Soha nincs túl késő, hogy megtérjünk, kezdjük el ma! - a pápa Úrangyala imádsága

A borús, szeles időjárás és a római szmogstop ellenére nagyböjt harmadik vasárnapján is hívek tízezrei töltötték meg a Szent Péter teret, hogy Ferenc pápával együtt elimádkozzák délben az Úrangyala imát. A Szentatya a napi aktualitásból kiindulva fűzte gondolatait a Lukács evangéliumából vett szakaszhoz (Lk 13,1-9).

Jézus elutasítja a tragédiák emberi értelmezését

A krónikák sajnos minden nap rossz hírekről számolnak be: gyilkosságok, balesetek, katasztrófák. Jézus ebben az evangéliumi részben két tragikus eseményt idéz fel, amely nagy port vert fel abban az időben: utalt azokra a galileaiakra, akiken a római katonák kegyetlen megtorlást hajtottak végre áldozatbemutatás közben, illetve a siloámi torony összeomlására, amelynek következtében tizennyolc ember veszítette életét. Jézus jól ismerte hallgatóságát, tudta, hogy babonásak és rosszul értelmezik az ilyen eseményeket. Azt hiszik, hogy ha azok az emberek kegyetlen halált haltak, az annak a jele, hogy Isten megbüntette őket valamilyen súlyos vétkükért, egyszóval „megérdemelték”. Ezzel szemben az, hogy ők megmenekültek a szerencsétlenségtől, azt jelenti, hogy velük „minden rendben” van. Azok megérdemelték, velem „minden rendben” van.

Mindnyájan bűnösek vagyunk

Jézus világosan visszautasítja ezt a nézetet. Isten nem büntetésből engedi meg, hogy tragédiák történjenek. Jézus leszögezi, hogy azok a szegény áldozatok egyáltalán nem voltak rosszabbak másoknál. Arra buzdítja hallgatóságát: ezeket a fájdalmas eseményeket tekintsék intésnek, amely mindenkinek szól, mivel mindnyájan bűnösek vagyunk. A hozzá fordulóknak így válaszol: „Ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek”.

Milyen a mi Isten-képünk?

Sorscsapások, szerencsétlenségek esetén minket is kísért az a gondolat, hogy az áldozatokra, vagy egyenesen magára Istenre „hárítsuk” a felelősséget. Az evangélium azonban arra késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést: hogyan képzeljük el Istent? Valóban ilyen-e Isten, vagy inkább olyan, akit saját képünkre és hasonlatosságunkra alkottunk meg? Jézus arra hív, hogy térjünk meg szívünkben, gyökeresen változtassunk irányt életünkben, ne kössünk többé kompromisszumot a rosszal – mondta Ferenc pápa, szabadon hozzátéve: azt hiszem mindannyiunkban van egy kis álszentség. Lépjünk határozottan az evangélium útjára.

Jézus türelme legyőzhetetlen

És ekkor itt egy újabb kísértés: miért kellene megtérnünk, végül is nem vagyunk rendes emberek? Gyakorló hívők vagyunk és azt hisszük, hogy ezzel igazoljuk magunkat. Sajnos azonban olyan fára emlékeztetünk, amely éveken át meddő volt. Szerencsénkre Jézus hasonlít ahhoz a földműveshez, aki határtalan türelemmel egy év hosszabbítást nyer a terméketlen fügefa számára. Ez a kegyelmi „év” az egyház ideje Krisztus dicsőséges visszatérése előtt, életünk ideje, amelyben a nagyböjtök a bűnbánat, az üdvözülés alkalmát kínálják fel, az Irgalmasság szentévének ideje.       

Már ma lépjünk a megtérés útjára!

Jézus szüntelenül aggódik a bűnösökért. Soha nincs túlságosan késő ahhoz, hogy megtérjünk Isten türelme vár ránk – mondta a pápa, majd felidézte a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz történetét. Imádkozott egy halálraítéltért, aki nem akart a szentségekben részesülni halála előtt. Kis Szent Teréz pedig imádkozott érte a kolostorban. Az utolsó pillanatban azonban a halálraítélt kivette a pap kezéből a feszületet és megcsókolta. Ez Isten türelme. Isten mindnyájunkkal szemben így viselkedik. Hányszor és hányszor ment meg bennünket az Úr – ezt csak az égben fogjuk megtudni. Üdvözít bennünket, mert nagy türelemmel van irántunk. Ilyen az ő irgalmassága. Soha nem késő, hogy megtérjünk, de sürgős, most azonnal szükség van rá! Kezdjük el már ma! Szűz Mária nyújtson támaszt, hogy megnyissuk szívünket Isten kegyelmének, irgalmasságának. Segítsen, hogy soha ne ítélkezzünk mások felett. A naponta történő szerencsétlenségek késztessenek komoly lelkiismeretvizsgálatra és bűnbánatra – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa. 

A menekültkérdésben a hangsúlyt határozottan és fenntartások nélkül a tárgyalásokra kell helyezni – Ferenc pápa felhívása

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya a háborúk és egyéb embertelen helyzetekből menekülők drámájáról szólt, amely szüntelenül jelen van imáiban. Kiemelte Görögországot és a többi országot, amelyek elsőként nyújtanak nagylelkű segítséget. Szükség van minden nemzet együttműködésére. Hatékony válasz lehet a terhek egyenlő elosztása. Ezért szükség van arra, hogy határozottan és fenntartások nélkül a tárgyalásokra helyezzék a hangsúlyt.

A pápa reménykedve fogadta a szíriai tűzszünet hírét. Mindenkit arra szólított fel: imádkozzon, hogy ez a reménysugár enyhülést hozzon a szenvedő lakosság számára, kedvezzen a humanitárius segélynyújtásnak és megnyissa az utat a párbeszéd és a hőn áhított béke felé.

A pápa közel érzi magát továbbá Fidzsi-sziget lakóihoz, akiket nagy erejű ciklon sújtott az elmúlt napokban. A Szentatya imádkozik az áldozatokért és a mentési munkálatokban résztvevőkért.

A vasárnapi találkozó végén Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren megjelent híveket, közöttük a Gdanskból érkezett zarándokokat, valamint az Olaszországban élő lengyelek képviselőit. Különösen népes csoportot alkottak a biafrai bennszülöttek, akik zászlóikat lengetve viszonozták a pápa köszöntését.

A pápa imáiról biztosította a „Ritka Betegségek Világnapja” alkalmából megjelent zarándokcsoport tagjait is, bátorítva őket a további kölcsönös segélynyújtásra. Végül mindenkinek szép vasárnapot, jó ebédet kívánt, arra kérve a híveket, hogy továbbra se feledkezzenek meg róla imáikban. 

(vm)