Megkezdődött a pápa nagyböjti lelkigyakorlata: Örömarcú Isten és félelemmentes hit

Vasárnap délután kezdődött a Róma közelében fekvő Ariccia városában a pápa és a Római Kúria 6 napos nagyböjti lelkigyakorlata. Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban gyűltek össze az atyák, akiknek Ermes Ronchi észak-olaszországi szervita pap péntekig minden délelőtt és délután elmélkedést tart. Az elmélkedéseket, amelyeknek témája „Az evangélium pőre kérdései”, szentségimádás előzi meg.

Hagyjuk, hogy Isten kérdezzen minket és térjünk meg

Vasárnap délután Ronchi atya az első kérdésről elmélkedett: „Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: Mit akartok?” (Jn 1,38) Ezzel kapcsolatban kifejtette: ezekben a napokban ne mi tegyünk föl kérdéseket az Úrnak, hanem hagyjuk, hogy ő kérdezzen ki minket. És ahelyett, hogy sietnénk megválaszolni neki, álljunk meg és gondoljuk végig a kérdéseket, az evangélium pőre kérdéseit. Szeressük a kérdéseket, mert már önmagukban is kinyilatkoztató értelműek. A kérdés a megtérés másik neve.

A kérdés erőszakmentes kommunikáció. A válasz Jézus

Jézus a kérdéseken keresztül nevel minket; a négy evangéliumban összesen több, mint 220 kérdést intéz hozzánk az Úr. A kérdés az erőszakmentes kommunikáció egyik formája, amelyik nem hallgattatja el a másikat, hanem továbblendíti a párbeszédet, magával ragad, de ugyanakkor meghagyja szabadságunkat. Jézus maga is egy kérdés. Élete és halála a dolgok mély értelméről faggat minket, arról, ami boldoggá teszi az életet. És a válasz is Ő maga – magyarázta a szervita prédikátor.

Nem lemondást követel Jézus, hanem boldog életet akar adni nekünk

Jézus elsősorban nem lemondást és áldozatot kér tőlünk, nem azt akarja, hogy feláldozzuk magunkat a kötelesség vagy az erőfeszítés oltárán, hanem, hogy belépjünk a szívünkbe, megértsük és megismerjük azt, amit legjobban szeretnénk, ami boldoggá tesz minket. A boldogság keresése Isten keresése, és az Isten iránti szenvedély abból ered, hogy fölfedeztük Krisztus szépségét. Isten nem azért vonz minket, mert teljhatalmú, nem azért vonz, mert örök vagy tökéletes, hanem Krisztus arcával és történetével vonz magához. Krisztus a jó, a szép és boldog élet embere, aki olyan szabad, mint senki más, és úgy szeret, mint senki más. Ő a jó hír és azt üzeni: mindenki élhet jobban. Ennek kulcsa pedig az evangéliumban rejlik.

Derűs Istenarcot mutassunk a híveknek

Isten neve öröm, szabadság és teljesség, ezért igyekezzünk úgy hirdetni Istent, hogy az vonzó, érdekes és szép legyen az emberek számára – fordult Ronch atya a papokhoz. Adjuk vissza Istennek a derűs arcát, hogy a világosság forrásaihoz, a végtelen pereméhez vezessük az embereket. Mit kerestek? Kihez zarándokoltok? Egy olyan Istent keresünk, aki után vágyakozni lehet, aki boldoggá teszi a szívünket.

Hit és félelem. A lelkigyakorlat hétfő délelőtti elmélkedése

Hétfőn délelőtt Ermes Ronchi szervita atya a pápa és a Római Kúria lelkigyakorlatán a második evangéliumi kérdésről elmélkedett, amely így szól: „Miért féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” (Mk 4,40) Jézus a viharban intézi ezt a kérdést tanítványaihoz. A félelem és a hit mindig is küzdött egymással az emberi szívben – állapította meg a prédikátor. Isten Szava többször megnyugtat minket a Bibliában: ne félj, ne féljetek! A félelem nem annyira a bátorság hiánya, mint inkább a bizalomé.

Félelem Istentől, mert hamis képünk van róla, mint Ádámnak és Évának, akik egy olyan Istenben hittek, aki elvett, és nem olyanban, aki adott. Olyan Istenben hittek, aki elrabolja a szabadságot ahelyett, hogy lehetőséget adna. Olyan Istenben hittek, aki inkább a saját törvényével törődött, nem pedig gyermekei örömével. Egy ítélkező tekintetű Istenben hittek, akitől menekülni kell és nem hozzáfutni. Olyan Istenben tehát, akiben végül is nem bíztak. Minden bűn közül a legelső a hit elleni bűn. És a hamis Istenképből születik a félelmek félelme: egy félelmetes Istenarc szállt a megrettent Ádám szívére. Jézus pedig azért jött, hogy megtöltse azt fénnyel, napsütéssel.

Isten nem cselekszik helyettünk, Ő önmagát adva segít nekünk

A viharban félelmet érzünk, mert úgy érezzük, hogy Isten magunkra hagyott minket, Isten alszik, pedig mi azt szeretnénk, hogy azonnal közbelépjen. Ő pedig közbelép, ott van mellettünk. Viszont nem cselekszik helyettünk, nem vesz ki minket a viharból, hanem támogat bennünket a viharban. Bonhoeffer (Dietrich, evangélikus lelkész – a szerk.) mondta: Isten nem a szenvedéstől ment meg minket, hanem a szenvedésben, nem a fájdalomtól véd meg, hanem a fájdalomban, nem a kereszttől ment meg, hanem a kereszt által. Isten nem hozza el a megoldást a gondjainkra, ő saját magát hozza el, és önmagát adva mindent megad nekünk.

Jézus megtanít minket, hogy az egyetlen mód a félelem legyőzésére a hit. Az egyház küldetése pedig az, hogy megszabadítson a félelemtől. Aki hitátadással foglalkozik, annak a félelem ellen kell nevelnie, meg kell szabadítania a híveket a félelemtől. A félelem ugyanis szomorú kereszténységet, örömtelen Istent termel. Ellenségeskedés helyett befogadásra kell nevelnie, angyalokként megszabadítania a híveket a félelemtől – mondta még a hétfő délelőtti lelkigyakorlatos elmélkedésében Ermes Ronchi szervita pap.

(gá)