Ferenc pápa homíliája az évvégi Te Deum vesperáson a Szent Péter bazilikában

A polgári év utolsó napján délután öt órakor Ferenc pápa a Szent Péter bazilikában vezette a január elsejei Istenanya főünnep első vesperásának a közös elimádkozását. Az esti imádság után a bazilika főoltárára helyezték az Oltáriszentséget, majd az eucharisztikus Jézus jelenlétében énekelték el a Te Deum hálaadó himnuszt, aminek végén Ferenc pápa szentségi áldást osztott.

Ferenc pápa homíliájában a Te Deum üzenetéről, az elmúlt év örömeiről és fájdalmairól végül pedig Róma városának reménységéről beszélt.

A Te Deum végigjárja az üdvösség történetét és abba illeszti az elmúlt év eseményeit

„Milyen sok jelentést hordoz az együttlétünk itt az évvégi hálaadás során! – kezdte beszédét a pápa. „Az egyház sokszor érzi örömteli kötelességének, hogy Istennek énekeljen ezekkel a dicsérő szavakkal. A hálaadás öröme magától árad ebből az énekből, hogy elismerjük az Isten szeretetteli jelenlétét a történelem eseményeiben. Amint az gyakran megtörténik azonban, érezzük, hogy az imádsághoz nem elegendő pusztán csak a mi hangunk. Szükség van arra, hogy Isten egész népe megerősítse azt az imádságával és egy hangon zengjen a hálaadás éneke. Éppen ezért kérjük a Te Deum-ban az angyalok, a próféták és az egész teremtett világ segítségét az Isten dicséretéhez – hangsúlyozta a pápa. Ezzel a himnusszal ugyanis végig követjük az üdvösség történetét, amelyben Isten titokzatos terve révén helyet foglalnak és összegzést nyernek életünknek az elmúlt év során történt eseményei.

Vajon az elmúlt év eseményei Isten szándéka szerint alakultak-e?

Ebben a jubileumi évben különleges módon visszhangoznak az egyház himnuszának utolsó szavai: „Irgalmazz, Uram, irgalmazz, híveidhez légy irgalmas! Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk!”. Az irgalmasság társasága az a fény, mely jobban megérteti azt, amit láttunk és az a remény, mely elkísér majd minket az új év kezdetén.

Az elmúlt év napjait végiglapozhatjuk úgy, mint tények és események emlékét, melyek felidézik az öröm és fájdalom pillanatait, vagy pedig igyekszünk megérteni, vajon észrevettük-e Isten jelenlétét, ami mindent megújít és mindent fenntart segítségével. Arra szólítanak fel bennünket, hogy igazoljuk, vajon a világ eseményei Isten szándéka szerint történtek-e, vagy pedig döntő mértékben emberi terveknek engedtünk, melyeket megterhelnek a saját érdekek, a hatalom és az erőszak kielégíthetetlen szomja – állapította meg a pápa.

A jó mindig győz, még akkor is, ha időlegesen gyengébbnek tűnik vagy rejtve marad

Mindenesetre szemeinket különös módon kell összpontosítani Isten nekünk adott jeleire, hogy kezünkkel tapintsuk irgalmas szeretetének az erejét. Nem feledhetjük, hogy hány napot jelölt meg az erőszak és a halál, a rengeteg ártatlan, a hazája elhagyására kényszerített menekült, férfiak, nők és gyermekek kimondhatatlan szenvedése, akik otthon, élelem és ellátás nélkül maradtak. És mégis, a jóság, a szeretet és a szolidaritás mennyi gesztusa töltötte ki napjainkat, még ha nem is számoltak be róla a tévéhíradók. A rossz erőszakossága azonban nem szabad, hogy árnyékot vessen ezekre a szeretet jelekre. A jó mindig győz, még akkor is, ha időlegesen gyengébbnek tűnik vagy rejtve marad.

Róma legyen a befogadás, a testvériség és a béke megkülönböztetett tanúja

A mi Róma városunk számára sem idegen az egész világ ilyen állapota. Szeretném, ha minden lakójához eljutna az őszinte felhívás, hogy lépjünk túl a jelen pillanat nehézségein. Az elkötelezettség, hogy helyreállítsuk a szolgálat, a tisztesség és szolidaritás alapvető értékeit, tegye lehetővé, hogy felülemelkedjünk a súlyos bizonytalanságokon, melyek ennek az évnek a színterét uralták és amelyek a közjó iránti odaadottság gyér érzületének a tünetei – szólt őszintén a pápa. Ne hiányozzon sohasem a keresztény tanúságtétel pozitív járuléka, hogy Róma a befogadás, a testvériség és a béke megkülönböztetett tanúja lehessen, saját történelme nyomán és Szűz Mária, a Római Nép Üdvössége anyai közbenjárására. „Téged dicsérünk, Istenünk, tebenned van a reményünk, ne hagyj soha szégyent érnünk! – zárta a Te Deum szavaival Ferenc pápa a szilveszteri, évvégi esti hálaadó imádság során mondott homíliáját.                       

(vl)