A pápa nagyszerdai katekézise: Az Eucharisztia szeretet, mely szolgálattá lesz

A sirokkós, esős idő ellenére mintegy harmincezer zarándok gyűlt össze a Szent Péter téren Nagyszerdán, hogy találkozzon Péter utódával és meghallgassa a tanítását. Ferenc pápa szokásos irgalmasság-katekézisét ezúttal „a Szent Háromnap keretében értelmezte, mert ezek az erős pillanatok mindinkább bevezetnek bennünket hitünk legnagyobb titkába, Urunk Jézus Krisztus feltámadásába”.

A Szent Háromnap a szeretet drámájának az emlékezete

„Mindhárom nap Isten irgalmasságáról beszél és láthatóvá teszi, meddig képes eljutni Isten szeretete – folytatta a pápa. Ennek megértéséhez János evangélista adja a kulcsot: „mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette” (Jn 13,1). Isten szeretetének nincs határa, ahogy Szent Ágoston mondja: „mindvégig, vég nélkül”. Isten valóban mindnyájunkért adja magát. A Nagyhét során ünnepelt titok a szeretet története, mely nem ismer akadályokat. Jézus szenvedése kitart a világ végéig, mert az az egész emberiség szenvedésében való osztozás története, vagyis a Szent Háromnap a szeretet drámájának az emlékezete”.  

Nagycsütörtök, a krisztusi megosztás révén igazi életközösséget teremt

„Nagycsütörtökön alapítja Jézus az Eucharisztiát – folytatta a pápa – elővételezve a húsvéti vacsorában a golgotai keresztáldozatát. Hogy megértesse a tanítványokkal az őt éltető szeretetet, megmossa a lábukat, ezzel még egyszer példát ad nekik arról, amit nekik is csinálniuk kell. Az Eucharisztia szeretet, mely szolgálattá lesz. Ez Krisztus legmagasabb rendű jelenléte köztünk, mely megelégít minden embert, főként a gyengéket. Ezen túl pedig Jézus, amikor önmagát adja nekünk eledelként, arra tanít, hogy osszuk meg mi is másokkal ezt az étket, hogy ez a megosztás igazi életközösséggé váljon azokkal, akik, szükséget szenvednek” – tanította a pápa.

Nagypéntek a mindvégig menő szeretet csúcspontja

„Nagypéntek a szeretet csúcspontja. Jézus halála a kereszten, aki az Atyja kezébe ajánlja magát az egész világ üdvösségéért, kifejezi ezt a mindvégig menő szeretetet, mely mindenkit át akar ölelni és senkit nem hagy ki belőle. Kiterjed minden időre és minden helyre, az üdvösség kimeríthetetlen forrása, és mi bűnösök, mindnyájan meríthetünk belőle. Ha Isten így megmutatta a szeretetét Jézusnak a halálában, akkor mi is, a Szentlélek által újjászületve, szerethetjük és szeretnünk is kell egymást” – hangsúlyozta a pápa.    

Nagyszombat Isten csendjének a napja

„Végül Nagyszombat Isten csendjének a napja. Ekkor csendnek kell lennie, mindent meg kell tenni azért, hogy valóban csendes napunk legyen, ahogy azon a napon volt, Isten csöndje napján” – fűzte hozzá szabadon a pápa. „A sírba helyezett Jézus az egész emberiséggel megosztja a drámáját. Ez a csend a szeretetről szól, az elhagyatottak iránti szolidaritásról beszél mindörökké, mely eléri az Isten Fiát, betöltve az űrt, melyet csak az Atyaisten végtelen irgalma tud betölteni. Isten hallgat, de szeretetből teszi ezt. E napon a szeretet, ez a csendes szeretet a feltámadásban való élet várakozásává lesz. Nagyszombaton gondoljunk csak a Szűzanyára” – fűzte hozzá ismét szabadon a pápa. „Hasznos lesz számunkra, ha a Szűzanya csendjére gondolunk, aki a feltámadás várakozásában él. A Szűzanya annak a Nagyszombatnak az ikonja, ahogyan megélte azt a várakozásban. A szeretet nem kételkedik, hanem remél az Úr szavában, hogy az fénylő módon nyilvánuljon meg Húsvét napján.

Ha tudnék még többet szenvedni, megtenném azt is

„Mindez a szeretet és az irgalom nagy titka. A mi szavaink kicsik és elégtelenek, hogy teljességgel kifejezzék azt. De segítségünkre lehet egy misztikus lány tapasztalata, aki kevésbé ismert, aki pedig felséges lapokat írt Krisztus szeretetéről” – szólt a pápa és a 14. századi angol misztikusra, Norwichi Julianna remetére utalt, akinek életében látomásai voltak Krisztus szenvedéséről, majd egyszerű nyelvezettel ránk hagyta a látomásait. Ezt mondja egyik látomásában: „Akkor hát az én jó Uram megkérdezte tőlem: Elégedett vagy azzal, hogy szenvedtem érted? - Azt válaszoltam: Igen, jó Uram és nagyon hálásan köszönöm, és légy áldott érte! – Ekkor azt mondta nekem az én jó Uram: Ha te elégedett vagy, akkor én is az vagyok. Az, hogy érted szenvedtem, az örömömre válik, az boldogság nekem és örök öröm, és ha tudnék, még többet szenvedni, megtenném azt”.

„Ezt mondja a mi Urunk - kommentálta a pápa az idézetet - és ő mindnyájunknak mondja: Ha tudnék még többet szenvedni, megtenném azt”.

Milyen szépek ezek a szavak. Segítenek megérteni az Úr irántunk való végtelen és határtalan szeretetét. Engedjük, hogy betakarjon bennünket ez az irgalom, mely elénk jön, figyeljünk az Úr szenvedésére és a halálára ezekben a napokban, ahogyan azt a Szűzanya tette nagyszombat csendjében – zárta nagyszerdai katekézisét Ferenc pápa.

(vl)