istent dicsőíteni az áldozattal és az alamizsnával.

Az irgalmasság gyakorlása nem jelenthet súlyt

Azzal a kötelességgel együtt, hogy megemlékezzünk róluk, értékes útmutatást kapunk: „Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal.” (MTörv 15,10) Ez azt jelenti, hogy a szeretet mindenekelőtt belső örömöt igényel. Az irgalmasság gyakorlása nem jelenthet súlyt vagy unalmat, amitől gyorsan meg kell szabadulnunk. Mennyi ember igazolja magát, hogy ne kelljen alamizsnát adnia azt mondva: „Milyen ember ez? Amit adok neki, talán borra költi, hogy lerészegedjen!” Ha lerészegedik, azért van, mert nincs más útja! – nyomatékosította a pápa. És te mit teszel titokban, amikor senki sem látja? És akkor te ítéled el ezt a szegény embert, aki pénzt kért tőled egy pohár borra? – tette fel a kérdést a Szentatya.

Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha

Szeretem felidézni az idős Tóbiás történetét, aki miután egy nagy pénzösszeghez jutott, magához hívta fiát és így tanította: „Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled. Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.” (Tób 4,7-8) Nagyon bölcs szavak ezek, amelyek segítenek megérteni az alamizsna értékét – jegyezte meg Ferenc pápa.

Én képes vagyok megállni és az arcába, a szemébe tekinteni annak a személynek, aki segítséget kér tőlem?

Jézus ezzel kapcsolatban nélkülözhetetlen tanítást hagyott ránk. Mindenekelőtt azt kéri, hogy ne azért adjunk alamizsnát, hogy dicsőítsenek minket vagy csodáljanak bennünket az emberek nagylelkűségünkért. Úgy tedd, hogy a jobb kezed ne tudja, mit tesz a bal kezed. (vö. Mt 6,3) Nem a látszat számít, hanem a képesség, hogy meg tudjunk állni és a szemébe nézzünk annak az embernek, aki segítséget kér. Mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést: „Én képes vagyok megállni és az arcába, a szemébe tekinteni annak a személynek, aki segítséget kér tőlem? Képes vagyok erre?” Tehát ne azonosítsuk az alamizsna adást azzal, hogy egyszerűen sietve adunk pár fillért, anélkül, hogy ránéznénk az emberre és anélkül, hogy megállnánk és megértenénk, hogy mire is van valójában szüksége. Ugyanakkor különbséget kell tennünk a szegények és a koldulás különböző formái között, amelyek nem tesznek jó szolgálatot az igazi szegényeknek. Összességében tehát az alamizsnálkodás egy szeretetgesztus, ami azok felé irányul, akikkel találkozunk. Az őszinte figyelem gesztusa affelé, aki közel lép hozzánk és segítségünket kéri. Titokban végzett cselekedet, amelyet csak Isten lát és érti meg a végrehajtott tettet.

Adjál a tiedből, abból, ami áldozatodba kerül 

Az alamizsnálkodás legyen számunkra áldozat is – tette hozzá szabadon Ferenc pápa. Emlékszem egy édesanyára: három gyermeke volt, hat, öt és három évesek többé kevésbé. Mindig azt tanította gyermekeinek, hogy adjanak alamizsnát azoknak, akik kérnek tőlük. Egyszer éppen ebédeltek: mindegyik bécsi szeletet evett, amit az én földemen „impanata” rántott húsnak hívnak – vetette közbe a pápa –, amikor csengettek. A legnagyobb gyermek odamegy az ajtóhoz, kinyitja és visszatér: Anya, egy szegény ember az, és enni kér. Mit csináljunk? – kérdezte az anya. Adjunk neki enni – válaszolták a gyerekek. Jól van: adjátok oda mindannyian a rántott húsotok felét és csinálunk belőle két szendvicset. Nem, anya, nem adjuk oda! – mondták kórusban a gyerekek. Nem? Adjál a tiedből, abból, ami áldozatodba kerül – válaszolta az anya. Ez jelenti azt, hogy kapcsolatba lépek a szegénnyel. Megvonom a magaméból azt, amit neked adok – mutatott rá Ferenc pápa. Azt mondom a szülőknek: neveljétek gyermekeiteket arra, hogy adjanak alamizsnát és legyenek nagylelkűek azzal, amilyük van.

Nagyobb boldogság adni, mint kapni

Tegyük magunkévá Pál apostol szavait: „Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35 vö Kor 9,7) – zárta szombati katekézisét Ferenc pápa a rendkívüli szombati általános kihallgatáson.

Újítsátok meg hiteteket a Szentkapun való áthaladással

Az audiencia végén a Szentatya köszöntötte a világ minden részéről érkezett zarándokokat. A fiatalokhoz, a betegekhez és az új házasokhoz fordulva azt kérte, hogy különleges intenzitással éljék meg a szentévet. A fiatalok legyenek mindig hűségesek keresztségükhöz a hiteles tanúságtételükkel az életben. A betegeknek azt kívánta, hogy a Húsvét világossága világosítsa meg őket és adjon vigaszt szenvedésükben. Az új házasokat pedig arra buzdította, hogy a húsvéti misztériumból merítsenek bátorságot, hogy az egyház és a társadalom főszereplői legyenek, hozzájárulva ezzel a szeretet civilizációjának építéséhez. A szentévi zarándokokat arra ösztönözte, hogy újítsák meg hitüket a Szentkapun való áthaladással. Legyenek a Feltámadott Úr szeretetének tanúságtevői az irgalmasság konkrét cselekedeteivel.

(sv)