Ferenc pápa homíliája Hamvazószerdán: Hagyjuk, hogy Isten kiengesztelődjön velünk!

Ferenc pápa február 10-én, Hamvazószerdán délután öt órakor szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában. A koncelebráló papok között foglalt helyet az az ezer misszionárius, akik ezen a szentmisén vették a Szentatyától a hivatalos küldetésüket és indulnak a következő napokban a missziós állomáshelyükre, hogy gyóntató szolgálatuk során különleges fakultásuk jegyében feloldozást adjanak a bűnökre, a római pápának fenntartott sajátos esetekben is.

Isten kérése: engedjük, hogy kiengesztelődjünk vele

Ferenc pápa homíliájában a szentlecke páli felhívását elemezte: „Engesztelődjetek ki Istennel!” (2Kor 5,20). Ez nem egy egyszerű atyai tanács, vagy javaslat, hanem igazi könyörgés. Azért kérlel bennünket Krisztus, mert jól tudja, hogy mennyire gyengék és bűnösök vagyunk és mert ismeri szívünk gyengeségét. Azt is tudja, mennyire szükségünk van a megbocsátásra és mennyire nem tudjuk a segítsége nélkül megtenni a jót. Ezért fogalmaz így az Apostol: nem azt kéri , hogy mi csináljunk valamit, hanem hagyjuk, engedjük, hogy az Isten engesztelődjön ki velünk, engedje meg nekünk, hogy megbocsássa a bűneinket! Minket az illet, hogy elismerjük: rászorulunk az irgalmasságára. Ez az első lépés a keresztény úton, hogy átlépjünk azon a kapun, aki a Krisztus, ahol ő vár minket és egy új örömteli életet kínál nekünk – hangsúlyozta a pápa.

A kiengesztelődés három nehézsége    

Ferenc pápa három olyan nehézséget nevezett meg, amelyek bezárják a szív kapuját a kiengesztelődés előtt. Az első nehézség abban áll, hogy körülbástyázzuk a kapukat, vagyis együtt élünk a bűneinkkel, minimalizáljuk azokat, kimagyarázkodunk, hogy mi sem vagyunk rosszabbak másoknál. Így azonban bezárulnak a lélek reteszei, és önmagunkban a rossz foglyai leszünk. A másik nehézségünk az, hogy szégyelljük megnyitni szívünk titkának a kapuit. A szégyen önmagában jó jel, értelmezte a pápa, mert azt jelzi, hogy el akarunk szakadni a rossztól, de mégse forduljon át mindez félelembe. Végül a harmadik veszély el akar távolítani bennünket a kapuktól és ez akkor történik meg velünk, amikor állandóan a nyomorúságunkban matatunk, a negatív dolgok között kombinálunk, mígnem lelkünk legmélyebb eresztékeibe süllyedünk le. Ekkor szomorúság ver sátrat bennünk, elbátortalanodunk és egyre gyengébbek leszünk a kísértésekkel szemben. Így egyedül maradunk saját magunkkal, bezárkózunk és elkerüljük a fényt. Ettől csak az Úr kegyelme szabadít meg bennünket. Hagyjuk tehát, hogy az Úrral kiengesztelődjünk, aki azt mondja nekünk: „Gyertek hozzám!”.

Misszionáriusok, segítsétek megnyitni a szív kapuit

A Szentatya beszédében ekkor a missziós papokhoz fordult és arra buzdította őket, hogy „segítsenek megnyitni a szív kapuit, legyőzni a szégyenérzetet és kitartani abban, hogy ne meneküljünk el a fény elől. Kezeitek áldják és segítség fel a testvéreket atyai jósággal, kérte őket a pápa, és rajtatok keresztül az Atya tekintete és keze nyugodjon a testvéreken és gondozza a sebeiket!”  

Térjetek hozzám egész szívvel!

Beszéde második részében a pápa Joel próféta szavait értelmezte: „Térjetek hozzám egész szívvel! A felhívás arra utal, hogy már eltávolodtunk. Ez a bűn titka: eltávolodtunk Istentől, egymástól  és saját magunktól. Jézus azonban a bűn történetével szemben megnyitotta az üdvösség történetét, melyben három gyógyszert ad a bűnök gyógyítására”.

Három gyógyszer a bűnök gyógyítására: az ima, a karitász és a böjt  

„Az első az ima, mint az Úrban való nyitottság és bizalom kifejeződése. Azt jelenti, hogy nem vagyok elég önmagamnak, szükségem van Rád, Te vagy az életem és az üdvösségem. A másik a szeretet, mely legyőzi az idegenséget a többiekkel szemben. Ez nem egyfajta atyai jótékonykodás, hanem annak a befogadása, akinek szüksége van időre, barátokra és segítségre. A böjt végül megszabadít bennünket a múlandó dolgoktól való függőségektől, egyszerűvé és adakozóvá tesz, mint aki kész a testvéri megosztásra” – zárta homíliáját Ferenc pápa a Hamvazószerdán bemutatott  szentmisén.

(vl)