Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: a közösség harmóniája az Isten adománya

A keresztény közösségben uralkodó harmóniát, mely a Szentlélek ajándéka, nem szabad összekeverni a „kialkudott nyugalommal”, mely gyakran képmutató módon befödi az ellentéteket és a benső megoszlásokat. Ez a gondolat állt Ferenc pápa kedd reggeli homíliájának a középpontjában. A mise olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből a jeruzsálemi hívek életét mondja el: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette” (ApCsel 4, 32-34). Ezt a közösséget legjobban ez a szó jellemzi: harmónia! – szögezte le a pápa.

Harmónia és az ellensége

„Meg kell keresni azonban ennek a szónak a közös értését, mert nem bármiféle összhangról van szó, hanem egy mennyei adományról, amit a keresztény közösség az első órától kezdve megtapasztalt és ami a Szentlélek által született meg. Csinálhatunk mi egyezményeket, akár egy bizonyos békét is…, de a harmónia az egy benső kegyelem, amit csak a Szentlélek adhat meg! És ez a közösség harmóniában élt! A harmóniának pedig kétféle jele van: senki nem szenved szükséget, mert mindenük közös volt. Milyen értelemben? – kérdezte  a pápa. Egy volt a szívük, egy volt a lelkük és mindent közösen birtokoltak, mert senki sem tekintette sajátjának a tulajdonát. A Szentlélek harmóniája szoros kapcsolatban áll a pénzzel, amennyiben a pénz ellensége a harmóniának, mert a pénz az önző.  Éppen ezért adták oda mindenüket és ezért nem voltak köztük rászorulók”.

A nyugalom, mint egy hamis fátyol   

A pápa elidőzött ennél a fogalomnál és aláhúzta „Barnabás apostol hősies példáját, aki eladta a birtokában levő szántóföldet és az apostoloknak adta annak az árát. A pápa azonban tovább vizsgálta gondolatban a szöveget, mert a rá következő részt már nem olvassa a liturgia. Ananiás és Szafíra története azonban épp az ellenkező példáját mutatja, mert ők azt a látszatot keltették, mintha az eladott birtokuk árának az egészét az apostoloknak adták volna, pedig annak egy részét visszatartották maguknak, ami aztán nagyon keserű rész lett a számukra, mert a halálukba került.  Isten és a pénz két külön gazda, mert az utóbbi szolgálata az Istennel kibékíthetetlen”. Ferenc pápa tisztázta a harmónia és a nyugalom fogalmainak egymáshoz való viszonyát: „Egy közösség lehet nagyon is nyugodt, a dolgok jól mennek…, de nincsenek harmóniában. Egyszer egy püspök mesélt el nekem egy bölcs dolgot: Az egyházmegyémben nyugalom van – mondta – de ha megérinted az egyik vagy másik problémát, azonnal kitör a háború”. Ez így csak egy kialkudott harmónia, de nem a Lélek harmóniája, mert az egy képmutató harmónia, amit  Ananiás és Szafíra teremtett”.

A Szentlélek és a bátorság    

Ferenc pápa homíliája végén arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy „olvassák el újból az Apostolok Cselekedeteinek az első keresztények közösségi életéről szóló üzenetét. Jót tesz nekünk, hogy megértsük, miként tanúskodjunk annak újdonságáról abban a környezetben, amelyben élünk: „A Szentlélek harmóniája adja meg nekünk azt a nagylelkűséget, hogy ne tartsunk sajátunknak semmit, miközben vannak szükséget szenvedők. Továbbá a Szentlélek harmóniája indít egy másik magatartásra is: az apostolok nagy erővel tettek tanúságot a feltámadt Úr Jézusról és nagy kegyelem, vagyis bátorság munkálkodott mindnyájukban. Amikor ugyanis harmónia van az egyházban, a közösségben, akkor van bátorság is, bátorság arra, hogy tanúságot tegyenek a feltámadt Úrról” – fejezte be a Szent Márta házban kedd reggel tartott homíliáját Ferenc pápa.

(vl)