A szegények az evangélium középpontjában állnak: Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Január 24-én, vasárnap délben, a téli napsütésben ragyogó Szent Péter téren ismét olasz és külföldi zarándokok tízezrei gyűltek össze, hogy meghallgassák Ferenc pápa tanítását, elimádkozzák vele az Úrangyala imádságot, és áldásában részesüljenek.

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében a Szentatya többször is elismételte: kereszténynek és misszionáriusnak lenni egy és ugyanaz. Aki az egyház tagja, annak mindig elsődleges feladata az evangelizálás, különös tekintettel a társadalom kirekesztettjeire. A pápa azonban figyelmeztetett: a szegények evangelizálása nem szociális segélynyújtás, még kevésbé politikai tevékenység, hanem az evangélium erejének átadása.

Jézus más, mint kora többi mestere

Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte tanítását. Lukács evangelista, mielőtt bemutatná Jézus názáreti programbeszédét, röviden összefoglalja az Úr evangelizáló tevékenységét. Ezt Jézus a Szentlélek hatalmával végzi: szavai felfedik az Írások értelmét. Szava tekintélyes, mivel még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, akik engedelmeskednek neki (vö. Mk 1,27).

Jézus más, mint kora mesterei: például nem nyitott iskolát a törvények oktatására, hanem elment mindenhová, hogy prédikáljon és tanítson: a zsinagógákban, az utcán, a házakban, mindig úton volt! Jézus különbözik Keresztelő Szent Jánostól is, aki Isten közelgő ítéletére figyelmeztet, miközben Jézus hirdeti atyai bocsánatát.

Lépjünk be mi is a názáreti zsinagógába és hallgassuk Jézus szavát!

Képzeletben mi is lépjünk be a názáreti zsinagógába; abba a faluba, ahol Jézus 30 éves koráig növekedett. Az ott lejátszódott fontos esemény felvázolja Jézus küldetését. Jézus feláll, hogy olvasson a Szentírásból. Kibontja Izajás próféta tekercsét és azt a részt olvassa fel, ahol ez áll: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (Lk 4,18). Majd egy percnyi várakozással teli csönd után, hallgatósága nagy ámulatára így szól: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” (21).

Jézus mindenkinek elhozta az evangéliumi jó hírt

Evangelizálni a szegényeket: ez Jézus küldetése, amint ezt Ő maga mondja. Ez egyben az egyház és minden megkeresztelt küldetése is. Kereszténynek és misszionáriusnak lenni egy és ugyanaz. Az evangélium hirdetése szavakkal és még inkább életünkkel, minden keresztény közösség és minden megkeresztelt fő rendeltetése. Megfigyelhetjük, hogy Jézus az evangéliumi jó hírrel mindenkihez fordul, senkit sem zár ki, sőt, kiváltságosként tekint a távolállókra, a szenvedőkre, a betegekre, a társadalom leselejtezettjeire.

Örömmel szolgáljuk a szegényeket!

Tegyük fel a kérdést: mint jelent az, hogy ’evangelizálni a szegényeket’? Mindenekelőtt azt jelenti, hogy közelítünk feléjük, hogy örömmel szolgáljuk őket, hogy megszabadítjuk őket szorongattatásuktól, és mindezt Krisztus Szent Lelke nevében, és Ővele együtt, mert Ő Isten evangéliuma, Ő Isten irgalmassága, Ő az Istentől érkező szabadulás, Ő az, aki szegénnyé lett, hogy szegénységével gazdaggá tegyen bennünket. Izajás szövege, amelyet a Jézus által bevezetett kisebb kiegészítések támasztanak alá, arra utal, hogy Isten országának messiási hirdetése előnyben részesíti a társadalom peremére szorultakat, a foglyokat, az elnyomottakat.

A szegények evangelizálása nem szociális segélynyújtás, nem politika

Valószínűleg Jézus idejében ezek a személyek nem álltak a hitközösségek középpontjában. Tegyük fel a kérdést: ma, plébániai közösségeinkben, a társulatokban, mozgalmakban hűségesek vagyunk-e Krisztus programjához? Nem pusztán szociális segélynyújtásról, még kevésbé politikai tevékenységről van szó. Fel kell kínálnunk Isten evangéliumának erejét, amely megtéríti a szíveket, begyógyítja a sebeket, a szeretet logikája szerint alakítja át az emberi és társadalmi kapcsolatokat. A szegények ugyanis az evangélium középpontjában foglalnak helyet.

Tegyünk konkrét tanúságot Krisztus irgalmasságáról!

Szűz Mária, az evangelizálók Anyja segítsen bennünket, hogy érezzük erőteljesen a mai világban, különösen a szegények szívében és testében tapasztalható, evangéliumra vágyó éhséget és szomjúságot. Eszközölje ki mindnyájunk és minden keresztény közösség számára, hogy konkrét tanúságot tegyünk az irgalmasságról, arról a végtelenül nagy irgalmasságról, amelyet Krisztus ajándékozott nekünk.

A pápa köszöntötte a zarándokokat

A pápa az Úrangyala elimádkozása után szeretettel köszöntötte a plébániák közösségeit, a társulatok tagjait, a családokat. Külön üdvözölte két spanyol város diákjait, valamint a „Keresztény meditáció világközösségének” (World Community for Christian Meditation) tagjait, akik kongresszusukat tartják Rómában. A téren lengyel szerzetesnők népes csoportja is magasra tartotta Lengyelország zászlaját. A Szentatya ez alkalommal is mindenkit arra kért, hogy ne feledkezzen el imádkozni érte, majd szép vasárnapot és jó ebédet kívánva búcsúzott a szavait tapssal és „Éljen a pápa!” - kiáltással fogadó hívektől.

(vm)