A pápa a szeminaristákhoz: Imádság Istennel és találkozás az emberekkel

Fennállása ötvenedik évfordulóját ünnepli a neves intézmény, amelyet Boldog VI. Pál áldott meg 1965. november 11-én a II. Vatikáni Zsinat utáni nyitás szellemében. A szeminárium létrehozása azt a célt szolgálta, hogy falai között valódi papképzés folyjon, az egyház jövőjének építése. A római tanulmányok évei alatt a szeminaristák a belső megtérés révén megalapozhatják papi hivatásukat, amely a Jézussal való személyes kapcsolatban újul meg.

Borromeo Szent Károly, a folytonos megtérő

Ferenc pápa Borromeo Szent Károly példáját állította a Lombard Szeminárium közössége elé, akinek életét a folytonos megtérés jellemezte, s aki a papi szolgálatot a véráldozatig menően értelmezte – utalt a pápa kedves francia teológusa, Michel de Certeau szavaira. Borromeo Szent Károly a trentói zsinat nagy teológusainak munkáját ültette át a gyakorlatba. Öröksége kötelezi most a Lombard Kollégium növendékeit, hogy nyomdokaiba lépjenek.

A normalitás kísértése helyett papi életszentség

A pápa óva intette a szeminaristákat a normalitás kísértésétől, vagyis attól, hogy megelégedjenek papi szolgálatukban a normális élettel. Amikor ugyanis egy pap megelégszik némi figyelmességgel, szolgálatát sikerei alapján ítéli meg és a neki tetsző dolgokat keresi, akkor langyossá válik, és nem fordul valódi érdeklődéssel mások felé. A normalitás a papok számára a lelkipásztori életszentség kell, hogy legyen, életük odaajándékozása. Ha csupán normális személyek akarnak lenni, akkor középszerű vagy annál is rosszabb papok lesznek – figyelmeztetett a pápa.

Párbeszéd Istennel, találkozás az emberekkel

Borromeo Szent Károly azt akarta, hogy a papok Isten szolgái és az emberek atyjai legyenek, főként a szegények számára. Az élet igéit viszont csak az hirdetheti, aki maga is állandó párbeszédben áll Isten Szavával, vagyis a beszélő Istennel. A szeminárium évei alatt ezt a fajta életpárbeszédet gyakorolják a növendékek. A különböző tantárgyak megismerése nem öncélú, hanem az imádságban és az emberekkel való találkozásban kell, hogy konkrét formát öltsön. Nem különálló egységeket kell elsajátítani, mivel az imádság, a kultúra és a lelkipásztorkodás ugyanannak az épületnek a tartókövei. Szorosan egymáshoz tapasztva tartják meg egymást, hogy ezáltal a ma és a holnap papjai lelki emberek és irgalmas pásztorok legyenek, akiket az Úr szeretete egyesít belül, és akik képesek széthinteni az evangélium örömét az élet egyszerűségében. Az evangelizálásnak ma újra az egyszerűség útját kell járnia – állapította meg Ferenc pápa. Mik ennek az összetevői? Egyszerű élet, minden kettősség és világias szemlélet nélkül, hozzá az Úrral és a testvérekkel való szeretetközösség; egyszerű nyelvezet, nem pedig összetett doktrínák magyarázása, vagyis a meghalt és értünk feltámadt Krisztus hirdetése.

„Gondolok rátok, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába jövök”

A Szentatya arra is felhívta a papnövendékek figyelmét, hogy az egyházmegyés papnak folyamatosan párbeszédes kapcsolatban kell lennie püspökével. Végül pedig örömének adott hangot, miért a római Pápai Lombard Szeminárium kicsiben tükrözi a világegyház gazdagságát: Olaszországból, Afrikából, Latin-Amerikából, Ázsiából és különböző európai országokból származó diákok tanulnak falai között. „Kívánom, hogy sok szép baráti kapcsolatot építsetek ki egymással, megerősítve a papi testvéri kötelék szálait, tovább gazdagítva a szemináriumot. Ezentúl, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába jövök, gondolni fogok erre a találkozásunkra és megemlékezem rólatok a Szűzanya előtt. De tőletek is ugyanezt kérem! Köszönöm” – búcsúzott Ferenc pápa a Lombard Kollégium közösségétől.

(gá)