A pápa beszéde az elítéltekhez: irgalommal a társadalmi egészség szolgálatában

Ferenc pápa szerdán reggel, mexikói látogatásának utolsó “munkanapján” az USA-Mexikó határán fekvő Ciudad Juárez 1 millió kétszázezres nagyvárosnak egy büntetés végrehajtási intézményét kereste fel, melynek neve CERESO, vagyis társadalmi rehabilitációs központ. A 3000 foglyot, köztük kisebb részben nőket is ellátó állami központ nem hagyományos börtönként működik, hanem egy olyan intézmény, mely elsősorban a társadalomba való visszatérést és a beilleszkedést próbálja előkészíteni.

Hétszáz fogvatartott várta a pápát, aki délben érkezett meg és a sok “lakó” közül mintegy ötvenet személyesen is köszöntött. Erősítő üzenetét az irgalmasság jubileuma összefüggésében fogalmazta meg.

Elszigetelés helyett figyelem az ember életére

“Az afrikai Banguiban azért tudtam megnyitni az irgalom első kapuját az egész világ számára, mert a legelső kaput az Atyaistenünk nyitotta meg a Fiával – kezdte beszédét a pápa. Szeretném ez alkalommal is újból megerősíteni azt a bizalmat, mellyel Jézus maga bátorít minket: az irgalom mindenhol, mindenkit átölel és nincs olyan hely vagy személy, amit és akit ne érne el. Az irgalmasság jubileuma sürget bennünket, hogy kezdjük meg azt az utat, mely megtöri az erőszak és a bűnözés ördögi körét. Évtizedeket elvesztegettünk már abban a hitben, hogy az elszigetelés, az elkülönítés és a bebörtönzés megoldja a problémákat. Közben pedig elfelejtettük azt, ami az igazi probléma, vagyis a személy élete, családjaik élete, és mindazoké, akik az erőszak ördögi köre miatt szenvedtek. Az isteni irgalmasság arra emlékeztet, hogy a börtönök annak a jelét mutatják, miként is vagyunk jelen korunk társadalmában, olyan hallgatag tünetként, melyet a leselejtezés kultúrája provokál, mely immár nem az életre esküszik fel, miközben lassanként lemond a gyermekeiről”. 

A “társadalmi egészség rendszere” elébemegy a bajoknak

„Az irgalmasság arra hívja fel a figyelmünket – folytatta a pápa –, hogy a rehabilitáció, a beilleszkedés nem itt, e falak között kezdődik, hanem kívül, a város utcáin. Azzal kezdődik, hogy egy olyan rendszert teremtünk, melyet társadalmi egészségnek nevezhetünk. Így a társadalom arra törekszik, ne betegedjen le, azáltal, hogy megrontja a városnegyedek emberi kapcsolatait a tereken, az utcákon és az összes társadalmi szférában. A társadalmi egészség rendszere olyan kultúrát teremt, mely hatékonyan előzi meg ezeket a helyzeteket, melyek megsebzik és megkárosítják a társadalom szövetét. Időnként úgy tűnik, hogy a börtönök olyan helyzetet teremtenek, melyekben az emberek továbbra is bűntetteket követnek el, ahelyett, hogy a visszailleszkedés folyamatát segítenék elő. A biztonság kérdését nem lehet csak egyszerűen bebörtönzéssel megoldani, hanem a bizonytalanság strukturális és kulturális okaival kell szembesülni” – hangsúlyozta a pápa.

A visszailleszkedés lehetőségének a biztosítása

„Jézus aggodalma az éhezők, szomjazók, hajléktalanok és foglyok iránt valójában az Atya irgalmának az érzéseit akarja kifejezni, mely erkölcsi felszólítás az egész társadalom számára és mozgósítani akarja a szükséges eszközöket a jobb együttélés reményében. Amilyen mértékben egy társadalom magába fogadja a szegényeit, betegeit és fogvatartottjait, áll fenn annak a lehetősége, hogy meggyógyítsa a sebeit és építse a jó együttélést. A társadalmi visszailleszkedés a gyermekeink beiskolázásával, családjaik számára munkahely biztosításával kezdődik, közösségi helyek, szabadidő és pihenés, valamint orvosi ellátás lehetőségének a megteremtésével”.  

Ne maradjatok a múltatok foglyai          

“Az irgalmasság jubileuma számotokra azt jelenti – fordult a pápa közvetlenül a fogvatartottakhoz –, hogy nem maradtok a múltatok foglyai. Meg kell tanulni megnyitni az ajtót a jövőre, hinni, hogy új dolgok jönnek. Emeljétek fel a fejeteket és dolgozzatok azon, hogy elérjétek a szabadság óhajtott tereit.  Ne foglalkozzatok azzal, hogy miért kerültetek ide, hanem azzal törődjetek, ami előre visz benneteket. Azért akartam veletek együtt ünnepelni az irgalmasság jubileumát, hogy tudjátok, meg lehet írni életek új fejezetét. Ti megtapasztaltátok a fájdalom és a bűn erejét, de azt se feledjétek, hogy van ereje a feltámadásnak, az isteni irgalomnak. Beszéljetek a szeretteitekkel erről, meséljétek el nekik a tapasztalataitokat. Aki megtapasztalta a pokol mélységét, az próféta lehet a társadalomban. És ezt ne úgy fogadjátok tőlem, mint aki egy katedráról kioktat benneteket, hanem mint aki az Isten kegyelme nevében szól”.

Végül az intézmény személyzetét bátorította elismerő szavakkal, majd köszönetet mondott a rehabilitációs intézet lelkészeinek és munkatársaiknak, azt kívánva nekik, tartsák ébren az irgalmasság evangéliumának a reményét.

(vl)