Ferenc pápa vasárnapi homíliája: Az irgalmasság műveivel írjuk tovább János evangéliumát

Húsvét második vasárnapján, az irgalmasság nagy napján Ferenc pápa a Szent Péter téren mutatott be szentmisét és homíliájának gondolatait a János evangélium 20. fejezetéből a kételkedő Tamás apostol és Jézus találkozásának szentelte.

Az irgalmasság konkrét tetteivel írjuk tovább Jézus örömhírét

„Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben” (Jn 20,30) – idézte a pápa az evangélium végét, hozzáfűzve: „Az evangélium az Isten irgalmasságának a könyve, de nincs minden megírva benne, továbbra is nyitott könyv marad, melyet Krisztus apostolainak konkrét tettekkel kell tovább írnia, mi ugyanis erre kaptuk meghívást: legyünk az evangélium élő hordozói, vagyis ültessük gyakorlatba át az irgalmasság testi és lelki műveit! Ezek az egyszerű és erős jelek Isten gyengédségét és vigasztalását közvetítik és éppen ezzel folytatjuk azt a művet, amit Jézus Húsvét napján kezdett meg, amikor rájuk lehelvén kiárasztott a szívükbe a Szentlelket”.

A bezárkózás félelme és a jézusi küldetés feszültségében

„A jánosi húsvéti történetben a bezárkózás félelmével szemben áll a jézusi küldetés – folytatta a pápa. Ebben a feszültségben egy belső harc rejlik a szív félelemmel teli  bezárkózásában és abban a küldetésben, hogy lépjünk ki magunkból. Krisztus szeretetből lépett be a bűn és a halál miatt bezárt ajtók mögé és most is szeretne belépni a szívek elzárt ajtóin át. Ő, aki legyőzte a megkötöző félelmet, ki akarja tárni a kapuinkat. Az út, amit a Mester mutat, egyirányú utca, jelzi, hogy ki kell lépnünk önmagunkból, hogy tanúságot tegyünk az evangélium újjáteremtő erejéről. Magunk előtt látjuk a gyakorta sebzett és félelemmel eltelt világot, mely a fájdalom és a bizonytalanság sebhelyeit hordozza és ezért szól hozzánk az Úr: „Ahogy az Atya engem küldött, úgy küldelek benneteket”.

Az irgalmasság apostola megérinti és bekötözi a sebeket

’Minden betegség hatékony segítséget találhat Isten irgalmasságában, mely nem tart távolságot, elébe megy minden szegénységnek, hogy megszabadítsa ezt a világot az őt gúzsba kötő rabszolgaság minden formájától. El akarja érni mindenki sebhelyét, hogy meggyógyítsa. Az irgalmasság apostolának lenni – hangsúlyozta a pápa – azt jelenti, hogy megérintjük és bekötözzük a sebeket és ezen keresztül megvalljuk a köztünk levő Krisztust és megengedjük nekik, hogy kezükkel érintsék az irgalmasságot és hogy így felismerjék az Urat. Az irgalmasság evangéliuma türelmes és nyitott embereket keres, akik jó szamaritánusként továbbírják az evangéliumot”. 

Krisztus békéje kitart a fájdalomban és reménységet virágzik

„Béke veletek!” – Jézus így köszöntötte a tanítványait és a mai emberek ugyanezt a békét várják. Nem tárgyalás révén, nem valami felfüggesztésével, hanem az ő békéjét várják, aki feltámadt, aki legyőzte a bűnt és a halált. Ez a béke nem oszt meg, hanem egyesít, nem hagy egyedül, ez a béke kitart a fájdalomban és reménységet virágzik. Ez a béke a megbocsátásból születik és a mi feladatunk, hogy ennek a békének a hordozói legyünk”.

Isten irgalmas szeretete mindvégig megmarad

Beszéde végén Ferenc pápa a 117. zsoltárra utalt: „De az ő szeretete megmarad mindörökre”. Isten irgalmassága is örök, nem adja meg magát a bezárkózás előtt és nem fárad el soha. Adjunk hálát Istennek ezért a nagy szeretetéért, kérjük a kegyelmét, hogy mindig meríthessünk az Atya irgalmasságából, hogy továbbírhassuk János megkezdett evangéliumát!” – zárta homíliáját Ferenc pápa.     

(vl)