Ferenc pápa üzenete a vándorlók és menekültek világnapjára, 2016. január 17-ére

 „A migránsok és menekültek kihívása. Az irgalmasság evangéliumának válasza.”

Az Atya mindig lehajol,  minél rosszabb a helyzet, annál inkább

Kedves Testvérek! Az irgalmasság rendkívüli jubileumát kihirdető bullában arra emlékeztettem, hogy „vannak pillanatok, amikor még sürgetőbb meghívást kapunk arra, hogy tekintetünket az irgalmasságra szegezzük, annak érdekében, hogy mi magunk is az Atya cselekvésének hatékony jeleivé váljunk” (Misericordiae vultus, 3). Az Isten szeretete valóban el akar érni mindenkit és mindannyiunkat, átalakítva mindazokat, akik elfogadják az Atya ölelését, ugyanúgy megnyíló és szoros karok ölelésébe, azért, hogy mindenki gyermekként érezze az Atya szeretetét és mindenki otthon érezze magát az egyetlen emberi családban. Ily módon Isten atyai gondoskodása mindenkinek elébe siet, ahogy a pásztor törődik a nyájjal, és különösen érzékeny az összes sérült, fáradt és beteg báránya szükségletei iránt. Jézus Krisztus így beszélt nekünk az Atyáról, elmondva, Ő a testi és lelki nyomorúságtól sebzett ember fölé hajol, és minél súlyosabbá válik a helyzete, annál inkább feltárja az isteni irgalmasság hatékony erejét.

Az irgalmasság evangéliuma rázza fel az emberek lelkiismeretét

Korunkban a migrációs áramlatok egyre inkább elárasztják az egész földet. A hazájukból menekülő menekültek és migránsok megszólítják úgy az egyes embereket mint a közösségeket, kihívást intézve a hagyományos életformával szemben, zavart keltve azokban a kulturális és társadalmi távlatokban, melyekkel találkoznak.  Mind gyakrabban válnak az erőszak és szegénység áldozataivá, amikor elhagyják a származási helyüket, és az emberkereskedelem bántalmazásaitól szenvednek,  miközben álmaik szebb jövője felé tartanak. Ha aztán túl is élik a visszaéléseket és meg­alázta­tásokat, egy olyan valósággal kell számolniuk, amelyben gyanakvás és félelem ver fészket. Végül nem ritkán világos és megvalósítható normatív szabályok hiányába ütköznek, melyek a befogadást, továbbá a rövid és hosszú távú integráció menetrendjét szabályoznák, tekintettel mindenki jogára és kötelezettségére. Az irgalmasság evangéliuma ma sokkal inkább, mint valaha, felrázza az emberek lelkiismeretét, megakadályozza, hogy megszokjuk mások szenvedéseit és olyan válaszutakat jelöl meg, amelyek a hit, remény és szeretet isteni erényeiben gyökereznek.

A közömbösség és a hallgatás bűnrészességhez vezet

Ezen megállapítások alapján akartam, hogy a migránsok és menekültek 2016-os világnapjának a témája ez legyen: „A migránsok és menekültek kihívása. Az irgalmasság evangéliumának válasza”. Mára a migránsok áradata strukturális jelenséggé vált és az első felmerülő kérdés a szükséghelyzet megoldására irányul, hogy olyan programoknak adjunk helyet, amelyek számolnak a migráció okaival, az okozott változásokkal és következményekkel, amelyek új arcot adnak az egyes társadalmaknak és népeknek. Férfiak és nők millióinak drámai sorsa naponta felhívást intéz a nemzetközi közösséghez a világ számos térségében felbukkanó elfogadhatatlan humanitárius  válsággal szemben. A közömbösség és a hallgatás utat nyit a bűnrészesség felé, amikor csupán szemlélői maradunk megannyi halálesetnek, melyeket tengerbe fúlás, nélkülözés, erőszak és hajótörés okozott. Akár kicsi vagy nagy mértékben, de mindig tragédia az, amikor akár egyetlen ember is életét veszti. 

A migránsok a testvéreink

A migránsok a mi fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek, amelytől távol áll a szegénység, éhség, kizsákmányolás, a föld erőforrásainak igazságtalan elosztása, mert ezeket egyenlőképpen kellene elosztani mindenki között. Talán nem mindenkinek a vágya, hogy javítson saját életkörülményein, hogy tisztességes és törvényes jólétet teremtsen magának, amelyet aztán meg kell osztania szeretteivel?

Nagy a jelenkori migrációs nyomás 

Az emberiség történelmének jelen pillanatában, melyet erősen megjelöl a migráció, az identitás kérdése egyáltalán nem másodlagos kérdés. Aki ugyanis migrál, az arra kényszerül, hogy módosítsa a személyiségét alkotó szempontok némelyikét, és még ha nem is akarja, de változásra kényszeríti azokat, akik befogadják őt. Hogyan lehet megélni ezeket a változásokat, hogy azok ne akadályozzák a hiteles fejlődést, hanem kedvező alkalmat jelentsenek a hiteles emberi, társadalmi és lelki  fejlődés számára, tiszteletben tartva és előmozdítva azokat az értékeket, melyek mindinkább emberré teszik az embert, az Istennel, az embertársaival és a környezetével fennálló viszonyában?             

Hogyan lehet elérni, hogy az integráció kölcsönös gazdagodást jelentsen?

A migránsok és menekültek jelenléte tényleg komoly kihívás minden társadalom számára, mely befogadja őket. Ezeknek a társadalmaknak új tényekkel kell szembesülniük, melyek kiszámíthatatlanokká válhatnak, ha azokat nem megfelelő módon ösztönzik, kezelik és szabályozzák. Hogyan lehet úgy eljárni, hogy az integráció kölcsönös gazdagodássá legyen, és pozitív útvonalakat nyisson meg a társadalmak számára pozitív utakat tárjon fel és elébe menjen a diszkrimináció, a rasszizmus, a szélsőséges nacionalizmus vagy az idegengyűlölet veszélyeinek?

A kinyilatkoztatás az idegen befogadására bátorít

A bibliai kinyilatkoztatás az idegen befogadására bátorít, és azzal a bizonyossággal érvel, hogy ily módon megnyílnak az Istenhez vezető kapuk és az embertárs arcán megnyilvánulnak Jézus Krisztus arcvonásai. Sok intézmény, társulat, mozgalom, elkötelezett csoport, egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi szervezet tapasztalta meg a találkozás, a megosztás és a szolidaritás meglepetését és örömét. Ezek felismerték Jézus Krisztus hangját: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok” (Jel 3, 20). Mégis tovább gyarapodnak a viták a befogadás feltételeiről és hatásairól, nemcsak az államok politikájában, hanem a plébániai közösségekben is, amelyek úgy látják, hogy megszokott nyugalmukat fenyegetik.

Az evangélium válasza korunk migrációs kihívására: az irgalmasság

Ezekkel a kérdésekkel szemközt az egyház hogy is cselekedhetne másként,  mint hogy Jézus Krisztus szavaiból és példájából merít ösztönzést? Az evangélium válasza az irgalmasság. Első helyen ez az Atyaistennek Fiában kinyilatkoztatott ajándéka: az Istentől kapott irgalmasság ugyanis az örömteli  hála érzését kelti bennünk annak a reményében, amelyet a megváltás titka Krisztus vérében nyitott meg számunkra. Ez táplálja és erősíti bennünk a felebarát iránti szolidaritást, mint az Isten ingyenes szeretetére adott köteles választ, minthogy „a Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5, 5). Egyébként közülünk mindenki felelős a szomszédjáért: őrzői vagyunk fivéreinknek és nővéreinknek, bárhol is éljenek. A személyes jó kapcsolatok ápolása, az előítéletek és félelmek legyőzésének képessége a lényegi kelléke annak, hogy a találkozás kultúráját műveljük, ahol az ember nemcsak az adásra kész, hanem arra is, hogy elfogadjon másoktól. A vendégszeretet ugyanis abból él, hogy ad és kap.

Tiszteletben tartani a befogadó ország anyagi és szellemi örökségét

E távlatban az is fontos, hogy a migránsokra ne csak a törvényesség vagy a törvénytelenség szempontjából nézzünk, hanem mindenek előtt olyan személyeket lássunk bennük, akik – tiszteletben tartva emberi méltóságukat – hozzájárulhatnak mindannyiunk jólétéhez és fejlődéséhez, különösen ha felelős kötelezettséget is vállalnak befogadóik iránt, elismerik és tiszteletben tartják a befogadó ország anyagi és szellemi örökségét, miközben megtartják annak törvényeit és együtt viselik terheit. A migrációt nem szabad korlátozni csupán politikai és törvényhozási szintre, sem a migráció gazdasági kihatásaira, még csak az azonos területen létező különböző kultúrák egymás melletti együttélésére sem. Ezek a szempontok kiegészítik az emberi méltóság megvédését és előmozdítását, a népek találkozásának és az egységnek a kultúráját, ahol az irgalmasság evangéliuma új utakra vezérel és bátorít, amelyek megújítják és átalakítják az egész emberiséget.

Az egyház ma főként azok oldalán áll, akik nem vándorolnak ki és így segítik a hazájukat

Az egyház ma is azok oldalán áll, akik azon fáradoznak, hogy megvédjék bárki jogát a méltósággal megélt élethez, főleg ha az otthon maradás jogával élnek és így járulnak hozzá saját hazájuk fejlődéséhez. Ennek a folyamatnak magába kellene foglalnia annak a szükségét, hogy segítsék azokat az országokat, amelyekből a migránsok és menekültek elindultak. Így igazolást nyer, hogy a szolidaritás, az együttműködés, a nemzetközi kölcsönös függés és a föld javainak igazságos elosztása alapvető elemei a komoly és hatékony cselekvésnek, főként a migráns áradatok kiindulási térségeiben, azért, hogy megszűnjenek azok az elégtelenségek, melyek az embereket, egyénileg vagy közösségileg, arra indítják, hogy elhagyják saját természetes és kulturális környezetüket. Mindenesetre lehetőség szerint kezdettől fogva szükséges megelőzni a menekültek útra kelését, továbbá a szegénység, az erőszak és az üldözés kiváltotta kivándorlást.

Elengedhetetlen a közvélemény korrekt tájékoztatása

Ebben a tekintetben elengedhetetlen, hogy korrekt módon tájékoztassák a közvéleményt, azért is, hogy megelőzzék a megalapozatlan félelmeket és a migránsoknak káros spekulációkat.

Hadd lássák meg a migránsokat befogadók kezében az irgalmas Isten arcát!

Senki sem tehet úgy, mintha nem érintené a bűnszervezetek által működtetett új rabszolgaság, amelyben úgy adnak-vesznek férfiakat, nőket és gyerekeket, mint a kényszermunkásokat az építőipar, a mezőgazdaság, a halászat, vagy a piac egyéb területén. Még napjainkban is mennyi kiskorút soroznak be kényszerrel, ahol aztán gyermek-katonává képezik ki őket! Hány ember válik a szervkereskedelem, a kényszerkoldulás, a szexuális kizsákmányolás áldozatává? Korunk menekültjei éppen az ilyen aljas bűncselekmények elől menekülnek hazájukból és akik felhívással fordulnak az egyház és az emberi közösség felé, hogy ezáltal ők is felismerhessék  az őket befogadók kezében az Úr arcát, „az irgalom Atyját és minden vigasztalás Istenét” (2 Kor 1, 3).

A másik befogadása Isten személyes befogadását jelenti

Kedves migráns és menekült Fivéreim és Nővéreim! Az irgalmasság evangéliumának gyökerénél a másikkal való találkozás és befogadás egybefonódik az Istennel való találkozással és az ő befogadásával, hiszen a másik befogadása Isten személyes befogadását jelenti. Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt és életörömet, mely az Isten irgalmasságának a megtapasztalásából származik, és amely azokban az emberekben nyilvánul meg, akikkel útjaitok során találkoztok. Szűz Mária, a migránsok és menekültek édesanyja, valamint Szent József, aki maga is megtapasztalta az egyiptomi kivándorlás keserűségeit, oltalmába ajánllak titeket. Az ő pártfogásukba ajánlom mindazokat, akik erejüket, idejüket és minden forrásaikat a migránsok lelkipásztori és szociális gondozásának szentelik. Szívből adom apostoli áldásomat mindenkire.

Vatikán, 2015. szeptember 12. Szűz Mária neve napján  Franciscus 

(vl)