A Pápai Ház szónokának második nagyböjti prédikációja: a II. Vatikáni Zsinat lelki olvasata

Február 26-án pénteken reggel kilenc órakor tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka Ferenc pápa és a Kúria tagjai jelenlétében a második nagyböjti prédikációját. A szónok nagyböjti témája idén az ötven évvel ezelőtti II. Vatikáni Zsinat és azt spirituális értelemben olvassa újra a nagyböjti beszédek során. Kiemeli, hogy a zsinati dokumentumok közül kettő viseli a „dogmatikai” minősítő jelzőt, mégpedig a Dei Verbum és a Lumen Gentium konstitúció. A Zsinat szándéka az volt, hogy újra leszögezze a Szentírás isteni sugalmazottságának a dogmáját és egyidejűleg hangsúlyozza annak az egyházban továbbélő hagyományát is.

Az Isten kimondja a Szót és megtestesül

Mostani beszédében Cantalamessa atya a „Fogadjátok a bennetek elvetett Szót” témát fejtette ki. A biblia Istene olyan, aki beszél, aki szól hozzánk, és aki ehhez népe figyelmét kéri: „Halljad én népem, szólni akarok hozzád!”. Isten szája a próféta ajka, akit Isten Lelke indít beszédre. Ez az isteni beszéd azonban végleges és teljes lesz, amikor a Szó maga testet ölt és Isten a Fiában, Jézus Krisztusban kimondja önmagát. Jézusban a Szó már nemcsak hallható, hanem látható is, ahogy Szent Ágoston tanította, mert ő a „Verbum visibile”, a látható Szó.

Az ember hallgatja a Szót és megtestesíti

Ez a kimondott és meglátott isteni Szó, Jézus Krisztus az egyház számára úttá is válik. Az egyház rátalált egy olyan útra, s ez a „lectio divina”, mely meghirdeti ezt az Igét, és tagjait felkészíti arra, hogy befogadják ezt az isteni Szót. A befogadást követi annak a szemlélése, kontemplációja, amikor a Szó bensővé válik és amely végül keresi a saját megtestesülését az egyes keresztény emberben. Ez akkor valósul meg, amikor a Szó tetté válik bennünk. Nemcsak hallgatjuk, szemléljük és mondjuk, hanem tesszük is. Ebben áll a méltó válasz Isten üzenetére – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka Ferenc pápa és a Kúria tagjai jelenlétében tartott második nagyböjti prédikációja során.

(vl)