Az üdvösség ingyenes, Isten mindent megbocsát: Ferenc pápa katekézise

Az irgalmasság szentkapui a világon mindenütt kinyíltak, nem csupán Rómában. Maga a pápa is Közép-Afrikában nyitotta meg elsőként a szentkaput, a szeretet és a megbocsátás jelképét. Vigyázzunk rá, hogy a kapun való áthaladásért ne kérjenek pénzt, hiszen Jézus ingyenes, az üdvösségért nem fizetünk. Ferenc pápa felhívta a figyelmet a gyónás fontosságára is a szentévben: a megbocsátó Istennel találkozunk a kiengesztelődés szentségében. Meg kell bocsátunk mindenkinek, azoknak is, akiket egyenesen utálunk, de fel a fejjel! A szeretet erejének jeleivel kezdjük meg a szentévet, ne feledjük, hogy Isten mellettünk áll.

A szentkapu nemcsak Rómában, hanem az egész világegyházban nyitva áll

Múlt vasárnap a pápa megnyitotta a római Lateráni Szent János-bazilika szentkapuját is, mint ahogy a világ számos egyházmegyéjében is megnyíltak az irgalmasság szentkapui. A jubileum az egész világon megkezdődött, nemcsak Rómában, az egyetemes szeretetközösség látható jeleként. A pápa kívánsága az volt, hogy a szentkapu minden részegyházban nyitva álljon, hogy így az Irgalmasság szentévét minden ember megtapasztalhassa.

Az egyház szeretetközösségének jelei. Szeretni és megbocsátani, mint Isten

A szentév megnyitásának dátuma, december 8-a egyben a II. vatikáni zsinat lezárásának ötvenedik évfordulója. A Szentatya ezzel akar utalni arra, hogy a zsinat a szeretetközösség misztériumának fényében mutatta be az egyházat. A világ számos részén jelen lévő részegyházak mind ugyanannak az egyháznak, Jézus Krisztus egyházának részét képezik, amelyért Ő önmagát adta. Az egyház egy, és az Istennel való szeretetközösségből él. Ez a misztérium, amely által az egyház az Atya szeretetének jele, szívünkben növekszik és érik akkor, amikor a krisztusi szeretet által önmagunkat is úgy tudjuk szeretni, ahogy Ő szeretett minket. Egy végtelen szeretetről van szó, amely a megbocsátásban és az irgalmasságban ölt testet. Ezt azonban tettekben is meg kell valósítanunk a mindennapi életünkben. Ha szeretünk és megbocsátunk, az annak a látható jele, hogy a hit átalakította a szívünket és segít, hogy önmagunkban kifejezzük magának Istennek az életét. Úgy kell szeretni és megbocsátani tehát, ahogy Isten szeret és megbocsát. Ez az életprogram hajt minket előre fáradhatatlanul abban a bizonyosságban, hogy Isten atyai jelenléte mindig támogat minket.

Az üdvösség ingyenes. Nem kérhetnek pénzt a szentkapu előtt

A szentév jellegzetességeiről szólva a pápa Jézus szavait idézte: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelőre talál” (Jn 10,9). Áthaladni a szentkapun annak a jele, hogy bízunk az Úr Jézusban, aki nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen. (vö. Jn 12,47) Vigyázzatok, nehogy valaki ravaszul azt mondja, hogy fizetni kell érte, nem! Az üdvösségért nem kell fizetni. Az üdvösséget nem vásároljuk meg. Az ajtó, a kapu Jézus, és Jézus ingyenes! Jól figyeljetek: az üdvösség ingyenes! – ismételte rögtönzött szavakkal a pápa.

Nyitva a szentkapu, legyen nyitva a szívünk is

A szentkapun való áthaladás szívünk valódi megtérésének jele. Amikor belépünk azon a kapun, akkor jusson eszünkbe, hogy a szívünk ajtaját is nyitva kell hagynunk. Ott állok a szentkapu előtt és azt kérem: Uram, segíts, hogy szélesre tárjam szívem ajtaját! Nem lenne túl hatékony a szentév, ha a szívünk ajtaján nem tudna belépni Krisztus, aki azt kéri, hogy közeledjünk a többi emberhez, vigyük el neki Őt és az ő szeretetét. Így tehát amint a szentkapu nyitva marad egész évben, mert Isten befogadásának jele, úgy legyen mindig nyitva szívünk ajtaja, hogy senkit ne zárjunk ki, még azokat se, akik idegesítenek minket.

Gyónjunk a szentévben, bocsássunk meg mindenkinek

A Szentatya ezután a kiengesztelődés szentségének fontosságáról beszélt. A jubileum másik fontos jele a gyónás. Ezáltal ugyanis közvetlenül megtapasztalhatjuk Isten irgalmasságát. Találkozunk az Atyával, aki mindent megbocsát. Isten megérti korlátainkat, megérti ellentmondásainkat. Ezen túl pedig, amikor beismerjük bűneinket még közelebb áll hozzánk és biztat, hogy nézzünk előre. Még ennél is többet mond: ha beismerjük bűneinket és bocsánatot kérünk, ünnep van az égben. Jézus ünnepel, ilyen az ő irgalma, ne csüggedjünk tehát. Csak menjünk előre tovább, ennek tudatában.

Hányszor hallottam: De atyám, én nem tudok megbocsátani a szomszédomnak, a munkatársamnak, az anyósomnak, a sógornőmnek. Mindannyian hallottuk ezt a mondatot: nem tudok megbocsátani. De hogyan kérhetjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk, ha aztán mi nem vagyunk képesek megbocsátani? A megbocsátás nagyszerű dolog, csakhogy nem könnyű megbocsátani, mert a szívünk szegény és saját erejéből nem képes rá. Ha azonban megnyitjuk szívünket és befogadjuk Isten irántunk való irgalmát, akkor mi is képessé válunk a megbocsátásra. Így azoknak is meg tudunk bocsátani, akiket utáltunk, hiszen ezek mindennapos dolgok. Karnyújtásnyira van tőlünk a lehetőség, éljünk vele – buzdított még Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson.

(gá)