Ferenc pápa Úrangyala imádsága Karácsony másnapján: Mi is Isten megbocsátásából születünk

Ferenc pápa december 26-án, Karácsony másnapján, Szent István első vértanú emléknapján délben a dolgozószobája ablakából tartotta meg az Úrangyala imádságot és miként mindig, ezúttal is az elmaradhatatlan „Buon giorno! Jó napot!” kívánsággal köszöntötte a szép időben összegyűlt nagyszámú zarándoksereget.  

A földön Üdvözítő, a mennyben hűséges tanú születik  

„Ma Szent Istvánt ünnepeljük – kezdte beszédét a pápa. Az első vértanú emlékezete rögtön követi Karácsony főünnepét. Tegnap Isten irgalmas szeretetét szemléltük, aki emberré lett értünk. Ma pedig Jézus tanítványának következetes válaszát szemléljük, aki odaadja az életét. Tegnap a földön született az Üdvözítő, ma a mennyben születik a hűséges tanúja. Tegnap, miként ma, előtűnik az élet elutasításának a sötétsége, de még fényesebben ragyog a szeretet fénye, ami legyőzi a gyűlöletet és ünnepélyesen beköszönti az új világot.       

István, Jézushoz hasonlóan megbocsát   

Az Apostolok Cselekedetének mai elbeszélésében van egy sajátos szempont, mely Szent Istvánt az Úrhoz közelíti. Ez pedig az ő megbocsátása, mielőtt megkövezik. A keresztre szögezve Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek!” (Lk 23,34). István hasonló módon „amikor térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” (ApCsel 7,60). István tehát vértanú, ami tanúságtevőt jelent, mert azt teszi, amit Jézus; hűséges tanú ugyanis az, aki úgy viselkedik, mint ő: aki imádkozik, aki ad, és aki főként megbocsát, mert a „perdono”, a megbocsátás, ahogy maga a szó mondja, a „dono”, az adás legmagasabb formája.    

Pál Isten kegyelméből és István megbocsátásából születik           

Ám itt megkérdezhetnénk, mire szolgál ez a megbocsátás? Csak egy jócselekedet vagy eredményt is hoz? Igazi választ találunk erre István vértanúságában. Azok között, akikért megbocsátást kért, ott volt egy Saul nevű fiatalember, aki üldözte az egyházat és tönkre akarta tenni (vö ApCsel 8,3). Saul nem sokkal később Pál lett, a nagy szent, a népek apostola. Elfogadta István megbocsátását. Azt mondhatnánk, hogy Pál Isten kegyelméből és István megbocsátásából születik.   

Mi is Isten megbocsátásából születünk      

Mi is Isten megbocsátásából születünk - folytatta a pápa. Nemcsak a keresztségben, hanem mindahányszor megbocsátunk, a szívünk újjászületik, újjá teremtődik. A hitéletben tett minden előrelépésünk kezdetben az isteni irgalmasság jelét mutatja. Mert hiszen csak akkor tudunk szeretni a magunk részéről, ha szeretnek bennünket. Emlékezzünk csak, jót tesz ez nekünk: ha előbbre akarunk jutni a hitben, mindenekelőtt be kell fogadnunk Isten megbocsátását és találkoznunk kell az Atyával, aki kész mindig és mindent megbocsátani és aki ezzel a megbocsátással gyógyítja meg a szívet és éleszti fel a szeretetet. Ne fáradjunk bele sohasem abba, hogy az isteni megbocsátást kérjük, mert csak amikor megbocsátottak nekünk, amikor érezzük is, hogy megbocsátottak nekünk, akkor tanulunk meg megbocsátani.

A megbocsátásért folytatott belső harc megtisztít a rossztól

Megbocsátani persze nem könnyű dolog, az mindig nehéz. Hogyan követhetjük Jézust?  Honnan indul a kicsi vagy nagy sérelmek megbocsátása, amit naponta elszenvedünk?  Mindenekelőtt az imádságból, ahogy István tette. A szívünkből indul ki: imádsággal szembesíthetjük a megtapasztalt neheztelésünket és az Isten irgalmára bízzuk, aki az nekünk okozta: „Uram, érte könyörgök, érte könyörgök!”. Aztán észrevesszük, hogy ez a megbocsátásért folytatott belső harc megtisztít a rossztól, az imádság és a szeretet megszabadítanak bennünket a bosszú belső láncaitól. 

A Szűzanya vezérelje az imádságunkat, hogy befogadjuk és adjuk is a megbocsátást

Szörnyű egy dolog bosszúval élni! Minden nap van lehetőségünk arra, hogy gyakoroljuk magunkat a megbocsátásban, hogy éljük ezt az oly magasztos gesztust, mely az embert az Isten közelébe viszi. Miként a mennyei Atyánk, mi is irgalmasokká válunk, mert a megbocsátás által legyőzzük a rosszat a jóval, átalakítjuk a gyűlöletet szeretetté és tisztábbá tesszük így a világot. A Szűzanya – akire rábízzuk azokat, sajnos sokan vannak, akik, mint Szent István, üldöztetést szenvednek a hit nevében, napjaink számos vértanúját – vezérelje az imádságunkat, hogy befogadjuk és adjuk is a megbocsátást. Fogadjuk el a megbocsátást és bocsássunk meg!”.   

Szívélyes köszönetet mondok nektek és mindenkinek a karácsonyi jókívánságokért, különösképpen is az imádság ajándékáért

Az Úrangyala imádság után Ferenc pápa így folytatta: „Köszöntök minden zarándokot, aki Olaszországból és más országból érkezett ide. Ismét azt kívánom nektek, hogy amikor a gyermek Jézust szemlélitek Máriával és Józseffel együtt, indítson benneteket az irgalmasság és a kölcsönös szeretet cselekedeteire a családjaitokban, a plébániai és szerzetesi közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban és társulatokban.

Ezekben a hetekben nagyon sok karácsonyi üdvözletet kaptam Rómából és máshonnét. Minthogy nem tudok válaszolni külön-külön mindenkinek, ezért most mondok szívélyes köszönetet nektek és mindenkinek, különösképpen is az imádság ajándékáért. Szép ünnepet Szent István napján, és kérem, ne feledkezzetek el imádkozni értem” - zárta az Úrangyala imádságát Ferenc pápa.

(vl)