Ferenc pápa homíliája Isten Anyja ünnepén: Krisztus születése hozza meg világnak az idők teljességét

Ferenc pápa az új esztendő első napján, január elsején pénteken délelőtt tíz órakor a Szent Péter bazilikában mutatott be szentmisét Szűz Mária, Isten Anyja tiszteletére. Homíliájában az idők teljességének jelentőségéről, annak történelmi és biblikus értelméről elmélkedett.

Az idők teljessége nem történelmi mozzanat

„Hallottuk Pál apostol szavait: „Amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4) – kezdte beszédét a pápa. Mit is jelent az, hogy Jézus az idők teljességében született? – kérdezte. Ha az adott történelmi pillanatra figyelünk, azonnal csalódnunk kell. Róma uralta az akkor ismert világ nagy részét a maga katonai erejével. Augusztus császár öt polgárháború után került hatalomra. Izraelt is megszerezte a római hatalom és a választott népet megfosztotta a szabadságától. Jézus kortársai számára tehát ez az idő minden bizonnyal nem volt a legjobb. Nem geopolitikai környezetben kell tehát keresni az idők teljességének a meghatározását” - emelte ki a pápa.   

Amikor Isten elhatározza ígérete beteljesítését, akkor valósul meg az ember számára az idők teljessége

„Májfajta magyarázat kell, mely a teljességet Istenből kiindulva értelmezi. Abban a pillanatban, amelyben Isten elhatározza, hogy beteljesíti az ígéretét, valósul meg az ember számára az idők teljessége. Vagyis nem a történelem dönt Krisztus születése felől; hanem az ő világba jötte teszi lehetővé a világnak, hogy elérje a teljességét.   

Ezért van, hogy az Isten Fiának a születése új időszámítással kezdődik, mely meglátja az ősi ígéretek beteljesülését: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján” Zsid 1,1-3). Az idők teljessége tehát Isten jelenléte a történelmünkben, első személyben. Most tehát megláthatjuk dicsősége felragyogását egy istálló szegénységében és bátorítást valamint támaszt nyerhetünk a gyermekben „kicsinnyé” lett Ige által. Általa a mi időnk is rátalálhat a maga teljességére. A mi személyes időnk is a Jézus Krisztussal, az emberré lett Isten Fiával való találkozásban talál a maga teljességére” – tette még hozzá szabadon a pápa.    

Megmarad a drámai tapasztalat    

Mindazonáltal ez a titok szemben áll a drámai történelmi tapasztalattal. Miközben azt szeretnénk, hogy Isten jelenlétének a jelei minden nap megtartsanak bennünket, éppen ellenkező, negatív jelekkel kell szembesülnünk, melyek sokkal inkább az ő távollétére utalnak. Úgy tűnik, az idők jelei semmivé válnak az igazságtalanság és erőszak sokféle formájával szemben, melyek napról napra megsebzik az emberiséget.     

A bűn táplálta nyomorúság látszólag ellentmond a Krisztusban megvalósult idők teljességének       

Néha kérdőre vonjuk magunkat: hogyan is lehetséges, hogy az egyik ember hatalmaskodása a másik fölött így kitartson? Hogyan lehetséges, hogy az erősebb továbbra is megalázza a gyengébbet, és a világunk legelhagyatottabb peremére taszítsa őt? Az emberi gonoszság meddig kelthet itt a földön erőszakot és gyűlöletet, ártatlan áldozatokat okozva? Hogyan lehet az idők teljessége olyan idő, mely férfiak, nők és gyermekek sokaságát állítja szemünk elé, akik háborúk, éhség és üldöztetés elől menekülnek, és életveszélynek vannak kitéve? Hogyan is láthatjuk így alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását? A bűn táplálta nyomorúság folyama úgy látszik, ellentmond a Krisztusban megvalósult idők teljességének. Emlékezzetek csak arra, hogy a „pueri cantores”, a fiúkórusok tagjai is ezt kérdezték tegnap, hogyan lehet megmagyarázni, mert ők is észrevették ezt” – utalt a Szilveszter délelőtti találkozójára Ferenc pápa.   

A gonoszság folyama azonban tehetetlen az irgalom óceánjával szemben                  

„Mégis, ez a folyam még a teljében sem tud semmit sem tenni az irgalom óceánjával szemben, mely elárasztja a világot. Arra hívattunk mindnyájan, hogy belemerüljünk ebbe az óceánba, hogy újjáteremtsen minket, hogy legyőzze a közömbösséget, mely megakadályozza a szolidaritást és kihoz a hamis semlegességből, amely útját állja a megosztottságnak. Krisztus kegyelme, mely teljességre viszi az üdvösség várását, arra indít bennünket, hogy az ő munkatársai legyünk egy igazságosabb és testvéribb világ építésében, ahol minden személy, minden teremtmény békében él, Isten eredeti teremtésének a harmóniájában – folytatta a pápa.     

Ahová nem jutunk el a filozófia értelmével, sem pedig politikai tárgyalásokkal, oda eljut a hit ereje

„Az újév kezdetén az egyház Mária isteni anyaságát, mint a béke ikonját tárja elénk. Az ősi ígéret beteljesül az ő személyében. Ő hitt az angyalszónak, Fiút fogant és az Úr Anyja lett. Általa, az ő „igenje” révén eljött az idők teljessége. Az előbb hallott evangélium mondja, hogy a Szűz pedig szívébe véste a szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk (Lk, 2,19). Úgy mutatkozik előttünk, mint egy olyan edény, mely Jézusnak, a Bölcsesség Székének az emlékével van eltelve, és amelyből azért merít, hogy tanításának következetes magyarázója legyen. Ma azt a lehetőséget kínálja, hogy megértsük az események értelmét, melyek bennünket, családjainkat, országainkat és az egész világot személyesen érintik. Ahová nem jutunk el a filozófia értelmével, sem pedig politikai tárgyalásokkal, oda eljut a hit ereje, melyet Krisztus örömhírének az ereje hoz, és amely mindig új utakat nyit meg az értelem és a tárgyalások számára”.    

Még boldogabb vagy, mert hittél Benne és mutasd nekünk Fiad Arcát  

„Boldog vagy Mária, mert a világnak adtad az Isten Fiát; de még boldogabb vagy, mert hittél Benne. Hittel eltelve fogadtad Jézust, előbb a szívedben, hogy így minden hívő Anyja légy (vö Szent Ágoston, Sermo 215,4). Terjeszd fölénk, Anyánk, az áldásod a Neked szentelt mai napon, mutasd nekünk Fiad Arcát, aki az egész világnak irgalmat és békét ad. Ámen! – fejezte be homíliáját Ferenc pápa az Újév első napján tartott szentmise során.

(vl)