Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Kánában Jézus az emberiség Jegyese

A befogadás jegyében: a migránsok jubileuma  

Január 17-én, az évközi időszak második vasárnapján az egyház a Migránsok és Menekültek 102. Világnapjára emlékezik, egyúttal készülődik a keresztények egységét kereső és szolgáló ökumenikus imahétre, hozzá előzetesként pedig elkíséri Róma püspökét a római zsinagógába, ahol kétezer évvel ezelőtt Péter és Pál hirdették a feltámadt Krisztust. Ebben a gazdag összefüggésben találkoztak a zarándokok tízezrei a Szent Péter téren, hogy Ferenc pápával együtt imádkozzák el a déli Úrangyala imádságot, melynek keretében a Szentatya a kánai borcsoda jelentéséről elmélkedett. A zarándokok között különleges helyet foglalt el az ötezer migráns, akik főként Olaszországból, és a legtöbben Róma környékéről érkeztek, hogy napjaink sokmillió migránsait és menekültjeit képviseljék.      

Kánában Jézus az ünnep legjobb borát adja a jegyespárnak       

„A mai vasárnap evangéliuma a Kánában történt csodás eseményt mutatja be, mely Galilea egyik falujában történt, egy menyegzőn, amin részt vett Mária és Jézus, az első tanítványaival együtt – kezdte beszédét a pápa. „Az Anya emlékezteti a Fiát, hogy fogytán a bor és Jézus, miután azt válaszolta, hogy még nem jött el az ő órája, mindazonáltal elfogadja ezt a bíztatást és az egész ünnep legjobb borát adja a jegyeseknek. Az evangélista megjegyzi, hogy „ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11).

A kánai csoda az Isten házasságra adott áldásának a jele

„A csodák tehát rendkívüli jelek, melyek elkísérik az örömhír hirdetését azzal a céllal, hogy felszítsák vagy megerősítsék a Jézusban való hitet – folytatta a pápa. A Kánában művelt csodában felfedezhetjük Jézus jóakaratát a jegyespár felé, úgy is, mint Isten házasságra adott áldásának a jelét. A férfi és a nő közötti szeretet tehát egy jó út az evangélium megélésére, vagyis hogy örömmel haladjunk az életszentség útján”.

Jézus Kánában úgy mutatkozik meg, mint az emberiség Vőlegénye

„Ám a kánai csoda nem csak a jegyespárra tartozik – emelte ki a pápa. Minden emberi személy hivatása, hogy találkozzon az Úrral, mint életének a Jegyesével. A keresztény hit egy adomány, melyet a keresztségben kapunk és amely lehetővé teszi, hogy találkozzunk az Úrral. A hit az öröm, a fájdalom, a világosság és a sötétség időszakain halad keresztül, mint a szeretet minden egyes hiteles megtapasztalásában. A kánai menyegző története arra hív bennünket, hogy felfedezzük Jézust, de nem úgy, mint a bűneiket elítélni kész bírót, és nem is mint egy parancsnokot, aki vak engedelmességet követel rendeletei betöltésére, hanem ő úgy mutatkozik meg, mint az emberiség Vőlegénye, Aki válaszol az öröm elvárásaira és ígéreteire, melyek mindannyiunk szíve mélyén laknak”.  

Ez a Vőlegény helyet kér a szívünkben

„Megkérdezhetjük  magunktól: valóban így ismerem én az Urat? Az életem vőlegényeként ismerem őt? Annak a jegyesi szeretetnek a hullámhosszán válaszolok-e neki, melyet ő mutat felém és bárki ember felé minden nap?  Egyfajta számvetésről van szó, hogy Jézus keres bennünket és arra hív, hogy a szívünkben helyet készítsünk számára. A hitnek a vele együtt járt útján nem vagyunk magunkra hagyva: megkaptuk Krisztus vérének az adományát. A nagy kőedények, melyeket Jézus megtöltet vízzel, hogy borrá változtassa, a régiből az új szövetségbe való átmenet jelei. A rituális tisztálkodásra használt víz helyén megkaptuk Krisztus vérét, szentségi módon az Eucharisztiában, és véres áldozatként a szenvedésben a kereszten kiontott vér formájában. A szentségek, melyek a húsvéti misztériumból fakadnak, természetfeletti erőt töltenek belénk és megengedik a számunkra, hogy megízleljük Isten végtelen irgalmasságát”.   

Szűz Mária az Úr szavairól és tetteiről való elmélkedés modellje       

Szűz Mária, aki az Úr szavairól és tetteiről való elmélkedés modellje, segítsen bennünket hittel felfedezni az Eucharisztia és a többi szentség szépségét és gazdagságát, melyek jelenvalóvá teszik az Úr irántunk való hűséges szeretetét. Így mindinkább beleszerethetünk az Úr Jézus Krisztusba, a Vőlegényünkbe, és az örömteli hit égő lámpásaival járulhatunk eléje, miáltal a tanítványaivá válunk a világban”.     

A migránsok és menekültek köszöntése

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a Migránsok és Menekültek Világnapjára emlékeztetett, akiknek az irgalmasság szentévében éppen most van a jubileumuk. Örömmel és szeretettel köszöntötte Ferenc pápa a különféle etnikai közösségeket. „Kedves migránsok és menekültek – szólt hozzájuk közvetlenül a pápa – mindenki magában hordozza a történetét, kultúráját és drága értékeit, valamint sajnos gyakran, a nyomorúság, az elnyomás, a félelem tapasztalatát. „Jelenlétetek itt ezen a téren az Istenben való reménység jele. Ne engedjétek meg, hogy ellopják tőletek ezt a reményt és életörömet, melyek az isteni irgalmasság tapasztalatából származnak, illetve az őket befogadó és segítő személyek révén születnek. A Szentkapun való áthaladás és a számotokra hamarosan kezdődő szentmise töltse el a szíveteket békével. Megköszönöm az Opera, a Mű nevű börtön fogvatartottjainak az általuk forgalmazott ostyák elkészítését, melyeket ezen a szentmisén használni fognak” – mondta a pápa, majd végül néhány csoportot külön is köszöntött, köztük elsőként is a szarajevói Napredak kulturális egyesület küldöttségét. Imát kért az indonéziai és a Burkina Faso-i merényletek áldozataiért és a békéért, valamint saját magáért.   

(vl)