Isten soha nem akarja a bűnös halálát - Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Nagyböjt ötödik vasárnapján Ferenc pápa Jézus és a házasságtörő asszony történetét elemezte, amely különösen kedves számára, és amelyet szeret újból és újból elolvasni (Jn 8,1-11). Ez az evangéliumi szakasz rávilágít Isten irgalmasságára, aki soha sem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. A jelenet a jeruzsálemi templom előtti téren zajlik. Jézus tanítja a köré sereglett népet, amikor írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt visznek eléje. Az asszony Jézus és a tömeg között áll, vagyis egyfelől Isten Fiának irgalmassága, másfelől az erőszak, vádlói haragja veszi körül.

Jézus nem azért jött el, hogy megszüntesse a törvényt, hanem azért, hogy beteljesítse azt

Valójában az írástudók és a farizeusok nem azért jöttek el a Mesterhez, hogy kikérjék véleményét – ők rossz emberek voltak – hanem azért, hogy csapdát állítsanak neki. Ha ugyanis Jézus követi a törvény szigorát és jóváhagyja az asszony megkövezését, elveszti a nép körében olyan nagy ámulatot kiváltó szelídsége és jósága hírét. Ha viszont irgalmas akar lenni, akkor szembe kell szegülnie a törvénnyel, amelyről Ő maga mondta: nem azért jött el, hogy megszüntesse, hanem, hogy teljessé tegye azt (vö. Mt 5,17).

Gesztusával mindenkit nyugalomra int

Kérdésük ezt a rossz szándékot rejti magában: „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Jézus nem válaszol. Hallgat, miközben egy titokzatos gesztust hajt végre: „lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön”. Talán rajzolt valamit, mások szerint a farizeusok bűneit vette sorba, nem tudjuk. Ezzel a gesztusával azonban mindenkit nyugalomra intett, arra, hogy ne első felindulásból cselekedjenek, hanem keressék Isten igazságosságát. Azonban kérdezői rossz emberek voltak, tovább erősködtek és választ vártak Jézustól. Mintha vérszomjasak lettek volna.

Mindnyájan bűnösek vagyunk

Jézus válasza azonban zavarba hozza őket: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ez a válasz szó szerint lefegyverezte a vádaskodókat: mindnyájan letették „fegyvereiket”, vagyis a látható köveket, amelyekkel az asszonyt vették volna célba és a rejtett köveket is, amelyeket Jézus ellen használtak volna fel. És miközben Jézus tovább ír a földön, a vádlók egymás után, lehajtott fővel eloldalognak, kezdve a legidősebbektől, akik a legjobban tudják, hogy nem bűntelenek.

Milyen jót tesz nekünk, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi is bűnösök vagyunk! – mondta Ferenc pápa. Amikor megszólunk másokat – jól ismerjük ezeket a helyzeteket! Milyen jót tesz majd, ha lesz bátorságunk ahhoz, hogy kiejtsük kezünkből a köveket, amelyekkel másokat akartunk megdobni és egy kicsit a saját bűneinkre gondoljunk!

Jézus irgalmassága ráébreszti a házasságtörő asszonyt emberi méltóságára

Jézus és az asszony egyedül maradtak: szemben egymással a bűn nyomora – mizéria (miseria) és az irgalmasság, a „misericordia”. Hányszor megtörténik ez velünk, amikor szégyenkezve megállunk a gyóntatószék előtt, hogy megvalljuk nyomorúságunkat és bocsánatot kérjünk! – mondta Ferenc pápa, majd folytatta tanítását az evangéliumi példabeszédről:

„Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged?” – kérdezi Jézus. És elegendő a Mester irgalommal, szeretettel teljes pillantása, hogy az asszony – talán életében először – ráébredjen személyes méltóságára. Nem azonos a bűnével, van méltósága, megváltoztathatja életét, kiléphet rabszolgaságából és új úton haladhat tovább.

Isten nem azonosít bennünket bűneinkkel

Ez az asszony mindnyájunkat képvisel: mindnyájan bűnösök, hitszegők vagyunk Isten előtt, mivel eláruljuk hűségét. Ez az evangéliumi történet jelképezi Isten ránk vonatkozó akaratát: nem ítéletünket akarja, hanem Jézus általi üdvösségünket. Ő a kegyelem, aki üdvözít, megszabadít a bűntől és a haláltól. Ő írta bele a porba, amelyből minden ember vétetett (vö. Ter 2,7) Isten ítéletét: „Nem arra teremtettelek, hogy meghalj, hanem, hogy élj”. Isten nem azonosít bennünket bűneinkkel. Mindnyájunknak van nevünk és Isten nem azonosítja ezt a nevet az általunk elkövetett bűnökkel. Meg akar szabadítani minket és azt akarja, hogy mi is ezt tegyük Ővele együtt. Azt akarja, hogy szabadságunk a rosszból megtérjen a jóhoz és ez lehetséges – lehetséges! – hangsúlyozta nyomatékkal a Szentatya – Isten kegyelmével.

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy teljes egészében Isten irgalmasságára bízzuk magunkat, hogy így új teremtményekké váljunk – fejezte be a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

(vm)