A pápa a fiatalokhoz: ti vagytok Mexikó gazdagsága, reméljetek Krisztusban!

  

Gazdagság, remény, méltóság: erre a három gondolatra fűzhető fel Ferenc pápa és a fiatalok beszélgetése kedden délután (helyi idő szerint fél ötkor) a moreliai stadionban, ahol a Szentatya több, mint százezer ifjú mexikóival találkozott. Guadalajarában a II. János Pál-téren további ezrek követték az eseményt.

Dalok, táncok, tanúságtételek, színes lufik és levegőbe emelkedő kezek; ima, nevetés és könnyek között zajlott a találkozó Ferenc pápával, akit a fiatalok testvérüknek és atyjuknak neveztek. A spontán és hosszú párbeszédből kirajzolódó kép az erőszak, a kábítószer-kereskedelem, a munkanélküliség világában szenvedő mexikói fiatalok vágyakozását mutatta a család, a béke és az igazságosság értékei iránt, amelyre a pápa egyetlen utat mutatott: Jézus Krisztust.

Ássunk le magunkban a kincsekért és hozzuk föl őket

A hegy gyomra értékes ásványkincseket rejt, amelyek az emberiség fejlődéséhez kellenek. Ezt a gazdagságot munkával lehet reménnyé alakítani: a bányászoknak ki kell termelniük az ásványkincseket. Ezzel a hasonlattal élve fordult a pápa a fiatalokhoz: Ti vagytok Mexikó gazdagsága, amelyet reménnyé kell alakítani. Remény nélkül – ti magatok mondtátok – nem tudtok élni. A remény fő ellensége pedig az, ha értéktelennek tartanak benneteket, ahogy az gyakran megesik sajnos az életben: a családban, az iskolában, a baráti körben, s ez bizony fájdalmas. A másik veszély, ami a reményre leselkedik az, ha elhitetik velünk, hogy akkor vagyunk értékesek, ha márkás ruhákat viselünk, drága autónk van, sok a pénzünk. Valójában azonban a szívünk nem hiszi el, hogy méltók vagyunk a szeretetre, nem vagyunk boldogok. Ti valóban Mexikó gazdagságát jelentitek, és ezt nem ugratásként vagy hízelkedésként mondom. Megértem, hogy sokszor nehéz megérezni magatokban ezt a gazdagságot, amikor a szemetek láttára esnek a drogkereskedelem áldozatául a családtagjaitok, amikor nem juttok méltó munkalehetőséghez, nem tanulhattok, nem ismerik el a jogaitokat, aljas célokra kihasználnak benneteket. Így nehéz értékesnek érezni magunkat. De ne feledjétek, hogy mindezek dacára magatokban hordozzátok a gazdagságot és a reményt – biztatta a fiatalokat a pápa.

Merjetek álmodni! Jézus Krisztus kihozza belőlünk a legjobbat

Elvesztettük a találkozás ízének bűvöletét – fogalmazott az egyik mexikói fiatal. Pedig ahhoz, hogy a bennük rejlő gazdagságot a felszínre hozzák, közösségre van szükség, az együtt álmodás képességére. Merjetek álmodni! – kérte őket a Szentatya. Tudjátok, nem azért mondom, hogy ti vagytok Mexikó gazdagsága, mert jó vagyok, netán szakértő, nem, kedves barátaim. Azért mondom ezt, mert hiszek Jézus Krisztusban, ahogy ti. Ő az, aki felébreszti bennem, bennünk a találkozás, a közös álom, a közös munka ízének szépségét. Jézusban találkoztam Azzal, aki képes kihozni belőlem a legjobbat. Jézus Krisztusnak köszönhetően mondhatjuk: nem igaz, hogy a fiatalok előtt nem áll más élet, mint a szegénység és a peremre szorulás. Nem igaz, hogy nem juthatnak lehetőségekhez, nem tanulhatnak és elveszik tőlük a reményt. Jézus Krisztus megcáfol minden törekvést, amellyel értéktelenné akarnak tenni, mások ambícióinak játékszereivé akarnak alacsonyítani titeket. Az egyedüli, akibe biztosan kapaszkodhatunk, aki ezt a gazdagságot reménnyé alakítja át: Jézus Krisztus.

Föl kell tudni állni az esés után. A legnagyobb segítség meghallgatni a másikat

A remény szavát kértétek tőlem, s amit adhatok nektek, ami mindennek az alapja nem más, mint Jézus Krisztus. Van a hegymászóknak egy szép dala, amelyik így szól: a csúcsra jutás művészete nem az, hogy ne essünk el, hanem az, hogy ne maradjunk a földön. Ez a művészet! S az egyetlen, aki megfoghatja a kezed, hogy ne maradj a földön: Jézus Krisztus. Ő az, aki időnként egy testvért küld hozzád, hogy beszéljen veled, hogy segítsen neked. Hagyd, hogy segítsen, ne húzd vissza a kezed. Meglátod, szép lassan a benned rejlő, beszennyezett gazdagság a reményen keresztül gyümölcsöt hoz. Segítsetek egymásnak! Ha egy barátod elbotlik az életben, menj és nyújtsd ki felé a kezed, de méltósággal. Ülj le mellé és hallgasd meg. Ne akarj kész receptekkel szolgálni, azzal csak rontasz a helyzeten. Ezt a gyógyszert úgy hívják: hallgatás-terápia. Beszéltesd, te csak hallgasd, aztán lassan megfogja a kezed és te segítesz neki Jézus Krisztus nevében.

Okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok

Hogyan érhetik el a fiatalok, hogy ne rekesszék ki, ne használják ki őket? Ferenc pápa Jézus tanácsával szolgált nekik: legyenek egyszerre okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. Ne legyenek naivak, inkább szemfülesek, de közben egyszerűek és jók. Talán nem lesz vadonatúj kocsijuk, nem lesz tele a pénztárcájuk, de olyasvalamit kapnak, amit senki nem vehet el tőlük: átélhetik milyen az, amikor szeretik, átölelik és elkísérik őket. Emelt fővel, méltósággal nézhetnek a világ szemébe, nem hagyják, hogy mások zsebe hízzon rajtuk keresztül.

Kegyhellyé válni, közösségeket építeni. Minden a családból indul

Ferenc pápa ezután a mexikói kis indiánfiú, Juan Diego példáját állította a fiatalok elé, arra buzdítva őket, hogy építsenek kegyhelyet. De nem fizikai helyről beszélt, hanem közösségekről, plébániáról, nemzetről, családról. Igen, a család az, ahol megtanuljuk a közelséget, a szolidaritást, az osztozást, a döntéshozást, a veszekedést és a kibékülést; ahol megtanulunk ölelni és csókolni – idézte a pápa az egyik tanúságtevő fiút. A család a nemzet első iskolája, ahol mindezeket a kincseket megtaláljuk. A családban találtuk meg a reményt, mert ott van Jézus, és ott kapjuk meg a méltóságot. Soha, de soha ne szakadjatok el a családtól. Ez minden nagy nemzet alapköve. Ismételjük együtt: gazdagság, remény és méltóság. A gazdagság, amit Isten nektek adott: ti vagytok Mexikó gazdagsága. A remény, amit Jézus Krisztus ad nektek. És a méltóság, amit ad: hogy ne hagyjátok kizsákmányolni magatokat.

Köszönöm ezt a találkozót, kérlek, imádkozzatok értem – búcsúzott a mexikói fiataloktól Ferenc pápa.

(gá)