Semmiféle emberi állapot nem zár ki Isten szívéből – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

„Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában”

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Isten mindenkit magába fogadó szeretetéről szólt. Tanítását az evangéliumi szakaszhoz fűzte, amely ismét elvezet bennünket a názáreti zsinagógába, abba a galileai faluba, ahol Jézus felnevelkedett és ahol mindenki ismerte őt és családját. Nem sokkal azután, hogy eltávozott falujából, megkezdve nyilvános működését, most először tért vissza Názáretbe, ahol a zsinagógában szombaton összegyűlt közösség elé lépett. Felolvasta Izajás könyvéből azt a részt, ahol a próféta az eljövendő Messisáról szól, majd végül kijelentette: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21).

Sértődöttség, méltatlankodás és eltávolítás

Falubelijei először elámultak és csodálkoztak, majd fintorogni és morogni kezdtek: ha azt állítja magáról, hogy ő az Úr Felkentje, miért nem tesz csodákat saját otthonában, mint ahogy a hírek szerint erre képes volt Kafarnaumban és a közeli falvakban? Jézus ekkor így válaszolt: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában” (24). Felidézte Illést és Elizeust, a múlt nagy prófétáit, akik csodákat tettek a pogányok között, hogy leleplezzék népük hitetlenségét.  

Ennek hallatára a jelenlévők sértve érezték magukat, méltatlankodva felálltak helyükről és kiűzték Jézust Názáretből, majd le akarták taszítani őt egy hegy tetejéről, de Jézus, békéje erejében „áthaladt közöttük és elment” (30). Nem érkezett még el az órája.

A vallás nem emberi befektetés, Istennel nem lehet alkudoznunk

Szent Lukács ebben az evangéliumi szakaszban nem pusztán egy helybéliek közötti vitáról számol be, mint ahogy ehhez hasonló dolog, irigység és féltékenység miatt napjainkban is megtörténik, hanem rávilágít arra a kísértésre, amelynek a vallásos ember mindig ki van téve – mindnyájan ki vagyunk ennek téve – és amelytől határozottan távol kell tartanunk magunkat. Hogy mi ez a kísértés? Az, hogy a vallást emberi befektetésnek tekintjük, és ennek következtében mintegy „alkudozunk” Istennel, keresve saját érdekeinket.

Isten szemében az egyetlen kiváltság, ha nincs kiváltságunk

Ezzel ellentétben az igazi vallásosság az, hogy befogadjuk Isten kinyilatkoztatását. Isten az Atya, aki gondját viseli minden teremtményének, annak is, aki az emberek szemében a legkisebbnek és legjelentéktelenebbnek tűnik. Éppen ebben áll Jézus prófétai szolgálata: annak a hirdetése, hogy semmiféle emberi állapot nem válhat kizárás okává – ezt a pápa nyomatékosan megismételte: semmiféle emberi állapot nem válhat az Atya szívéből való kizárás okává. Isten szemében az egyetlen kiváltság, hogy nincs kiváltságunk, nincsenek „keresztapáink” – tette hozzá szabadon a pápa – hanem bizalommal Istenre hagyatkozunk.

Isten eljön minden idő és minden hely férfiaihoz és nőihez

„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21) – hirdette Jézus azon a napon, de ez a „ma”, minden korra érvényes. Ma is visszhangzik ezen a téren, emlékeztetve bennünket a Jézus által az emberiségnek elhozott üdvösség időszerűségére és szükségességére. Isten minden idő minden emberéhez eljön konkrét helyzetükben. Hozzánk is eljön. Mindig Ő teszi meg az első lépést: meglátogat bennünket irgalmasságával, hogy felemeljen bennünket bűneink porából. Kezét nyújtja, hogy segítsen felszínre jönnünk abból a mély szakadékból, amelybe büszkeségünk miatt zuhantunk. Felszólít bennünket, hogy fogadjuk be az evangélium vigasztaló igazságát és a jó útján haladjunk. Ő az, aki mindig eljön, hogy megtaláljon, megkeressen bennünket.

Térjünk meg Isten csodájához, aki Jézus Krisztus

Térjünk vissza a zsinagógába – folytatta beszédét Ferenc pápa. Azon a napon, minden bizonnyal a názáreti zsinagógában jelen volt Mária is, az Anya. Elképzelhetjük szívének rezgését, ami egy kis előleg volt abból a szenvedésből, amelyet majd a Kereszt tövében érez. A zsinagógában látja Jézust, akit először megcsodálnak, majd kihívással fordulnak hozzá, sértegetik, végül halálosan megfenyegetik. Mária megőrizte mindezt hittel teli szívében. Ő segítsen bennünket, hogy megtérjünk egy csodás Istentől Isten csodájához, aki Jézus Krisztus.

„Most már értem, miért volt ilyen nagy zaj a téren!” – Ferenc pápa köszöntése a Katolikus Akció fiataljaihoz

Vasárnap délben a szürke felhőktől borított római égboltot színessé tették a Katolikus Akció római egyházmegyéből érkezett fiataljainak léggömbjei, amelyeket az Úrangyala elimádkozása és Ferenc pápa köszöntő szavai után engedtek szabadon. A déli Mária-imára és a pápával való találkozásra összegyűlt hívek tízezrei között mintegy háromezer fiú és lány volt jelen a „Béke Karavánja” idei rendezvényén, szüleikkel, nevelőikkel. Egy-egy képviselőjük a pápa mellett foglalt helyet a dolgozószoba ablakában.

Továbbra is legyünk szolidárisak a leprától sújtott testvéreinkkel

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy január utolsó vasárnapja a leprások világnapja.  Ez a betegség, bár már visszavonulóban van, sajnos még ma is sújtja főleg a legszegényebbeket, a társadalom peremén élőket. Fontos, hogy életben tartsuk a szolidaritást testvéreinkkel, akik e kór révén váltak rokkantakká. Biztosítsuk őket imáinkról, valamint támogatjuk gondozóikat – mondta Ferenc pápa, elismerését fejezve ki a leprásokat ápoló világi híveknek, szerzetesnőknek és papoknak.

A fiatalok legyenek a béke és az irgalmasság eszközei társaik körében

A Szentatya köszöntötte az Olaszországból és más nemzetekből érkezett zarándokokat, társulatokat, külön megemlítve spanyol diákok egy csoportját.

Ezután a Katolikus Akció római egyházmegyéből érkezett fiataljaihoz fordult, akik Agostino Vallini bíborossal, a pápa római helynökével az élen vettek részt a vasárnap déli találkozón:

„Idén, a békéről tett tanúságotok, amelyet a Jézusba vetett hit éltet, még örömtelibb és tudatosabb lesz, mivel gazdagítja az előbb véghezvitt gesztusotok, a Szent Kapun való áthaladás” – mondta a pápa.

A Katolikus Akció fiataljainak pápához szóló üzenete, amelyet a Szentatya mellett álló kislány olvasott fel, beszámolt félelmeikről, de a békét szorgalmazó, a pápa tanítását követő elkötelezettségükről is. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy az idén összegyűjtött adományokat fiatalokat befogadó központoknak ajánlották fel.

A pápa arra bátorította a római fiúkat és lányokat, hogy legyenek a béke és az irgalmasság eszközei társaik körében, majd felszólította őket, hogy engedjék szabadon a színes léggömböket, a béke jelképeit. Végül jó ebédet kívánt a jelenlévőknek, ismét arra kérve a híveket: „ne feledkezzetek el imádkozni értem!”

(vm)