Pápai lelkigyakorlat kedd délelőtt: Az egyház Isten arcát ragyogtassa fel a világ előtt

Pápai lelkigyakorlat kedd délelőtt: Az egyház Isten arcát ragyogtassa fel a világ előtt

Ermes Ronchi atya kedden délelőtt negyedik elmélkedését tartotta  Ferenc pápa és a kúria számára Ariccia-ban és Jézusnak Péterhez intézett kérdéséről elmélkedett: Hát te, kinek tartasz engem?

Jézus intim módon és helyen kérdez

A kérdés egy félreeső helyen hangzik el, távol mindenféle csoportosulástól, távol a tömeg zajától, csendben, magányban, imádságban. Az apostolok egymás között vannak és együtt az Istennel. Ebben a helyzetben hangzik el Jézus kérdése, és először az emberek véleményéről kérdezi az apostolokat: „Kinek tartanak engem az emberek?”.

„Te voltál a legjobb esemény, a legjobb dolog az életemben!”

Ronchi atya a kúria lelkigyakorlatozó tagjai számára ugyanazt a kérdést vetette fel, mint Jézus az övéi felé. A kérdést bevezető „de” szócska hangsúlyos, hiszen a közvéleménnyel szemben Jézus valójában a személyre, a konkrét emberre tekint: „Nektek ellenben ki vagyok én? Nem elegendő tehát a puszta „hallomás”, mert Jézus nem annyira a szavakat keresi, hanem a szóló személyt. Nem definíciót vár, hanem be akar vonni személyének a titkába: „Mi történt benned, amikor velem találkoztál?”. Jézus a szív mestere, nem tart előadást, nem indítványoz válaszokat, óvatosan vezeti az embert a saját bensőjébe. Én így fogalmaznám meg, vallott a lelkigyakorlatos mester: „Te voltál a legjobb esemény, a legjobb dolog az életemben!”.  

A szívünk egyszerre lehet Istennek a bölcsője vagy éppen a sírja  

Jézus kérdése, a „Ki vagyok én számodra?, valójában a „szerelmesek” kérdése egymás felé. Meglepő, hogy Jézus kérdez, és nem oktat ki senkit sem. A tanítványoknak nem kell félnie attól, hogy előre kész válaszokat adjanak a kérdésre és nem is kell hiszekegyet megfogalmazniuk. Jézust az érdekli, hogy társai megnyitják-e a szívüket. Péter válasza, „Te vagy az élő Isten fia” egy olyan igazság, melynek csak akkor van értelme, ha Krisztus bennünk él, Éppen ezért a mi szívünk egyszerre lehet Istennek a bölcsője vagy éppen a sírja”.  

A kereszt embere a mélyben és a magasban

„Ha tényleg tudni akartok valamit rólam és tudni magatokról is – szólt Jézus nevében Ronchi atya -, akkor randevút adok nektek: találkozzunk a keresztnél, rajta egy ember a magasban, de előtte még csütörtökön kötényt köt maga elé, letérdel és megmossa az övéi lábát. Egy ember alul! Igaza van Pálnak:  A kereszténység botrány és őrület! Most megértjük őt: Csókot ad annak, aki elárulja. Nem tör meg senkit, saját magát töri meg. Nem ontja senkinek a vérét, csak az ő vére hull. Nem áldoz fel senkit, hacsak nem saját magát!”.

Az számít, amit megélek Jézusból

Az apostolok eddig a csöndben feltett jézusi kérdésig nem értették őt. Most azonban Jézus szigorúan megtiltja nekik, hogy erről az embereknek szóljanak. Szigorú rendelet ez, mely az egész egyházat érinti, hiszen néha torz Istenképet prédikáltunk. Az emberek a szavainkon túl a személyes tapasztalatainkat kérik. „Mondd el nekünk a személyes istentapasztalatodat!”. Krisztus mondja nekünk: nem az számít, amit mondok róla, hanem amit megélek belőle. Nem mi vagyunk a közvetítők Isten és az ember között, hanem az igazi közvetítő Jézus. Gyújtsuk meg a fényszóróinkat és ne magunkra, hanem Krisztusra irányítsuk annak a fényét – fejezte be negyedik elmélkedését   Ermes Ronchi atya kedden délelőtt Ferenc pápa és a kúria számára Ariccia-ban tartott negyedik elmélkedése során.

(vl)